Gyermekeknek bibliai történeteket adnak elő, éneket, táncot tanítanak nekik, barkácsolnak, játszanak velük. Néha pedig felkerekednek, hogy községükért is tegyenek valamit, és átfestik a futballpályán a padokat, vagy összeszedik a szemetet az utcákon. Ez a csapat a KIFLI, a Keresztyén Ifjúsági Liga, amely azért alakult, hogy minden tevékenységével rámutasson a győzelemre vivő útra, Jézus Krisztusra.

Minden ott kezdődött, hogy vettük a kovászt, és három mérce liszttel elegyítettük…Jézus hasonlította Isten országát a kovászhoz, amely megkeleszti az egész tésztát. Mi megpróbáltuk. Felhagytunk azzal, hogy csak beszélünk arról, hogy a kovász milyen csodálatraméltó változást tud előidézni a tésztában, és a tettek mezejére léptünk. Elhatároztuk, hogy megéljük, megcselekedjük azt, amire Isten szava tanít bennünket. Egy észak-írországi tanítványképző egyesület, az Exodus volt segítségünkre ebben. Az egyesület magyarországi elnöke, Bogyó András a Firesz közvetítésével lépett kapcsolatba az akkor még csak formálódó, pár tagot számláló ifjúsági csoportunkkal, és ajánlotta fel, hogy részt vehetünk egy kéthetes missziós úton Erdélyben. Az útra 17 fiatal kötelezte el magát, akikkel aztán féléves készülés után, 2019 nyarán két felejthetetlen hetet töltöttünk Bánffyhunyad mellett, egy román kis településen, Zutorban. Lelki otthon, kis oázis volt ez a hely, ahol a bibliai igazságok megtapasztalt valósággá lettek számos élmény által. Szolgáltunk a zsoboki Bethesda Gyermekotthon lakói között, és mélyszegénységben élő családokat látogattunk és ajándékoztunk meg segélycsomagokkal. Könnyek között tértünk haza, és szívünk minden vágya az volt, hogy ismét részünk lehessen ebben a misszióban. Az Exodus egyesület ebben is támogatott bennünket, és 2020 márciusában 14 fiatallal ismét nekifogtunk a bibliatanulmányozásnak, a lelki felkészülésnek. A koronavírus viszont felülírta a terveinket, és az előállt helyzetben lehetetlenné vált Erdélybe való kiutazásunk. Isten azonban mást tartogatott a számunkra, és új lehetőséget adott nekünk.Levelet írtunk a pozsonyi és a komáromi egyházmegye gyülekezeteinek, amelyben felajánlottuk, hogy csapatunkkal szívesen szolgálnánk igehirdetéssel gyermekek, fiatalok között. Ajánlatunkra a Hetényi, Kulcsodi, Nagykeszi, Gelléri, Negyedi, Bátorkeszi, Sókszelőcei és Dunaszerdahelyi Református Egyházközségek válaszoltak. Meghívásuknak eleget téve, Negyeden és Vágfarkasdon 3-3, a többi gyülekezetben 1-1 délután vagy délelőtt, összesen 13 napot szolgáltunk 280 gyermek és fiatal között.

Saját színdarabot írtunk, és adtunk elő, amelyben feltártuk azt a vágyunkat a közönség előtt, hogy mindenki legyen örököse annak a boldogságnak, amit Jézus követésében mi megtaláltunk. Megmutattuk a gyerekeknek és a fiataloknak, hogy Istennek Jézusban kifejezésre jutó szereteténél nincs értékesebb dolog, nincs nagyobb boldogság a számunkra, és hogy az ő követésében teljesedhet ki igazán az életünk. Ének, ima, bibliaolvasás, mások segítése: ez a mi örökségünk, ez a mi csapatunk alkalmainak súlypontja, ennek kipróbálására, megélésére buzdítottunk mindenkit. Néhány játék által segítettük megtapasztalni azt is, hogy az örökséget nem lehet emberi erőlködéssel megszerezni. Az örökséget csak elfogadni lehet, méghozzá úgy, hogy elfogadjuk Jézus hívását: oszd szét a vagyonodat a szegények között, és kövess engem! A gazdag ifjú történetét magyarázva mondtuk el, hogy az örökség Jézus követésében lesz a miénk, hiszen az örökség, az örök élet Jézus maga. Őt követve, őt megnyerve üdvözülhetünk csupán. Jézust követni pedig úgy lehet, hogy kapcsolatba lépünk és maradunk vele, követjük őt a Golgotán, a feltámadáson át a megszenteltetésünk útján. A mi szolgálatunk is ezt a kapcsolatteremtést volt hivatott segíteni. Eszközök akartunk lenni az Úr kezében, akiken keresztül mások szívét is megérinti az ő szava.

Tettük mindezt minden egyéb kötelességünket félretéve, családdal, fáradtsággal dacolva, őszinte meggyőződéssel. Közben pedig megéltük azt, hogy láthatatlan, erős karok ölelve hordoznak bennünket. Mi tettünk bizonyságot Jézusról másoknak, de közben a mi örök életben való bizonyosságunk erősödött meg. Mi akartunk örömet szerezni másoknak, de közben a mi boldogságunk lett egyre teljesebbé a szolgálatban. Azért mentünk, hogy adjunk, és végül mi kaptunk a legtöbbet: szeretetet, erőt, biztatást. Isten mindent olyan szépen elrendezett, erőnkön felül való feladatot adott, de mindig úgy hordozott bennünket a teher alatt, hogy az se sok, se túl kevés ne legyen, hanem éppen annyi, hogy fejlődni tudjunk alatta. Elmondhatjuk, hogy csapatunk minden egyes tagja rendkívüli fejlődésen ment keresztül. Mi, akik közül sokan két évvel ezelőtt még Istent és egymást is csak felületesen ismertük, most hosszú öleléssel köszöntjük egymást, és egybeforr a szívünk Isten dicsőítésében és a közös imában. Egyre jobban értjük a Bibliát, és vágyunk arra, hogy olvassuk, közösen megbeszéljük azt. Egy úton járunk, és hisszük, érezzük, hogy Isten Szentlelke betölt és összeköt bennünket. Nem félünk, nem szégyellünk beszélni erről senkinek, mert mögöttünk van egy csapat, a mi csapatunk, és a csapatunk mögött az értünk földig hajolt hatalmas Isten.Ezek vagyunk mi, akik bedagasztottuk a tésztát, és akiknek a tésztájából Isten Lelke megformálta, megalkotta a KIFLI-t. Azért vagyunk, hogy szétosszuk magunkat, és szeretnénk Jézus kezében örök élet eledeleként szolgálni a világnak. Miért? Csak azért, mert tehetjük. Jutalmunk a szolgálat maga, amelyben felüdülünk, kiteljesedünk, önmagunkra találunk keresztyén identitásunkban, és célt ér a mi életünk.

Van egy ifjúsági közösség Vágfarkasdon. Egy győztes csapat, akit Isten kiválasztott, akit Isten vezet áldott emberi eszközök által is, mint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, a Firesz – Duna Mente és az Exodus Közép-Kelet Európa Egyesület, és akinek Isten örökséget adott. Ez a csapat a farkasdi KIFLI, ez a történet az ő történetük, de lehet a tiéd is!

Erdélyi Anita, Kálvinista Szemle 10/2020