Igemagyarázat – Jn 9,2

2021. március 05., péntek

„Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester ki vétkezett: ez, vagy a szülei, hogy vakon született?”

Már-már farizeusi kérdés, pedig a tanítványok szájából hangzott el. Fő kérdés számukra, hogy ki (és talán mit) vétkezett. Igen, a testi fogyatékosság lehet bűn következménye, melyre több példát is tudunk. Egészségünkre, testi épségünkre Isten ajándékaként kell tekinteni, és ennek megfelelően kezelni. De ez csak a dolog egyik része, és hangsúlyozottan a jó, legalábbis jobb egészségi állapotnak örvendőkre vonatkozik. Minden nyomorúságot, betegséget súlyos, durva csúsztatás a bűnökből levezetni. A mai igének más üzenetei vannak. Az első, hogy kérdésként hangzik el, de mégis olyan lelkületről tanúskodik, mintha a tanítványok a farizeusok módjára várnák, hogy kit ítélhetnek el. A kérdésben még szörnyűbb dolog is van, hiszen a tanítványok nem vakok, tehát akkor ők nem is vétkezhettek, vagy legalábbis nem akkorát. Ez persze az emberi logika, ami tudjuk, gyakran téved, mint itt is. Szintén súlyos dolog, hogy egyik tanítvány sem mondta, hogy de pedig nem, nem ezt kell kérdezni.

A mai igéből a következő tanulságokat lehet levonni, abból megtanulni: először, a kérdés is lehet gyilkos, és én lehetek farizeusi módra gonosz, még akkor is, ha a legközelebb állok Jézushoz, másodszor, érdemes feltenni a kérdést: mit cselekedne Jézus. A tanulság világos: segíteni fog. A vakság egy különösen súlyos állapot, hiszen egyrészt az ember mindig ki van szolgáltatva másoknak, másrészt nem láthat semmit saját maga, csak talán elmondásokból tudhat dolgokról. De igei értelemben mi is lehetünk sajnos vakok, mint a mai történet is mutatja, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy velünk minden rendben van. Azzal kezdtem, hogy ez így egy helytelen kérés, viszont lehet feltenni helyes kérdést is: mit tehetek, hogy ne legyek vak, mit tehetek a másikért, hogy ő se legyen az?

Ámen.

Éles György, a Prágai Magyar Református Missziói Egyházközség lelkésze

Népszámlálás 2021

események továbbiak →