Tudjuk, olvastuk és hallottuk, „hogy, akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...“ Róma 8,28 Mégis e tudás és tapasztalat ellenére is olykor elfog bennünket a félelem és az aggódás. Ezekben a napokban már nemcsak a járvány miatt aggódunk, (hanem a földhöz kötött ember, mint én magam is, aki a családommal a földből élünk) – a megélhatésért is aggódunk.

Az evangéliumokban olvashatjuk, hogy miközben a tanítványok a tó túlsó partjára hajóztak, szélvihar zúdult a tóra, a hajót elborították a hullámok és vízzel kezdett megtelni. Annak ellenére, hogy a tanítványok között tapasztalt halászok is voltak, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy mentsék a hajót és puszta életüket, nagy veszélybe, életveszélgybe kerültek. Minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. Mindeközben Jézus aludt – (mert hagyták aludni).  Végül a  kétségbeesett tanítványok utolsó lehetőségként odamentek Jézushoz, fölébresztették őt mondván „Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?“ Erre Jézus „ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és egészen csendes lett a tenger.“ Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?“ vagy ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk „Mit féltek kishitűek?“

Mintha csak engem, vagy téged szólítana meg az Úr! Miért félsz? Miért nics hited? Te kishitű! Csak az fél, aki kishitű! Az az Úr szólít így  meg, aki az Atya Isten gondviselésére hívja fel a figyelmünket  mondván  „ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.... a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre...“ (Mt 6) „Nem a csüggegés lelkét adta nekünk az Isten...“ 1 Tim 1 („A pogányok“), akik nem hisznek Istenben, akik kétségbe vonják Isten hatalmát és gondviselését kérdezgetik  „Mit együnk?, Mit igyunk? Mit öltsünk magunkra?“

Nem marad más hátra, mint hit mellett bízni Isten gondviselő szeretetében! Bízni abban, aki előtt nincs lehetetlen! „Legyen az Úrban bizodalmad“ – most is, amikor egyre több a koronavírusos betegek száma, amikor már közel ezren haltak meg a betegségben, nekem is, meg neked is „Legyen az Úrban bizodalmad!“ Keltsük fel az Urat, kérjük őt állhatatosan, hogy tegyen csodát! Elég, ha csak egy szót szól, és lecsendesedik a tenger! Elég, ha csak egy szót szól és nem terjed tovább a járvány, csak egy szót szól és meggyógyul a beteg ember... Hiszed-e? „Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked!“ mondja az  Úr. Ámen.

Csernyík Magdolna hontfüzesgyarmati lelkipásztor