Fokozatosan érkeznek a gyermekek a temetőhöz közeli alapiskolába, amely az igazgatónő jóvoltából az idén is a helyszíne a napközi tábornak. S nem is lehetne jobb helyet erre találni, hiszen hatalmas udvara és sportpályája van. A pár éve még az iskolapadoknak hely adó helyiségből kialakított tornaterme pedig egyenesen alkalmas arra, hogy helyt adjon a közös programoknak, többek között a kerettörténetek és célzottan az erre kapcsolódó, újragondolásra előadott bibliai jelenetek számára, s nem utolsó sorban pedig a közös énekléseknek.A napi program kilenc órakor kezdődik jelenléti ellenőrzéssel, majd az előző napon tanult énekek átismétlésével folytatódik, illetve újabbak elsajátításával. Az énekszolgálatok felelőse Furik Mária elárulja, hogy a táborban a kedvenc ének a Jöjj, Izráel, ami nagyon bejött a gyermekeknek, mert könnyű megtanulni a szöveget és jó a ritmusa is. Igyekeznek az új énekeket megkedveltetni a gyermekekkel, ezért a korábban tanultakat, vagy ismerősöket ilyenkor nem veszik elő, hanem inkább mellőzik. Az idén a zsidó dallamra és népzenére irt, sok üzenetet tartalmazó dallamos szövegeket tanították meg a résztvevőkkel különféle hangszerek kíséretében, amelyeket a gyermekek nagy élvezettel adtak elő.„Igyekeztük úgy kiválogatni az énekeket, hogy az témájában megfeleljen a KOEN programnak, de nem az ajánlott énekeket használtuk, hanem népdalzsoltárokat énekeltetünk a gyerekekkel. Lackfi Jánosnak, aki eleve népdalokra írta a szövegeit, a legújabb könyvéből választottunk ki a megfelelő szövegezésűeket, ezeket tanítjuk meg a gyerekekkel. Olyanokra esett a választásunk, amelyikről tudjuk, hogy közel áll hozzájuk: jó a ritmusuk, aránylag gyorsan, pergősen énekelhetőek. A magyar szövegű zsidó énekek pedig szintén a pergő ritmusuk miatt kerültek be a repertoárba, s nagyon sok hangszert is használunk hozzájuk: a citerát, zongorát, fuvolát, gitárt, különféle dobokat és csörgőket. Ezekkel nagyon jól lehet ritmizálni is” – magyarázza Furik Mária.Az énekes bemelegítés után Blanár Gabriella helyi lelkész a sajátkezűleg festett térképen megmutatja, hogy éppen hol vannak és merre tartanak a kerettörténet szereplői, illetve átismétli a gyermekekkel, hogy mi történt velük, de kérdéseket tesz fel az előző napokban hallott bibliai történetek kapcsán is, hogy felfrissítse a korábban tanultakat. Az ezekhez kapcsolódó igéket is átismétlik, hogy azokat még jobban emlékezetükbe véssék, s ne felejtsék el a későbbiekben sem.

Majd előkerülnek a kerettörténet szereplői, hogy autóba ülve tovább folytassák az útjukat, illetve, mivel rájöttek, hogy eltévedtek, a GPS segítségével megkeressék a helyes irányt. A pár perces viccesen bemutatott történet vidámabbá tette a gyermekeket, s befogadóbakká a következő jelenet számára, amely kétezer évvel korábbra vezette vissza őket. Abba az időbe, amikor Jézus keresztre feszítése után két tanítvány hazafelé tart Jeruzsálemből Emmausba, s mesélik a hozzájuk csatlakozó idegennek, hogy mi történt és miért szomorúak. A vándorban nem ismerik fel Jézust, csak akkor, amikor az asztalhoz ülve kezébe veszi a kenyeret, s megáldva odanyújtja nekik. Jézus ekkor eltűnik a szemük elől, a tanítványok pedig visszamennek Jeruzsálembe, hogy újra tervezzék az életüket.A lelkésznő összegzi a történet üzenetét, majd újabb önkénteseket kér, akiken keresztül bemutatja az öt ismert érzékszervet: a látást, a hallást, a szaglást, az ízlelést, a tapintást, illetve egy hatodikra is felhívta a figyelmet, mégpedig az örök életre vezető hitre, amellyel mint mondta, a nehézségek is könnyebben elviselhetőek. De nem maradt el ezúttal sem az újabb aranymondás megtanulása sem.

A sok-sok új ismeret után a gyereksereg korcsoportokra osztva beszélte újra a látottakat, hallottakat, vagy oldotta meg a történethez kapcsolódó feladatot, amelyet aztán közös játék követett egészen ebéd időig.„Nem féltünk megszervezni az idei gyermektáborunkat sem, mert a félelemnél nagyobb volt bennünk az a tudat, hogy erre szükségük van nemcsak a gyermekeknek, de a szülőknek is, beleértve mindenkit, aki részt vesz a szervezésben. Bevallom, még a különféle akadályok gördítése ellenére is mindenki várta ezt az alkalmat. Tavaly is megrendeztük, akkor sem volt senkinek semmi baja, s ebben bízva bátorkodtunk megszervezni az idén is a táborunkat. Igaz, az utolsó pillanatig gondot okozott, hogy miként fogjuk tudni megoldani a tábori jelenléthez szükséges tesztelést, de végül úgy láttuk jónak, ha a hagyományos öt nap helyett négy napra tervezzük, s így nem kell semmiféle teszt a tábori részvételhez” – idézi fel az előzményeket Blanár Gabriella, akivel éppen a csoportos foglalkozás ideje alatt tudunk beszélgetni a tábor idei megszervezésének körülményeiről.

Mint mondja, a szülők bizonyára kifizették volna a tesztelés díját is, mert minden évben nagy sikere van a napközis táboruknak, ugyanis sokkal többen jelentkeznek, mint amennyit fogadni tudnak, s így előfordul, hogy néhány érdeklődőt vissza is kell utasítaniuk. A helyi alapiskola nagytermében egy megadott számú gyerek fér el, s ehhez is igazodniuk kellett. „A tábor létszáma egyébként naponta változik, mivel óvodások is jöhetnek, akik viszont hamar elfáradnak, vagy kimerülnek a sok programtól és haza kell őket vinni. Az idén 70 és 80 fő között volt a részvétel, ebből húszan segítőkként vettek részt, közülük csupán négyen voltak 18 éven felüliek /a két lelkipásztor és az iskola két pedagógusa/.

Kiderült, hogy a gyermekek egy része azonban nem is falubeli, hanem a környező településekről van. Az elmúlt évben is a zempléni egyházmegyében csak néhány helyen mertek a koronavírus-járvány miatt tábort szervezni, s ahol elmaradt, de voltak érdeklődők, azokat fogadták Kisgéresen, mint ahogyan az idén is. Mivel Blanár Gabriella az egyházmegye missziói felelőse, így elmondása szerint nem is tehette meg, hogy visszautasítsa a jelentkezőket ugyanis vallja, hogy segíteniük kell a szülőknek és a gyerekeknek is megtalálni az Úr Jézust.  Mellesleg a Blanár lelkészházaspár tavalytól beszolgálja a perbenyiki gyülekezetet, így onnan is hívogatták a kisebbeket, de a nagyobbakat, konfirmandusokat is, hogy megtapasztalhassák milyen egy tábor vezetése, a mások felé való szolgálat, a gyerekekre való vigyázás.

A tábor témájával kapcsolatban elmondta, hogy azt még tavaly dolgozta ki az Erdélyi Református Egyházkerület KOEN-es csapata Újratervezés név alatt. Az elkészített program a járvány miatt azonban nem kerülhetett bemutatásra, és sajnos így volt az idén is. A készítők azonban már nem akarták tovább halogatni a bemutatását, így azt videóra rögzítették. A kisfilmet a meghatározott díj befizetése után lehetett letölteni, illetve a hozzá kapcsolódó anyagokat is.  „Csak egy kicsit változtattunk rajta, mert egyébként nagyon jó az anyag, de beleemeltünk olyan elemeket is, amelyek megfelelőek a számukra, illetve amelyekhez már hozzászoktak a gyermekeink“ – mondja Blanár Gabriella. A tábor üzenete, amelyet a KOEN programot készítő erdélyi csapat is megfogalmazott: Jézus vezet, hallgass rá. „Ez a lényege, meg az, hogy Jézushoz elvigyük a gyerekeket, hogy az ő vezetése alatt éljenek, ezért is kell újra tervezni az életünket. Egy családi jelenettel vezetjük fel a bibliai történeteket, amely arról szól, hogy elindulnak kirándulni, de meg kell találniuk a GPS helyes hangját, hogy követhessék az útvonalat ahhoz, hogy célba tudjanak érni. A tábor felénél vesszük az aranyborjú történetét, amikor az Isten népe letér az útról, de új útmutatásra van szükségük. A következő nap pedig már az emmausi tanítványok kerülnek előtérbe, akik szintén kétségbe esnek, de újra gondolják Jézus segítségével az egész húsvéti történetet, s ennek köszönhetően egészen más irányba mennek – sorolja az újra tervezés lehetőségeit a bibliai történeteken keresztül. Blanár Gabriella nem titkolja azt sem, hogy a rávezető történetek mindig jobban a gyerekek szívéhez nőnek, mert az a saját életükhöz is közelebbi, így sokkal könnyebben tudnak vele azonosulni. Úgy véli azonban, hogy ha a segítők jól adják elő a bibliai történeteket, akkor a hallgatóság is jobban tud azzal azonosulni. Sőt, akiket felkérnek, szeretik is, ha beöltöztetik őket, és nincs azzal semmi gondjuk, hogy vissza kell menniük több ezer évet a múltba s onnan kell egy történetet előadni. A csoportbeszélgetések alkalmával pedig nagyon szépen tudnak a történetről beszélgetni a feltett kérdések alapján.„A gyermektábor arra is jó alkalom, hogy azon szülőkkel is tudjunk pár szót váltani, akik nem igazán élnek gyülekezetközeli életet, de mivel elhozzák a gyermeküket, beszélgetünk velük, kialakul köztünk egyfajta kapcsolat, s így már könnyebben megszólíthatóak vagyunk a számukra is“ – mondja bizakodóan, aki lelkészférjével együtt pedig abban reménykedik, hogy meglesz az eredménye ezeknek a tábori foglalkozásoknak és egyre több lesz majd a vasárnapi iskolás, sőt, akár a szülők is úgy érezhetik egy idő után, hogy nemcsak a gyermeküknek van szükségük arra, hogy Jézusra hallgassanak, hanem nekik maguknak is.A tábor utolsó napján, zárásként meghívták a gyermekek szüleit is, hogy átadják nekik a négy napon át szerzett ismereteket, s megköszönjék mindazoknak, akik valamilyen szolgálattal segítették a tábort. Végül egy közös szülő-gyermek játékkal zárult a napközis tábor.

Ezen a héten pedig a nagyok, a 12-17 éves korosztályú tinik a szexualitás kérdését vették górcső alá.

Kép és szöveg: Iski Ibolya