Akiknek ősei a Duna aranyát mosták

2021. január 04., hétfő

Aranyoson, e Komáromhoz közeli településen a helyiek egyik ősi mestersége volt az aranymosás. Az itt élők elég korán csatlakoztak a kálvini reformációhoz. A törvény által engedélyezett sövénytemplom helyett 1794-ben épült a kőtemplom, melynek berendezési tárgyai közül kiemelkedik a szakemberek által is egyedinek minősített úrasztala. Tanító Péter lelkipásztor és Jakab László gondnok a templom és gyülekezet történetén kívül Isten iránti hálával mondott köszönetet a hívek számának növekedéséért.

Egy kis helytörténet

A Komáromi járás területén található, a Komáromi Református Egyházmegyéhez tartozó Aranyos (Csallóközaranyos) nagy múlttal rendelkezik. Környéke a régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott volt. Első írásos említése Aureus locus néven található egy 1094-ből származó adományozó levélben.  Ezenkívül Framatia néven is szokták emlegetni. 1267-ben IV. Béla, majd 10 évvel később IV. László is járt az akkor még a Duna közelében lévő Aranyoson. A 17. században a víz alámosta a falut, és a lakosok feljebb – a mai helyre – hurcolkodtak át. Az új település ekkor olvadt egybe a 13. században már létező, Felső-Örke (később Alsó és Felső Őrkény) nevű faluval – írja Borovszky a Magyarország vármegyéit feldolgozó művében.A 18. század elején Bél Mátyás Aranyost egy négy kastélyból álló nemesi birtokként írta le, ahol számos szabad család is élt. A helyiek az egykori települések maradványaiból lett környékbeli pusztákon béreltek művelésre alkalmas területeket.

Fényes Elek a Komárom vármegyét feldolgozó munkája szerint 1848-ban 25 nemes családnak volt itt birtoka. Az aranymosás ősi mesterségnek számított. Emellett vizahalászati joggal is rendelkezett a falu. A községen áthaladt a Komáromból Pozsonyba vezető útvonal. Az akkor 1 222 lélekszámú településen a többségében református lakosságon kívül katolikusok, zsidók és cigányok is laktak. Földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó gazdák és különféle – szabó, cipész, kőműves, ács, asztalos és molnár – mesterek is éltek a településen.

A templom belső tere felújítás előtt

A kezdetektől

A sok viszontagságot átélt aranyosiak viszonylag hamar csatlakoztak a kálvini reformációhoz. Borovszky szerint már Pázmány Péter esztergomi érsek is a régiek között emlegette az aranyosi református egyházat. Eddigi ismereteink szerint az első fennmaradt írás 1654-ből származik Iváni Mihály prédikátor részére kiállított díjlevél formájában, mely iskolával is rendelkező – akkor 470 lélekszámú – gyülekezetről tanúskodik. A komáromi vár katonái „1673-ban a református prédikátort elűzték, helyette katolikus plébános jött, de hallgatója nem lévén, ismét eltágult, a református pap pedig visszajött” – írja 1864-beli kéziratában Domján Sámuel aranyosi lelkipásztor. Azt is feljegyezte, hogy a török csapatok 1679-ben Érsekújvárból kiindulva a Csallóközben fosztogattak, miközben Aranyost is felégették, de a lakosok egy éven belül összeszedték magukat, és a prédikátort is visszahívták. Mindezek ellenére a Komáromban székelő jezsuiták csak sövénytemplom építését engedélyezték.A kuruc háborúk idején is sokat szenvedett a település és a gyülekezet egyaránt. Ezekben az években az egyházi iratok is odavesztek. Korábbi évekről csak közvetett feljegyzések maradtak fenn, mint az említett díjlevél is. A gyülekezet anyakönyvét 1713-ban kezdték vezetni. A nagy komáromi földrengés utáni időszakban – 1764-től – ide jártak istentiszteletre a megyeszékhely reformátusai is. Egy úrvacsorai boroskannán és egy keresztelőedényen lévő korabeli – 1764 és 1778 évekből származó – felirat tanúskodik erről. Az anyakönyvekben 1713-tól 1864-ig tizenegy lelkipásztor neve olvasható. Köztük van a település nemesi családjának sarja, Magyari Péter püspök és Valesius János esperes is, kinek fennmaradt levelei nyomtatásban is megjelentek. Az aranyosi híres lelkészek névsorát gazdagítja még a Tömösközi Ferenc által – a Komáromi Református Egyházmegye gyülekezeteinek történetét feldolgozó kéziratában – említett Balogh Benjámin, a református kegyességi irodalom művelője, aki olyan műveket hagyott hátra, mint A megtért Zakeus, vagy péládul az Áhitatosságról való trakta.

