Igemagyarázat – Ézsaiás 6, 8

2021. március 18., csütörtök

„Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!”

A mai bibliai üzenetet olvasók közül talán vannak, akik látták a Harag (Fury) című filmet, amely a második világháború befejezése előtti eseményeknek a küzdelmeit dolgozza fel. A film rövid tartalma: Az amerikai szövetséges csapatok a náci Németország kellős közepén a végső kimerülésig harcolnak. A film végén egy öt fős katonai legénység magára marad Harag nevű tankjával és vállalkoznak a lehetetlenre. Szembe szállnak a több száz fős német sereggel. Igaz, először megtorpannak és életüket féltve el akarnak rejtőzni, hogy túléljék a háborút. Végül is a maradás mellett döntenek. Ekkor hangzik el a filmben az Ézsaiási Ige. „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!”

A prófétáknál gyakran olvassuk: „Így szól az én Uram.” (Ezékiel 36, 2) Isten mindig az övéit szólítja meg. Azt, aki átadta neki az életét és Urának vallja Őt. Nem véletlenül Ézsaiást bízta meg a szolgálattal. A próféta szociálisan érzékeny személy, aki együtt érez a nyomorúságban a bajban lévőkkel. Izráel népének viszont a legnagyobb bűne az volt, hogy érzéketlen maradt mindezzel szemben, annak ellenére, hogy kívülre megtartotta vallásosságát. Az Úr Jézus mondja: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7, 21) Jakab apostol levelében, pedig azt olvassuk: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” (2, 14)

„Kit küldjek?” - kérdezi az Úr. A küldetés nem a kötelező dolgok elvégzéséről szól, amit amúgy is megtennénk, hanem, amit azon felül szabad akaratunkból vállalunk. Más szóval önkéntes szolgálat. Küldeni azt lehet, aki meghallja Isten szavát és engedelmeskedik neki. Vannak helyzetek, amikor a másikra várunk, „majd ő menjen”, vagy kifogásokat keresünk és azokkal próbáljuk megindokolni tétlenségünket. Tegyük fel önmagunknak a kérdést: Vajon nem csak kibúvákat keresünk? Az Úr minket is megszólít. Akkor is, amikor válságos, nehéz időket élünk, amikor arra kényszerülünk, hogy bezárkózzunk otthonainkba. Isten küld, hogy szolgáljuk Őt. S talán most azt kérdezzük: Hogyan, hiszen kötve vannak a kezeink, vigyáznunk kell mások és a saját egészségünkre. A tiltások idejét éljük. Talán ismert előttünk Nick Vujicic neve, aki kezek és lábak nélkül született. Ő végtagok nélkül is szolgálja az Urat. A fent említett filmben az öt katona egy elromlott tankba volt bezárva, amit otthonuknak tekintettek és vállalkoztak a lehetetlenre úgy, hogy engedelmeskedtek az Úr elhívásának.

A szolgálatnak sokféle módja van még akkor is, ha a korlátozásoknak és szigorításoknak az időszakát éljük. Segíthetünk egy telefonhívással, bátorító szóval, bevásárlással…  Sokan már meghallották Uruk szavát és szívük érzékenységével, igyekezetükkel, kreativitásukkal szolgálnak az Ő „kicsinyei” között. Isten ma neked is felteszi a kérdést: „Kit küldjek?” Legyen a válaszod: „Itt vagyok, engem küldj!”

Nagypál Malvina gömörhorkai lelkipásztor

Népszámlálás 2021

események továbbiak →