Igemagyarázat – Jn 8,28–29

2021. február 19., péntek

„Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”

Jézus az Atyjával való szoros kapcsolatról beszél. „Önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.” A keresztyén élet nagy buktatója, ha nincs élő kapcsolatunk Istennel. A hitéletünk akkor élő, ha a komfortzónánkat elhagyva, hagyjuk magunkat Isten által megszólítani és vezetni. „Mert mindig azt teszem, ami neki kedves”  – mondja Jézus. Őt az motiválja, ami az Atyának kedves. Meddig tudunk elmenni, hogy az ő szeretetében maradjunk? Meghalljuk-e Isten szavát? Képesek vagyunk-e azt tenni, ami neki kedves? Sokan azt keresik, ami nekik hasznos és kedves. Vizsgáld meg, kedves-e Istennek az életed, a gondolkodásod, a cselekedeteid, az erkölcsöd, a szereteted, a munkád!

A legfélelmetesebb az életünkben a magány. Nagyon sokan élnek egyedül, nincs családjuk, mégsem magányosak. Mert tudják, Isten mindig velük van. „Aki elküldött engem, (mindig) velem van, nem hagyott egyedül.” Az Atya ott van Jézus minden cselekedetében, minden szavában. Lényegében ezt kínálja Jézus is az övéinek. Ott leszek veled minden pillanatban. Benne leszek minden gondolatodban. Ahhoz, hogy mindig velünk legyen, először az Atya ítéletével kellett szembenéznie. Bűneinkkel állt oda az ítélő bíránk elé. A mai embernél nincs magányosabb, ha bűnben marad. Nincs magányosabb, ha egyedül küzd és nem érzi szükségét Jézus segítségének. A járvány közepette sokan halnak meg egyik napról a másikra. Ez is jól mutatja az ember tehetetlenségét. Pedig eszközök sora áll rendelkezésre, mégis kilátástalannak látszik minden. Pedig ez az élet, amit annyira féltünk, ez a test, amiért annyit küzdünk, el fog porladni. Az ember magánya abban csúcsosodik ki, hogy azt akarja megmenteni, ami amúgy sem menthető meg. De van egy szoros kapcsolat, amely sohasem szakad meg. Megszakadhatott volna, ha Jézus nem vállalja a kereszt magányát. Pontosan azért vállalta, hogy a mi kapcsolatunk vele teljes és felbonthatatlan legyen. Jézus megváltása és az örök élet a válasz az ember szenvedéseire. Olyan rövid az élet. És az a kis idő, amit itt töltünk mégis lehet teljes élet, ha Vele töltjük el. Mellette nem lehet magányos az ember. Legyőzheti a kór a testet, de nem ölheti meg a bennünk élő reménységet és hitet. Mert, akik Jézusban vannak, azoknak békességük van Istennel és önmagukkal. Ámen.

Kassai Gyula lévai lelkipásztor

Népszámlálás 2021

események továbbiak →