A belső tér felújítás után

Érdekességek a településről

Jakab László, a gyülekezet gondnoka érdekességként felhívta figyelmünket a templom melletti Papköz nevű utcára, hogy egykor itt haladt a két település – Örkény és Aranyos – közötti határvonal. A református egyház hosszú, keskeny telket mondhat magáénak, mely tulajdonképpen a Duna partjáig húzódik. A gyülekezet az évszázadok során nagy birtokra tett szert, melyet a 2. világháború után államosítottak. (A rendszerváltást követő években nagy részét (30 hektárt) visszaszerezték, de 15 hektár még függőben van.)  A gondnok elmondta, hogy a templommal szemben lévő, ma füves területen állt egykor a parókia, melyet rossz állapota miatt le kellett bontani.  Megtudtuk azt is, hogy a természeti katasztrófák sem kímélték a községet. Az évszázadok során pusztító árvizek közül a legnagyobb volt az 1895-ös jeges árvíz, melynek vízjele ma is látható a templom bejárata melletti falon. Az 1965-ös nagy árvíz idején a templom szárazon maradt.

A templomról

A mostani református templom 1794-ben épült a toronnyal együtt, melynek órája 1852-ben a helyi közbirtokosok költségén készült. Tanító Péter lelkipásztor – aki immár 20 éve szolgál a gyülekezetben – elmondta, hogy a templom legértékesebb berendezési tárgya az 1714-ben Fodor Mihály által adományozott, homokkőből faragott, nyolc szögletű úrasztala. A szakemberek véleménye szerint ez a környék legegyedibb úrasztala, melynek vastag lapja és lekerekített széle különösen ritka faragási megoldás. (Ifj. Tóth Mihály nyugalmazott lelkipásztor – kinek édesapja hosszú évtizedeken át szolgált ebben a gyülekezetben – kutatásaiból arra következtet, hogy az 1714-ben Fodor Mihály az aranyosi templomban köthetett házasságot, és ez alkalomból adományozhatta a gyülekezet által ma is nagy becsben tartott tárgyat.) A falazott szószék a templommal egy időben épült. Elején a reformáció 400. évfordulójának márvány emléktáblája látható. A szószéktől balra lévő falon a reformáció 500. évfordulójának Czingel István fafaragó mester egy darab tölgyfa tömbből készült domborműve állít emléket. „A templom orgonáját 1905-ben a Rieger testvérek készítették budapesti műhelyükben. Felújítására 2010-ben került sor. A munkálatokra kedves nőtestvérünk adakozott 10 000 eurót, és Galla József végezte a munkálatokat. 2017-ben volt a tető felújítása, majd 2019-ben az ajtók és ablakok következtek. 2020-ban került sor a templom teljes, külső felújításra, a falak szigetelésére” – mondta a lelkipásztor.

Jakab László elmondta, hogy a templom első három harangja az 1. világháború áldozata lett. A jelenlegi három (180 kg, 290 kg, 550 kg) harang 1924-ben Dosztál Jakab komáromi műhelyében készült.Gyülekezeti élet napjainkban

Az aranyosi reformátusok élénk gyülekezeti életet élnek ma is, bár 35 konfirmandus nem jön össze évente, mint az Jakab László konfirmációja idejében volt. Tanító Péter elmondta, hogy monorerdei gyülekezettel hosszú évek óta vannak baráti viszonyban, melyet 2017-ben hivatalosan is megpecsételtek, amikor létrejött a testvérgyülekezeti kapcsolat. Újbor alkalmából tartott úrvacsorai alkalomra szoktak jönni a magyarországi testvérek. A templomban tartott ünnepi alkalom után meg szokták áldani a gazdák borait is. Az aranyosi hívek pedig június 4-én szokták meglátogatni a monorerdei gyülekezetet. Az idei év tavaszán beköszöntött világjárvány miatt minden alkalom elmaradt, sőt bizonyos ideig az istentiszteletek is szüneteltek. Amikor országszerte – így Aranyoson is – megnyíltak a templomok kapui, külön alkalom volt a 65 év feletti, illetve a 65 év alatti korosztály részére. Hogy ez a lehetőség milyen nagy öröm volt mindenki számára, az is bizonyítja, hogy minkét csoport létszáma kétszerese volt az előző időszakokhoz viszonyítva. Ez egészen az újabb – a járvány gyors terjedése miatti – bezárásig így volt. „Isten kegyelmének köszönhető, hogy az aranyosi gyülekezetben több a keresztelő, mint a temetés. Örül a szívem, hogy Aranyoson minden szépen és ékesen működik. A fiatalokra, gyermekekre, felnőttekre, idősekre egyaránt lehet számítani, mert mindenki kiveszi a munka részét a gyülekezeti munkából. Bízunk Istenünk megtartó kegyelmében és szeretetében, mert tudjuk, hogy csakis őáltala van megtartatásunk egyszülött fia, Jézus Krisztus által” – mondta hálatelt szívvel Tanító Péter.Szöveg: Fritz Beke Éva

Képek:  Fritz Rudolf, Tanító Péter

Kálvinista Szemle 2020/12

 

Népszámlálás 2021

események továbbiak →