Gyermekkoromban még volt lehetőségem beszélgetni pásztorokkal, amikor nagymamámnál nyaraltam. Emlékszem, egyszer meg is kérdeztem az egyik pásztortól, hogy mi a dolga, milyen az élete. Sok mindent mesélt, de egy mondata már akkor megragadott, amire a mi napig emlékszem. Azt mondta: „Öcsém, egyet jól jegyezz meg: a jó pásztor többet törődik a nyájával, mint önmagával! Nekünk a bárány vagy a tehén a legfontosabb.” S ez valóban igaz volt. Ha egy jószág elkóborolt, vagy veszélybe került, meg kellett, hogy keresse, meg kellett, hogy védje, nem hagyhatta magára. Ezért volt régen becsülete a pásztornak.

S ez nemcsak a mi tájainkon volt így, hanem a keleti népeknél is. Jézus hazájában, Júdeában, a pásztorok jelképpé, az Úr szimbólumává váltak. Az egész Biblia azt hirdeti, hogy a Jó Pásztor az, akitől mindent megkapok: „Az Úr az én pásztorom, ezért nem szűkölködöm.” (Zsolt 23,1), „Ő alkotott minket, az övéi vagyunk, az ő népe és legelőjének nyája.” (Zsolt 100,3)

Jézus ezt a nyájat akarja összegyűjteni. Minket, akikről Máté evangélista azt írja: „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert elgyötörtek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” (Mt 9,36) Minket, akiknek Lukács evangéliumában azt mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett az atyának, hogy nektek adja az országát.” (Lk 12,32)

Jézus nemcsak a Biblia népének ígérte ezt, nemcsak az ő pásztoruk lett, hanem mindannyiunk pásztora, akik hallgatunk szavára, akik követjük Őt. Ő ránk is vigyáz, Ő bennünket is, szétszéledt juhait össze akar gyűjteni.

Jézus azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. S Ő képes is erre, mert név szerint ismeri és hívogatja juhait. Téged is személyesen szólít! Számára nem egy vagy a sok közül, hanem te vagy az, akit hív, akinek most talán bajod van még Vele is, aki talán most még nem is tudod, hogy mit kezdjél Vele. Aki megrettensz attól, hogy napi szinten hány ember betegszik meg, hány ember kerül kórházba, vagy éppen hány embert kapcsolnak lélegeztetőgépre idehaza és külföldön. Téged is szólongat, aki talán már fel sem fogod, hogy az elhalálozási adatok számai mögött emberi életek vannak, aki talán lázadsz, vagy éppen félsz a teszteléstől. Téged, aki talán azon is csodálkozol, hogy honnan is ismer téged ilyen személyesen, hogy honnan tudja azokat a féltett titkaidat, melyeket igyekszel rejtegetni. Téged, akinek segíteni akar, amikor látja elesettségedet és szomorúságodat. Téged, aki most örülsz annak, hogy most jól van sorod, s békében élhetsz.

Akármilyen állapotban is vagyunk, Jézus ma hozzánk szól. Mindnyájunkat személyesen hív. Ő mindenkit keres. Azt mondja: Te is az enyém vagy, és te is. Te is az én nyájamba tartozol, rád is vigyázok, számomra te is fontos vagy! Én a te Pásztorod vagyok, aki érted adtam oda az életemet! Ámen.

Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor