Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

2021. március 31., szerda

Egyházunkban a 2020-as év végén tartott általános tisztújítás során Porubán Ferenc építészmérnököt választották meg a főgondnoki tisztségbe. Sokak számára ismerős, ugyanis az utolsó két választási ciklus idején főgondnokhelyettesként szolgált. Jelen alkalommal azon kívül, hogy kicsit bemutatjuk őt, arról is beszélgettünk, hogy milyen tervekkel vág neki ennek a választási ciklusnak, és hogy szeretné azokat megvalósítani.

 – Tornagörgőn született. Szülőfalujában, Szádalmáson, majd  Rozsnyón tanult. Kassán szerzett építészmérnöki diplomát. A rendszerváltást megelőző években hívőként – hiszen a vasárnapi iskola rendszeres résztvevője volt, konfirmált, különféle ifjúsági alkalmakat látogatott – tapasztalt-e valamilyen hátrányos megkülönböztetést a tanulmányi évek idején?

 Szeretnék pontosítani, Rozsnyón születtem, és az ottani szülészetről hoztak haza, Tornagörgőre. Ezt a falut tartom a szülőfalumnak. Itt cseperedtem fel, itt csodálkoztam rá a világra, és itt élek a mai napig, vagyis a meghatározó élményeim nagy része ideköt. Igen, gyerekkoromban minálunk még voltak hittanórák és gyermekistentiszteletek. A hittanórák szombatonként voltak. Mondhatnám, hogy nem vasárnapi, hanem szombati iskolába jártam. Lelkészünk emléke jóságos nagyapaként él bennem. Ő ismertetett meg bennünket a bibliai történetekkel, ami akkor engem egy csodálatos világba vezetett. Később kamaszként tapasztaltam, diáktársaimmal összehasonlítva, micsoda gazdag világ áll rendelkezésemre. Ifjúkoromban azért a hit dolga nem volt mindig ilyen egyértelmű. Voltak vargabetűk, el- és letérések, bizonytalanságok vagy akár lázadások, amik e kornak természetes velejárói. Úgy érzem, nem voltam más, mint a többi velem egykorú, a tanulmányaim alatt sem éreztem hátrányát hovatartozásomnak. A Jóisten óvó keze ott volt velem.

 – Látogatta a kassai kateketikai szemináriumot is. Volt-e valamilyen különleges hitélménye, melynek hatására vagy inkább belső indíttatásra iratkozott be, és az ott tanultakat tudta-e használni a későbbi években?

 Legerősebb ifjúkori élményem a zánkai Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozó volt. Az ott jelenlévő sok fiatal olyan pozitív légkört tudott kialakítani, ahol a hit megélése élmény lett számomra. Feltöltődtem, és így jöttem haza. Itthon gyakrabban kezdtem részt venni az alkalmainkon, és amikor megtudtam, hogy Kassán kateketikai szeminárium indul, belső ösztökélést éreztem a beiratkozásra. Az ott eltöltött idő gyorsan pörgött. Be kell vallanom, több dolgot a kiskátéból akkor értettem meg, és az ott tanultak tágabbra nyitották ismereteimet. E ismeretek tudatában természetesebbnek, nyugodtabbnak éreztem magam a választott tisztségekben. E tisztségek mellett egy ideig hittant is oktattam a helyi iskolában. A gyerekek különleges élményt tudnak nyújtani.

 – Hogy fogadta a főgondnoki tisztségre való jelölést, majd megválasztást?

Először is szeretnék hálát adni a Jóistennek, majd köszönetet mondani a gyülekezetek presbitereinek, gondnokainak és lelkipásztorainak a jelölésért és megválasztásért. Megtisztelve érzem magam. Munkámmal szeretném a bizalmukat megszolgálni.

