Igemagyarázat – Mt 21,28–32

2021. február 16., kedd

„Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”

Az elhangzott példázatot Krisztus mondta az őt hallgató zsidó vezetőknek, azoknak, akik támadták Őt. Meg is lepődhetünk: Jézust támadták? Hiszen Ő a Megváltó, Isten testet öltött szeretete. Mégsem tudták elfogadni. Ma is sokan támadják Jézust vagy éppen az Ő Egyházát szóval vagy cselekedettel. Vannak, akik keresztyén jelképeket gyaláznak, de vannak olyanok is, akik arra bíztatnak, hogy a népszámlálásnál ne vállaljuk hitünket, református vallásunkat, s így igyekeznek sokféle szolgálatunkat ellehetetleníteni.

Krisztusnak voltak, vannak követői és ellenségei is. Nem mindegy hova tartozunk. Ezért mondja a példázatot. „Egy embernek volt két fia”. Isten és az emberek kapcsolatát szülő – gyermek kapcsolathoz hasonlítja. Ez megerősítő üzenet számunkra. Nem csak úgy vagyunk a világban. Van Atyánk, akinek a szeretetétől nem választhat el semmi. A példázatban szereplő Atya munkára kéri meg fiait. Életünk természetes része, hogy tennünk kell a megélhetésért, családunkért, közösségünkért. Nagy baj napjainkban, hogy a munkának és a tudásnak egyre kissebb az értéke. Mi is sokszor a könnyebb utat választjuk. Könnyebben, kevesebb munkával szeretnénk jobban boldogulni, pedig Atyánk mindannyiunkat arra hív, hogy úgy végezzünk munkánkat, szolgálatunkat, hogy azzal Isten dicsőségét szolgáljuk.

Mit tettek a munkára felkért fiúk? Látszólag a második fiú volt az engedelmesebb. Egyből rávágta: „Megyek, uram. De nem ment el.” Uramnak szólította az atyját, megígérte, hogy megteszi amit kell, csak éppen az ígéretet nem követte cselekedet. Gömörben szokták mondani: „Szegény ember, aki igérni sem tud.” Mennyi terhet raktak emberi kapcsolatainkra a be nem tartott igéreteink. Az első fiú, azonban így felelt: „Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.” A példázatban volt, aki ígérgetett és tétlen maradt, volt aki ellenkezett, de mégis az atya kérése szerint cselekedett. Jézus meg is kérdezte: „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.”

Amit itt Krisztus mond a zsidó vezetőknek, az megdöbbentő. Még a lenézett vámszedők és a prostituáltak is előttük mennek be a mennyek országába. Miért? Mert a főpapok nem Isten akarata szerint éltek, s a Megváltó szeretetét is elutasították. Vámszedőkről és parázna nőkről viszont tudunk, hogy megbánták addigi életüket és megtértek. Fontos kérdés számunkra: az elutasítás vagy a megtérés útját választjuk-e, s követik-e szavainkat cselekedeteink? Nem elég szépen ígérgetni, cselekedni kell Isten akaratát. Ahogyan Jézus tanít a Hegyi Beszédben: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”.

Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese, runyai lelkipásztor

Népszámlálás 2021

események továbbiak →