Ebben a jól ismert Igében Pál apostol elmondja, hogy az Úr választottait senki sem szakíthatja el Isten szeretetétől. Isten nekünk adta az Ő Egyszülött Fiát, és Benne mindent. Azzal, hogy Szent Fiát adta bűneinkért, arról tesz bizonyságot, hogy Isten mindenekfelett szeret minket. A legnagyobb ajándékot kaptuk az Atyától, amikor Szent Fiát feláldozta értünk a Golgotán. Pedig Jézus Krisztus állt a mennyei Atya szívének középpontjában, Ő volt minden mindenekben már a világ teremtése előtt. Érte lett minden, és Nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Ha az Atya képes volt Szent Fiát feláldozni bűneinkért, akkor hogyne lenne képes megadni nekünk mindent, amire szükségünk van? Hiszen szeretett gyermekeivé és örököseivé váltunk a Jézus Krisztusban!

Az Ige kérdését így is értelmezhetjük: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Ki merne minket kiszakítani az Édesatya szent kezéből? Ki tudná megmásítani Istennek velünk való céljait és terveit? Ezért valljuk élő hittel, hogy boldogok az istenfélők, akik hittel vallják, hogy az Úr az oldalukon áll, s harcol velük és értük. Azt a tényt, hogy az Isten velünk, Pál apostol három bizonyítékkal támasztja alá. Az első az Úr Jézus testet öltése e világban. A második az, hogy az Atyaisten igazítja meg Egyszülött Szent Fiát. A harmadik pedig, hogy senki bennünket el nem távolíthat, és ki nem szakíthat a mennyei Édesatya kebeléből.

Az első bizonyítékban láthatóvá válik az Isten mélységes szeretete a bűnös ember iránt. Ez a szeretet soha el nem fogy, és ez minden jó forrása. Nem mindenki érti e szavakat, hiszen sokan a Teremtőben egy haragvó és szigorúan büntető Istent látnak. Olyan Bírót, akinek a haragját csak és kizárólag Jézus Krisztus tudta kiengesztelni. Sokan elfelejtik, hogy az Isten nemcsak szigorúan ítél, hanem Ő maga a szeretet, megváltásunk alapja és előkészítője. Sokan képzelik el Istent úgy, mint Szent és Örökkévalót, aki érinthetetlen és megközelíthetetlen, és messze van a bűnös embertől. Pedig az első karácsony ünnepén világossá vált, hogy Isten lehajolt a bűnös emberiséghez, amikor Jézus emberré lett. Jézus Krisztusban egészen közel jött hozzánk az Atya. Nagy kegyelme Istennek, hogy sokkal inkább uralkodik az Ő atyai szeretete, semmint az Ő igazságossága. Utóbbi az utolsó napon jut hatalomra, amikor véget ér a kegyelmi idő, és nem fog tovább könyörülni az Úr azokon, akik nem tértek meg Hozzá. Akik nem lesznek beírva az Élet könyvébe, azok elvesznek.

Pál apostol hangsúlyozza, hogy nagyon fontos megismerni Isten minket felölelő erejét. Aki ezt nem ismeri meg, az nem talál lelki békességre. Ez a hatalom óv meg a kísértésektől, és ad erőt az akadályok leküzdéséhez. Midőn Istenhez térünk alázatos szívvel, ne feledjük el, hogy Ő vezérel minket életünk minden napján. Pál is buzdít az ördög elleni küzdelemre e szavakkal: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen.” (Ef 6,12) Ezen emberfeletti erőket ne becsüljük alá, mert Isten segedelme nélkül nem győzhetünk felettük. Igaz, hogy „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Ámen.

Kozár Péter szürnyegi lelkipásztor