 A főgondnoki tisztség felelősségteljes és időigényes szolgálatot kíván. Lakóhelyét a zsinati irodáktól nagy távolságok (Rimaszombattól csak 80 km, de Komáromtól 360 km) választják el. Okoz-e ez valamilyen nehézséget? Hogy tudja beosztani, megszervezni az idejét, hogy világi foglalkozása mellett jusson elegendő idő az egyházi teendőkre, és természetesen a családra is?

Minden tisztség akár gyülekezeti, akár egyetemes szinten felelősségteljes hozzáállást követel. Aki tisztséget vállal, annak számolnia kell azzal, hogy az ebből fakadó feladatok elvégzése időt igényel. Az említett távolságok nagynak tűnnek, de leküzdhetőek. A mai informatikai eszközök segítségével a kapcsolattartás leegyszerűsödött, de ennek ellenére nem szeretném elhanyagolni a személyes kapcsolattartást. Ez az időbeosztásom még hatékonyabb megszervezését fogja igényelni. Valószínűleg a kedvteléseimre szánt időmet leszek kénytelen kurtítani. A családra fordított időmet nem csökkenteném, legszívesebben inkább növelném, ha lehet, hisz a velük töltött időt később már nehéz pótolni.

– Lassan két hónapja, hogy Egyetemes Egyházunk főgondnoka. A járvány okozta szigorítások, megbetegedések mennyiben befolyásolták szolgálatának megkezdését?

A járvány okozta szigorítások és megbetegedések lassították a szolgálat megkezdését. Ezt a lassabb tempót akár ajándéknak is tekinthetjük. Több időt enged egy-egy lépés átgondolására, de természetesen új, eddig nem tapasztalt feladatok elé is állít. A megfontoltságot erősíti, hisz a rohanó világgal ellentétben az Egyházban erős a hagyománytisztelet.

– Már bizonyára találkozott az egyes munkaterületeken tevékenykedő munkatársakkal. Hogy fogadták önt? Milyen az első benyomása, sikeres lesz a további közös munka során?

Természetesen találkoztam a Zsinati Irodában és a Püspöki Hivatalban dolgozó munkatársakkal személyesen is, de tartjuk a kapcsolatot az informatikai eszközök segítségével. Az előző időszakban is részt vettem az Egyház irányításában, így a munkatársak nem voltak ismeretlenek. Az új szolgálati helyemen továbbra is számítok az eddigi dolgos kollégákra. Én csapatjátékos vagyok, és lelkes csapatban szeretek „játszani”.

Az egyházközségekben is megtörtént a tisztújítás, több helyen új gondnokok, presbiterek vették át elődjeiktől a stafétabotot. Tervezi-e – különösen az új tisztségviselők – a presbiterek, gondnokok képzését, továbbképzését?

Az egyházközségekben a váltás általában nem radikális módon történik. Az új gondnokok és presbiterek mellett maradnak régiek is. Ők azok, akik a legjobb tanácsokkal tudják ellátni az újakat. Nem szabad lebecsülnünk a tapasztaltak bölcsességét, támaszkodni kell rájuk. Az újak pedig új lendületet hoznak, sokszor más szemszögből vizsgálják a dolgokat. Nyitott vagyok az új lehetőségekre, amelyek előmozdítják közösségeink megerősítését.

Mivel már 12 éven át főgondnokhelyettesként szolgált Egyházunkban, van bizonyos rálátása a folyamatban lévő projektekre, melyek még nincsenek befejezve. Melyek azok, amelyeket tovább szeretne vinni, és vannak-e olyanok, melyek menetén változtatni szeretne?

Mindegyik megkezdett építkezés fontos. Énszerintem tovább kell őket vinni. Az óvoda- és iskolaépítésekkel a jövőnket is építjük. Óriási missziói lehetőség ez, használjuk fel, illetve ki az ez által nyújtott ajándékot. A templomfelújítások és építések hívő közösségeinket szolgálják, és szélesebb körben bemutatják gyülekezeteink erejét. Az említett építkezések mellett fontosnak tartanám, ha nagyobb figyelmet tudnánk fordítani lelkészeink lakhatására is. A parókiák sok helyen régi épületek, és megérdemelnének egy teljes felújítást, szükség lenne színvonalassá tételükre. Szükségünk van a lelkészekre és családjaikra a kistelepüléseken is. Az itt lévő parókiák a mi végváraink, és ők a mi vitézeink.

