Kitörni a reménytelen helyzetből

2021. július 29., csütörtök

Június végén vehették át diplomájukat a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának végzősei a komáromi református templomban. Nemcsak azok, akik az idén sikeresen tették le az egyetemi záróvizsgájukat, hanem az elmúlt évben végzettek is, mivel akkor a járványügyi rendelkezések ezt nem tették lehetővé. A két év alatt tizennégyen szereztek képesítést a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás alap- vagy mesterszakon. Közéjük tartozik Csonka Ilona és Rigó Scarlett.

 Csonka Ilona a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás alapszakon szerzett diplomát az idén. Roma nemzetiségű, Szentpéterről származik, elmondása szerint az ottani cigánysoron nőtt fel, most kétgyermekes anyaként három éve él Csallóközaranyoson a párjával.

Az Urat akarom szolgálni

„Az Isten megszólított engem, én pedig ezért szolgálni akarom őt. Ez volt az elsődleges motivációm, hogy jelentkezzem a Református Teológiai Karra”– idézi fel a kezdeteket a kezében a diplomáját tartva, aki elárulja, hogy főleg a missziológia érdekli, de a diakónia, a szeretetszolgálat is. Másrészt szerette volna minél jobban megismerni a Bibliát, a hithősök történeteit és a sok tanítást, amely irányt adhat a hívő ember számára. A jövőjét egy tanodában képzeli el, vagy iskolában szociális munkásként a hátrányos helyzetűek segítőjeként, de leginkább a romákkal foglalkozna, bár mint mondja, sajnos rájuk a legjellemzőbb ez a hátrányos helyzetű megkülönböztetés.

„Úgy vélem, hogy példa értékű lehet az iskolázatlan romák számára az, ha valaki közülük tovább tanul és képesítést szerez. Sokan még az alapiskola elvégzését is nagy dolognak tartják, a középiskolai és egyetemi tanulmányokról nem is beszélve. Most, hogy túl vagyok az egyetemi alapképzésen, fő feladatom a példamutatás, illetve a jó hír elmondása a romáknak: közülük indultam el, s lehetséges a kitörés mindenkinek abból a helyzetéből, amiben van. Csak kitartás kell hozzá – közli bátorítóan Csonka Ilona.A hároméves tanulmányi időszak alatt két lányom született, s most elsősorban nekik kell szentelnem minden időmet és példát mutatni nekik. Igyekszem őket fejleszteni minden téren. Olykor velem tanultak, amikor nem volt, aki vigyázott volna rájuk. De most anya vagyok, s miután letelik a gyermekgondozási szabadságon, bele vetem magam majd a munkába – avat bele a terveibe a fiatal anyukat, aki elárulja azt is, hogy amikor a lányaival elmegyek a parkba játszani, igyekszik elbeszélgetni a hit dolgairól a fiatalokkal, hogy Istenhez vezesse őket.„Úgy tapasztalom, eléggé nyitottak. Meghallgatnak. Kíváncsiak mindenre. A cigányságon csak az segítene, ha megismernék az Istent. Van ugyan hitviláguk, de nagyon eltérő attól, ami én személyes hitvallásom. A megtért ember már másként gondolkodik. A cigányságnak nem azt mondom, hogy muszáj megtérnie, de ez lehetne egy járható út, egyfajta lehetőség. Ha megismernék az Istent, az segítene nekik abban, hogy tudást, kegyelmet és új látásmódot kapjanak, s ki tudnának törni abból a reménytelen a helyzetükből, amelyben vannak. Szeretném folytatni a tanulmányaimat mesterszakon, jelentkeztem is rá, bár elég sokat gondolkodtam rajta, hogy bevállaljam-e, mert nagyon sok tantárgyból kell majd megállni a helyem, s az alapfokú képzés államvizsgájára való felkészülés is nagyon stresszes volt a számomra két kisgyermek mellett. Mégis úgy éreztem, hogy ezt meg kell lépnem és végig kell csinálnom” – mondta végül Csonka Ilona, akinek nem titkolt álma, hogy Csallóközaranyoson foglalkozzon a romákkal a jegyesével, Kovács Csabával, mivel úgy látja, ott igényt tartanak a szolgálatára.

Rigo Scarlett is az idén végzett a komáromi Református Teológia Karon, de ő már a kétéves missziológia, diakónia, szociális gondoskodás mesterszakon. Szintén roma származású, Kürtön él a szüleivel.

Az Úrtól kaptam a megerősítést

„A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket szeretném segíteni a munkámmal. Ez motivált abban, hogy jelentkezzem a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakra még öt évvel ezelőtt. Az érettségi után mindenképpen tovább akartam tanulni. Anyukám, illetve az egész család támogatott ebben, hiszen több családtagomnak is van egyetemi végzettsége. A tanuláshoz pedig megerősítést az Úrtól kaptam, aki végigkísért ezen az úton. Mikor ráléptem erre az útra nem gondoltam bele abba, hogy akár példaként szolgálhatok a hozzám hasonló származásúaknak, hiszen mindig is úgy véltem, hogy a segítségnyújtás független a faji, nemi, etnikai megkülönböztetéstől. A legfontosabb számomra, hogy oda tudjunk hajolni embertársunkhoz, felismerve a problémáját igyekezzünk a legjobb tudásunk szerint megoldást találni rá. Amennyiben viszont, ha ez meghaladná a képességeinket, akkor legyünk bátrak tovább irányítani a megfelelő szakemberhez” - vallja Scarlett, aki először elvégezte a hároméves alapképzést, de mivel mindenképpen folytatni szerette volna a tanulmányait, így jelentkezett a kétéves mesterképzésre is, amit szintén sikerült eredményesen befejeznie. Úgy gondolta, könnyebben alkalmazzák majd, ha teljes egyetemi végzettséget tud majd felmutatni.„Megfelelő háttérrel, bíztatással elérhető bármely hátrányos helyzetű gyermek számára az oktatás, legalábbis én így vélem. Saját tapasztalatomból is kiindulva nem lesz része semmilyen megkülönböztetésben, hiszen az eredmények számítanak, nem pedig a származás. Éppen ezért céljaim között szerepel az is, hogy ne tegyünk különbséget a roma és nem roma származásúak, pontosabban fogalmazva a segítségre szoruló hátrányos helyzetben levő gyermekek és a nem hátrányos helyzetben lévők között, s ne az legyen mérvadó, hogy roma származású-e. Tehát én nem csupán a roma közösségben élő gyermekekre szeretnek specializálódni, hanem általánosságban a hátrányos helyzettel foglalkozni” – magyarázza, majd hozzáteszi, nem tudja, hogy felnéznek-e rá a falubeliek, de nagyon büszke a teljesítményére, sőt, a szülei is örülnek ennek. Tervei között szerepel a doktorátus megszerzése is, s viccesen megjegyzi, már csak azért is, mert jól mutatna a neve mögött a PhD titulus.

„Szociális kurátorként szeretnék elhelyezkedni és terepkutatással foglalkozni, felmérni a családok életkörülményeit. Úgy érzem, itt lenne rám a legnagyobb szükség - mondja Rigo Scarlett, aki elárulja, hogy a tanulmányi évek is nagyon tetszettek neki, jó kapcsolatot épített ki a hallgatókkal és a tanárokkal, s úgy érzi megfelelő tudást szerzett a karon a jövőbeli hivatására.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →