Egy év után ugyanarra a helyszínre tért vissza – egy túra keretében – a mintegy 20 fős csapat, amely közösségnek ugyanúgy tagja volt Nagy Ákos Róbert, az egyházmegye esperese, feleségével, továbbá az egyházmegye csatlakozó lelkészei, mint a gyülekezeti gondnokok, Fürjes László és Fűzér Zoltán, Madarász József, Naprágy polgármestere, valamint a lelkes hívek.A nemzeti összetartozás napjának üzenetét erősítette az, hogy a határ másik oldaláról – szintén gyalogosan – ellátogattak a gömörszőlősi ünneplők is, a község polgármesternője, Kovács Judit vezetésével. A kényszerűen lefektetett határ élén való találkozás határtalan örömbe torkollott. Az emlékezésre érkező testvérek a jubileumi emlékkőnél elhelyezték az emlékezés virágát, koszorúját, ezt követően pedig Rákos Loránt, a társult anyaegyházközség lelkipásztora tartott igei elcsendesedést, melynek visszhangját a naprágyi völgybe a 90. zsoltár és a nemzeti imádság énekszava vitte szét.

A lelki táplálék után az emlékező túrázók elővették elemózsiájukat, és azokat – egy rövid időre az Isten adta füvet asztallá, az erdőt pedig étkezővé alakítva – egy közös abroszon összetették, majd jóízű csipegetés mellett közös beszélgetésbe elegyedtek.Semmi külsőség, semmi formális szervezés, csak az Isten teremtésének szépségében való elmélyülés, közvetlenség, a régóta várt találkozás, a kegyelem, az Ige és a természetben kiáradó hála összeségének a felfakadása tette ez alkalmat mégis oly magasztossá nemzeti sorsunk eme sirató mementójánál, mégis azt érezve, hogy Isten ölén vagyunk.

Reformata, Rákos Loránt