Igemagyarázat – Jn 21,16

2020. november 19., csütörtök

„Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.”

A tiszteletes a megbocsátásról prédikált a gyülekezetben, nagyon szemléletesen és nagyon mély átéléssel beszélt a téma fontosságáról. Amikor vége lett az igehirdetésének, megkérdezte a gyülekezetét, hogy ki az, aki ezek után hajlandó megbocsátani a haragosainak? 

A gyülekezet egy emberként emelte fel a kezét, könnycseppek gördültek végig az arcokon, s a tiszteletes is szíve mélyéről élhette át a csodát, hogy hatott az általa is működő kijelentés. Ahogy boldogan nézett körbe az átszellemült tömegen, észrevette, hogy a gyülekezet egyik idős tagja, Katika néni nem jelentkezik.

– Katika néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? – kérdezte tőle a lelkész. – Nekem nincsenek ellenségeim! – felelte az idős néni. – Az, hogy lehet Katika néni, hát hány éves is tetszik lenni? – Kilencvenkilenc! – felelte a néni. A gyülekezet ekkor hatalmas tapsolásba kezdett, szálltak a halleluják, hogy a kilencvenkilenc év alatt sem szerzett ellenségeket Katika néni. 

A lelkipásztor kihívta középre a mikrofonhoz a nénit, hogy az egész gyülekezet épüljön Katika néni példájából, s megkérte, hogy mondja el, hogyan lehetséges az, hogy valaki kilencvenkilenc éves és nincsenek ellenségei?! Katika néni kitipegett a mikrofonhoz, kedvesen a gyülekezet szemébe nézett és így szólt. – Kilencvenkilenc éves vagyok, és azért nincsenek ellenségeim, mert túléltem az összes szemétládát! 

Katika néninek sohasem kellet bocsánatot kérnie és megbocsátást sem sűrűn osztott, inkább megvárta míg a természetes szelekció megteszi a dolgát. Maximum csak koszorúra költött szerényke nyugdíjából! Olyan jó, hogy ebben a mai igében Jézus nem kihalással és rálegyintéssel gyógyítja a Péterrel való konfliktusát, hanem kérdéssel. Konkrétan odalép Péterhez, miután háromszor megtagadja Őt és háromszoer kérdi Pétertől: Szeretsz-e engem?

Jézus, aki elvileg a sértett fél, közelít és kérdez. Kérdezi azt a Pétert, aki az Ő egyetlen hívó szavára otthagyott azonnal mindent: halászhálót és csónakot, egy egész életet. Azt a Pétert, aki mindenkinél hamarabb ismerte fel és vallotta meg: Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia! És igen, azt a Pétert, aki háromszor tagadta meg őt. Épp ezért Jézus kérdése most sokkal inkább „gyógyító” kérdés, mintsem számonkérés.

Lehetőséget ad Péternek arra, hogy minden bukáson, áruláson, gyengeségen túl kimondja azt, amit Jézus valóban tud, de vajon tudja-e bizonyosan Péter is, hogy igen. Szeretlek!!! Szeretlek és bevállalom a neked való szolgálatot, noha nincs mivel dicsekednem!

Olyan jó néha megtapasztalni, hogy ma is vannak, akik fel akarnak nőni ehhez a péteri válaszhoz. Mert ma az Isten számos körülményen keresztül nagyon komolyan kérdez bennünket is. Tőlünk kérdezi, hogy jobban szeretjük- e Őt, mint az érintőképernyőt, jobban szeretjük-e Őt mint a kanapészigeten való punnyadást, jobban szeretjük-e Őt mint a panaszainkat az aktuális helyzet felett, vagy a kialakuló és elmélyülő aggodalmainkat? Ezt nagyon sokáig lehet ám folytatni, a lényeg viszont az, hogy légy te az, aki kimondod: Uram, nem adom meg magam! Minden erőtlenségem és vacak külső és belső körülményem ellenére csináljuk ma is együtt, mert: „Te tudod, hogy én szeretlek téged”. És ennyi bőven elég. 

Böszörményi Tamás nagykövesdi lelkipásztor

események továbbiak →