Minden keresztyén ember arra törekszik, hogy a mennybe jusson. Még a nem hívő testvérek is szeretnének a mennybe jutni. Hányszor hallottuk már: „Én nem vagyok hívő, de egész életemben jót tettem: nem káromkodtam, nem hazudtam, jótékonykodtam, akkor csak lesz helyem a mennyben?”

Nem egyszerű feladat ilyenkor őszintének lenni és kimondani, hogy nem. Kétségtelen, hogy az ilyen ember jó ember, de az Úr Jézus kijelentette nekünk, hogy a mennyei Atyához csakis Ő általa lehet eljutni. (Jn 14,6)

Ezért figyelmeztette Jézus is számtalanszor az övéit, hogy higgyenek az Atyában és higgyenek Őbenne (Jn 14,1), mert a hit az egyetlen kulcs a mennyország kapuihoz. De nem akármilyen hit, hanem hit az egyedüli és feltámadott Úr Jézus Krisztusban.

Aki ezt elfogadja és hisz Ő benne, annak reménysége van ebben. Tudja, hogy neki nem csak élete van a mennyben, hanem örök élete is. Ezért vigyáz erre a földi életére, nem hitegeti magát azokkal a földi szlogenekkel, hogy „nekem egy életem van, akkor azt kihasználom”. A Biblia nem ismer ilyet! A Biblia az örök életet ismeri és aki hisz Jézusban és megtartja parancsait, annak van örök élete, aki pedig nem hisz benne és nem tartja be a parancsolatait, annak is örök élete lesz, de máshol (távol Istentől).

Nem egyszerű feladat, de sürgető. Isten adjon nekünk ehhez kitartást és elhivatottságot, hogy a hit útján megmaradjunk és másokat is tudjunk erre hívogatni. Legyen áldott minden egyes szolgálatunk! Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van... (Jn 3,36) Ámen!

Tóth Krisztián komáromi beosztott lelkész