Isten Igéje tanít, gyógyít, buzdít, int, és képes megeleveníteni is! Az élő Ige hat! Istennek hatalma van halottakat feltámasztani, s hatalma van minket megvigasztalni! Ő lelki erőt ad, s ha szükséges, felemel a mélyből!

A zsoltáros így vall: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” Lehet, hogy életünk során sok nyomorúság és baj ér minket, de tudnunk, éreznünk kell, hogy Isten újra megelevenít; sőt, még a föld mélyéből is újra fölhoz minket! Isten látja, hogyha szenvedünk, ha nyomorúságban, bajban vagyunk, ha félünk. Sőt! Nemcsak lát minket, de újra megelevenít minket, még a föld mélyéből is újra fölhoz bennünket! Bátorítás számunkra, hogy nem vagyunk elrejtve Előle!

Ézsaiáson keresztül így bíztat minket az Úr: Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” (49,15b–16) Ezek az Igék és ez a bíztatás akkor hangzanak el, amikor Isten népe úgy gondolta, megfeledkezett róluk az Úr! Nem látják a kiutat, reménytelennek tűnik a helyzetük…

Testvérek, biztosak lehetünk abban, hogy soha nem feledkezett meg és soha nem fog megfeledkezni rólunk a mi Urunk! Van, hogy nyomorúságot és bajt látunk. Mélységeket járunk meg terheink alatt, amikor aggodalmaink mintegy mázsás súlyként nehezednek ránk. Mélységeket járunk meg a félelmek terhe alatt, ahogyan a bűneink terhe alatt, amiket nem tudunk elengedni, amikért nem tudunk, nem akarunk bűnvallást tartani. Ha csak a nyomorúságainkra, bajainkra tekintünk, így nehezen tudjuk rábízni magunkat az Úrra! Aki csak a nyomorúságaira, bajaira tekint, úgy véli, csak saját magára támaszkodhat!

Bölcs Salamon így int a Példabeszédek könyvében: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (3,5–6) Ha átadjuk magunkat az Úrnak, megtapasztalhatjuk, miként szabadít meg minket bűneinek láncából, kishitűségünkből, ahogyan a halál martalékától is! Még a föld mélyéből is felhoz minket! Ezért bátran kérdezhetünk Pál apostollal együtt: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalod?” (1Kor 15,55) Isten diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1Kor 15,57) Ezt viszont csak az Úrra emelt tekintettel lehet meglátni!

Ha arra az Úrra tekintünk, aki az eget és a földet alkotta, és aki nem engedi, hogy lábunk megtántorodjék, hiszen nem szunnyad őrizőnk. (Zsolt 121, 1–3) Csak Istenre tekintve lehet meglátni, hogy nyomorúságainkban, bajainkban nem vagyunk egyedül! Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban! (Zsolt 46,2) Ámen.

Sándor Veronika újlóti lelkipásztor