Az elhangzott példázatot Krisztus mondta az őt hallgató zsidó vezetőknek, azoknak, akik támadták Őt. Meg is lepődhetünk: Jézust támadták? Hiszen Ő a Megváltó, Isten testet öltött szeretete. Mégsem tudták elfogadni. Ma is sokan támadják Jézust vagy éppen az Ő Egyházát szóval vagy cselekedettel. Vannak, akik keresztyén jelképeket gyaláznak, de vannak olyanok is, akik arra bíztatnak, hogy a népszámlálásnál ne vállaljuk hitünket, református vallásunkat, s így igyekeznek sokféle szolgálatunkat ellehetetleníteni.

Krisztusnak voltak, vannak követői és ellenségei is. Nem mindegy hova tartozunk. Ezért mondja a példázatot. „Egy embernek volt két fia”. Isten és az emberek kapcsolatát szülő – gyermek kapcsolathoz hasonlítja. Ez megerősítő üzenet számunkra. Nem csak úgy vagyunk a világban. Van Atyánk, akinek a szeretetétől nem választhat el semmi. A példázatban szereplő Atya munkára kéri meg fiait. Életünk természetes része, hogy tennünk kell a megélhetésért, családunkért, közösségünkért. Nagy baj napjainkban, hogy a munkának és a tudásnak egyre kissebb az értéke. Mi is sokszor a könnyebb utat választjuk. Könnyebben, kevesebb munkával szeretnénk jobban boldogulni, pedig Atyánk mindannyiunkat arra hív, hogy úgy végezzünk munkánkat, szolgálatunkat, hogy azzal Isten dicsőségét szolgáljuk.

Mit tettek a munkára felkért fiúk? Látszólag a második fiú volt az engedelmesebb. Egyből rávágta: „Megyek, uram. De nem ment el.” Uramnak szólította az atyját, megígérte, hogy megteszi amit kell, csak éppen az ígéretet nem követte cselekedet. Gömörben szokták mondani: „Szegény ember, aki igérni sem tud.” Mennyi terhet raktak emberi kapcsolatainkra a be nem tartott igéreteink. Az első fiú, azonban így felelt: „Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.” A példázatban volt, aki ígérgetett és tétlen maradt, volt aki ellenkezett, de mégis az atya kérése szerint cselekedett. Jézus meg is kérdezte: „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.”

Amit itt Krisztus mond a zsidó vezetőknek, az megdöbbentő. Még a lenézett vámszedők és a prostituáltak is előttük mennek be a mennyek országába. Miért? Mert a főpapok nem Isten akarata szerint éltek, s a Megváltó szeretetét is elutasították. Vámszedőkről és parázna nőkről viszont tudunk, hogy megbánták addigi életüket és megtértek. Fontos kérdés számunkra: az elutasítás vagy a megtérés útját választjuk-e, s követik-e szavainkat cselekedeteink? Nem elég szépen ígérgetni, cselekedni kell Isten akaratát. Ahogyan Jézus tanít a Hegyi Beszédben: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”.

Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese, runyai lelkipásztor