A találkozás öröme elmarad

2021. március 08., hétfő

Már harmadik hónapja – de valószínűleg még jó néhány hétig is így marad –, nem vehetnek részt a hívek a templomi istentiszteleten. Az egyre több halálos áldozatot követelő járvány miatt a találkozások minimalizálása, a hitélet online térbe való szorítása nem kis kihívást jelent a lelkipásztorok számára. Mellesleg szembesülniük kell azzal is, hogy a járvány miatt egyre több gyülekezeti tagtól kell búcsút venni. Hogyan tudják a lelkipásztorok elviselni ezt az időszakot, hogyan látják ők? A témában ezúttal Révész Csilla a zselízi beosztott lelkipásztor  osztja meg gondolatait.

Hogyan tudjuk elviselni ezt az időszakot? Ez egy nagyon összetett dolog, mivel sok gyülekezetben szolgálunk, és a közéletben aktívan részvevőként rengeteget vagyunk emberek között. „Civilként” azonban már nem szoktunk nagy élénk társasági életet élni, kevés igazán közeli barátunk van. Talán amiatt is van ez, mert testvéreink velünk egykorúak, és nagyon szeretjük egymást, gyermekeink is egymás legjobb barátai, így ebben a karanténhelyzetben is leginkább a családunktól való messzeség megélése a legnehezebb, hiszen mindenki legalább 200 km-re él tőlünk... Nagyon hiányoznak idős szüleink is, várjuk a percet, amikor végre félelem nélkül átölelhetjük őket.A Révész lelkészházaspár gyermekei körében

Természetesen a nyüzsgés és az „élet“, amely folyamatosan körülvesz bennünket a „normális mindennapokban“ nagyon hiányzik, mivel mindketten örömmel és sokat igyekszünk dolgozni, szolgálni. Most azonban próbáljuk a jelen helyzetet arra használni, hogy lélekben  felvérteződjünk és gyülekezeteink kertjeit és épületeit rendben tartsuk. Míg férjem a gyermekekkel a kertekben dolgozik, én örömmel és szívesen takarítom a most kicsit árván maradt templomainkat, vagy épp a sárói József Házat. Közösségeink egy része csupa idős gyülekezeti tagból áll, így talán nekik is tudunk segíteni. Engem lelkileg is feltölt a kétkezi munka, főképp a templomaink rendbentartása. ilyenkor imádkozom, éneklek, Jézus elé viszem mindazokat, akiket ránk bízott az Isten, és könyörgök a világ gyógyulásáért...

Sajnos temettünk már a vírusban elhunyt testvérereket és vár is ránk még ilyen szolgálat. Nagyon nehéz ilyenkor „okosat mondani“. Van, hogy az ember csak hallgatni tud, és közben szíve szakad meg, mert annyira átölelné az asztal másik oldalán ülő gyászolókat... Volt olyan is, hogy együtt sírtam elköltözött testvérünk hozzátartozójával. Már egy év eltelt, de nem lehet hozzászokni ehhez a helyzethez. Mi katolikus többségű vidéken élünk, hordozzuk egymás örömét-bánatát, és az elmúlt hetekben is volt,  több alkalommal, hogy Isten küldött az internet adta lehetőségeken keresztül más vallású, szlovák vagy cigány nemzetiségű testvéreimhez is. Azt tapasztalom, ilyenkor nagy erőt tud adni, ha egy lelkipásztor segít elviselni az elviselhetetlent... Talán mindennél fontosabb most embernek maradni és mindazok elé élni Isten szeretetét, akik a hitükben is megrendültek szerettük tragédiája kapcsán.A zselízi református templom belseje

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nincs bennünk félelem. Természetesen a lelkész is ember, családunkat, gyermekeinket óvnunk kell. Igyekszünk minden előírást betartani és betartatni – olykor azonban előfordul, hogy sokan teszik tiszteletüket egy-egy temetésen. Ilyenkor imádságos szívvel Istenre bízzuk magunkat és a résztvevőket, mást nem tehetünk. A gyász egy nagyon intim dolog, óvatosan kell ilyenkor az ember lelkéhez közeledni.  Hála van a szívünkben, mert mindeddig megtartott bennünket az Úristen. 

Mivel sok gyülekezetben szolgálunk, augusztus óta közösségben tudatosan FFP2-es maszkot hordunk. Több alkalommal voltunk betegek közt és eddig ez a védekezési forma jól vette az akadályokat – természetesen Isten segítségével. Betartjuk a távolságot is, ez néha szörnyű nehéz, de most fontos… Sajnos, munkánk nagy része most takaréklángon ég, így sok emberrel nem is találkozunk, viszont a hivatalba érkezőket méltó módon fogadjuk. A leginkább hektikus terület számomra a bölcsődénk, mivel a kicsik nem tudnak hozzászokni a maszkhoz – ilyenkor igyekszem másképpen megoldani ezt a helyzetet. Mivel „nagy” Ringatókat most nem tarthatok, hetente egy alkalommal dalolunk a kicsikkel és a nevelőkkel a bölcsiben, ez feltölt mindannyiunkat.Révész Csilla lelkész