–  Lapunk olvasói megtudhatnak-e valamit a közeli és távlati terveiből?

Jelenleg három gazdálkodási forrással rendelkezik Egyházunk: a Közalap, a szlovák állami támogatás és a magyarországi dotációk. Közeli terveim közé tartozik a gazdálkodásunk átláthatóságának jobb biztosítása gyülekezeteink felé. Középtávú terv az állami támogatás felhasználásának számunkra kedvezőbb módon történő átalakítása. Ezekben támogatásra leltem a püspök úrnál is. Hosszú távon a világi egyháztagjaink bevonását tartom fontosnak a belmisszió, a diakónia vagy más egyházi területen. Legyünk hálásak, sőt büszkék arra, hogy Isten gyermekei vagyunk, református közösségbe, gyülekezetbe tartozunk.– Mit szeretne tenni az egyházi szolgálat különféle területei kapcsán? Szeretne-e valamit fejleszteni, vagy az eddig bevett gyakorlaton változtatni?

Amit eddig megtanultunk, azt a továbbiakban is használnunk kell. A bevett gyakorlatot mindenáron nem kell megváltoztatni, de ha szükséges, jobbítani kell. Vannak helyzetek, amikor a módosítás nélkülözhetetlen, ilyen a mostani járványhelyzet is. Felismertük, és hatékonyabban kezdtük használni az informatikai eszközöket. Egyre nehezebb megszólítani az embereket, ezért szeretnék még több emberi kapcsolatot kiépíteni. A szolgálat ellátásához oda- és visszajelzésekre van szükség. A megerősítés hatalmas motiváló erővel rendelkezik.

Ezt az áldatlan, járvány okozta helyzetet/időszakot imádságunkban hordozzuk, de azt még nem is sejtjük, mikorra tér vissza minden a rendes kerékvágásba. Elgondolkodott-e azon, hogyha egyszer véget ér a járvány, miként fog tervei megvalósításához, melyek most akadályoztatva vannak?

Terveimet már az előbb vázoltam. Ezek megvalósításához szükséges, hogy saját magam is alaposan megismerkedjek a gazdálkodásunkkal. Tudom ez aprólékos, nagy odafigyelést igénylő munka. Remélem, nem fáradok bele. Mindezek mellett természetesen az aktuális teendőket, feladatokat is meg kell oldani, el kell végezni. A gyakori halogatás kudarchoz vezethet. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! hozzáállást kevés kivételtől eltekintve hatékonyabbnak tartom.

– Van-e valamilyen vágya, melyet mindenképpen meg szeretne valósítani az elkövetkező hat évben?

A vágyam nagyon egyszerű, de egyben nagyon nehéz, amit így fogalmaznék meg: Egyházunk megerősödése, egymás segítése és buzdítása a feladatok elvégzésében. Én megelégszem azzal is, ha teljesül az apostoli szó: „Sőt buzdítsátok egymást minden napon…” (Zsid 3,13).

Névjegy: Porubán Ferenc Tornagörgőn született, Kassán szerzett építészmérnöki oklevelet. Jelenleg a Rozsnyói Városi Hivatalban dolgozik. Ifjúságától kezdve bekapcsolódik a gyülekezeti életbe. 2002-től vesz részt a Zsinat munkájában. 2009-ben és 2015-ben az Egyetemes Egyház főgondnokhelyettesévé, 2020-ban pedig főgondnokává választották. Hitvese Porubán Fülöp Angéla zsarnói és tornai lelkipásztor.

Kálvinista Szemle 3/2021 Fritz Beke Éva

Fotó: Szarvas László

Népszámlálás 2021

események továbbiak →