Igemagyarázat – Zsolt 91,14–16

2020. november 18., szerda

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”

A 91. zsoltár első szavai ezek: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” Egy nagyon szép bizonyságtétel ez, mely nyilvánvalóan a zsoltáros megtapasztalásán alapul. Isten oltalom, erősség, biztos segítség, olyan menedék, erős vár, amelyre mindig számíthatunk!

Nagyon sokan mégis félelemben élik az életüket. Legtöbben nem is emberektől tartanak, hanem a holnaptól, az ismeretlentől. Mi lesz akkor, ha valami olyan dolog történik, ami felett nem tudnak úrrá lenni? Ezért minden egyes napon erősítenünk kell magunkat a fenti igékkel és döntést kell hoznunk: Engedjük-e, hogy a félelem uraljon illetve rettegésben tartson, vagy hisszük és tudjuk, hogy Isten szeret bennünket, Ő naponta át tud és akar segíteni téged minden viharon. A hitben járó ember ezért nem marad egyedül, mert megtapasztalhatja az Úr szabadítását.

Mégis olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyedül! Nem nekünk kell úrrá lenni a bajokon és nehézségeken, hanem hagyni kell, hogy Krisztus legyen Úrrá életünkön, és mindazokon a nehézségeken, számunkra megoldhatatlan helyzeteken és bajokon, amelyeken mi nem tudunk felülkerekedni, hisz Neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

Jézus Krisztus egy alkalommal Názáretben volt, abban a városban, ahol nevelkedett. Szeretett volna csodákat tenni, de épp azok az emberek akadályozták ebben, akiken segíteni szeretett volna. Hogy mivel? Hitetlenségükkel! Most gondoljunk egy kicsit a saját életünk eseményeire. Időnként biztosan nekünk is szükségünk lett volna csodára, mert bizonyos helyzetekben – biztosan éreztük már, hogy – csak a csoda segíthet. A csoda azonban elmaradt, mi pedig kezdtünk kiábrándulni a csodavárásból, és abból, hogy Isten segítségére várjunk. Pedig Urunk szeretett volna rajtunk segíteni! Ma is arra vár, hogy végre őszintén elismerjük, belássuk, hogy a saját lehetőségeink elfogytak és csődöt mondtak. Mégsem tesszük ezt, mégsem tudunk leborulni Urunk előtt, mert nem hajlik a térdünk, nem hajlik a derekunk. Pedig ez az egyetlen járható út: meghajolni a Mindenható Úristen előtt és elismerni, hogy szükségünk van rá, szükségünk van Fiára, Jézus Krisztusra, mert csak Ő tud csodát tenni.

Testvérem, ragaszkodj mindennél jobban az Úrhoz, hogy átélhesd szabadítását! Törekedj arra, hogy megismerd Őt, kiálts hozzá és Ő meghallgat téged, veled lesz a nyomorúságban, hogy együtt hordozza veled a terheke. Felemel téged a nyomorúságból, hogy gyönyörködhess szabadításában, mert igazak a zsoltáros szavai. Ő valóban Isten, szabadító Úr. Ámen.

Kendi Henrietta bacskai beosztott lelkész

Népszámlálás 2021

események továbbiak →