Aki ismer, tudja, hogy számomra a Facebook egy kapcsolattartási felület, naponta 8-10 embert keresek fel, és hálás vagyok, ha felőlünk is érdeklődnek. Sokat telefonálunk, levelezünk… Igyekszem azokat a felületeket, melyeken jelen vagyok, napi szinten karban tartani, új igei üzenettel ellátni. Facebook profilom is vállaltan keresztyén felület. Ezen túl vannak online csoportjaink, ahol napi szinten pezseg az élet, Messengeren vagy éppen Zoomon. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy nem a szívem csücske ez az online élet, de mindig arra gondolok, milyen jó, hogy ilyen fejlett a technika és legalább így tarthatjuk a kapcsolatot egymással. Rendszeresen vannak online istentiszteleti alkalmaink, és nyomtatott formában is eljuttatjuk a ránk bízottakhoz Isten üzenetét.

Mivel gyülekezeteink élő közösségek, nagyon hiányoznak az istentiszteletek, a táborok, a fiatalok-gyerekek, a Ringatók, a tematikus napok. A Nők Világ-imanapját is csak online felületen élhettük meg. Hiányzik még a néptáncos élet nyüzsgő valósága, és AZÉ keresztyén zenekarunk bizonyságtevő koncertjei. Leginkább azonban távol élő szeretteim hiányoznak, különösen egyetemista nagylányunk. Abban reménykedem, hogy húsvétkor együtt ünnepelhetünk, az otthonunkban.A sárói református templom belső tere

Szoktuk mondani viccesen: ha a fűtéssel tudunk is spórolni, a villannyal biztosan nem… Öreg számítógépeink is „munkában vannak” a hét minden napján, hogy segítsék gyermekeinket az otthontanulásban. Senkinek sem könnyű ez az időszak, de én nagyon hálás vagyok, hogy felszabadult időmben meg tudom teremteni azt a hátteret a gyermekeink számára, hogy nyugodtan tudjanak tanulni. Hasonló az életünk most ahhoz, mint amikor a gyerekek kicsik voltak: mosok, főzök, takarítok – aztán kezdem mindezt elölről, hasonlóan sok lelkésznő társamhoz... Igyekszem megélni a helyzet adta szépségeket is, bár természetesen néha elmegy a türelmem. Istennek hála, lehetnek még a város közepén is háziállataink, úgyhogy ilyenkor pl. egy kutyasétáltatás nagyon sokat tud segíteni!

Természetesen félek attól, hogy én is megfertőződhetek, mint minden ember. Féltem gyermekeimet, édesanyámat, sokat dolgozó férjemet, családtagjaimat is, mivel nekem is vannak egészségügyi gondjaim, kockázati tényező vagyok, bár azt hiszem, ez a vírus most mindenkire egyformán veszélyes már... Amit meg tudok tenni, hogy karban tartom a testemet és a lelkemet is. Figyelek az étkezésünkre, a napi mozgásra, tornázom, sokat sétálunk a gyönyörű Garam mentén, próbálok „egészségesen” élni. Még fontosabb számomra a lelki egészség: ebben nagy segítségemre vannak a járvány kezdete óra rendszeresen hallgatott áhítatok Taizéből, melyek napjaim részévé váltak az igeolvasás mellett. Örömmel hallgatom-olvasom szolgatársaim bizonyságtételeit is. Elég rossz alvó vagyok – így az éjjeleim rendszerint minősített alkalmai az imának.Nyitásra váró templomajtó

Úgy tapasztalom, hogy a híveknek nagyon hiányzik a templomi istentisztelet. Próbáljuk ezt a magunk módján pótolni online alkalmakkal – de ez sosem lesz „ugyanolyan”, hiszen a találkozás öröme elmarad. Ráadásul megvan a veszélye annak, hogy az online istentisztelet valamiféle hamis imitáció lesz. Nagyon nehéz megtalálni ebben a helyes utat. Én sokáig kimondottan ellene voltam ennek a „tv-prédikátori valóságnak” a férjemmel együtt, azonban decemberben le kellett küzdenünk minden ellenérzésünket, mert nem hagyhattuk a gyülekezeteinket rendszeres „itthoni” istentisztelet nélkül. Továbbra sem szeretünk a telefon kamerájához beszélni, ilyenkor gyülekezeti tagjainkra gondolunk, s ez ad erőt a folytatáshoz… Nincs profi technikánk, magunk oldjuk meg az istentiszteletek felvételét és szerkesztését is. Reménykedve várjuk azt a napot, amikor végre újra találkozhatunk templomainkban. Bízunk abban, hogy ha ebben a járványban meg is perzselődünk, Isten megőriz bennünket és már készíti az alkalmat arra, hogy újra együtt ünnepelhessük Őt.

Révész Csilla beosztott lelkipásztor, Zselízi körzet

Fotó: Révész Csilla

Népszámlálás 2021

események továbbiak →