Rákos Loránt 1983. augusztus 30-án született Rimaszombatban. A gömöri Jénében nevelkedett, majd 1994-ben Méhibe költözött. Általános iskolai tanulmányait Rimaszécsen és Tornalján végezte. 1997-től a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon diákja, ahol 2001-ben érettségizett. Még ugyanebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának nukleár-fizikus szakára, ezzel párhuzamosan a komáromi Calvin János Teológiai Akadémiára is.

Isten útegyengető gondviselése a lelkészi szolgálatra vezérelte, így a teológiai tanulmányait 2006-ban fejezte be az időközben megalakult (2004-ben) Selye János Egyetem részévé vált – a Calvin János Teológiai Akadémia jogutódjaként működő – Református Teológiai Karon. Egyetemi tanulmányai alatt egy évet Svájcban tanult a Berni Egyetem Teológiai Fakultásán.

A diploma megszerzése és az I. lelkészképesítő vizsga sikeres letétele után segédlelkészként Hanvára helyezték, ahonnan háromnegyedévnyi szolgálat után a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati székhelyű Zsinati Irodájához került intézeti lelkészként, ahol az egyház külügyi kapcsolataiért volt felelős.

2006-tól a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, amely tanulmányok eredményeként 2011-ben a jog- és államtudományok doktorává (JUDr.) avatták. 2008-ban sikeresen letette a II. lelkészképesítő vizsgát, majd a Zsinati Tanács egy ideig missziói tanácsossá, majd az egyház jogügyeiért felelős zsinati tanácsossá nevezte ki. Ez utóbbi tisztségét jelenleg is betölti. Az egyházban zsinati tanácsosként leginkább a törvényelőkészítés, a jogalkalmazói koordinálás és az egyházigazgatás asszisztenciája tartozik a feladatai közé.

2009-ben a Naprágyi Református Egyházközség akkor megüresedett lelkészi állásának betöltésével bízták meg helyettes lelkészként, majd 2011-ben a Kövecsesi Református Egyházközség és a hozzá tartozó Sajórecskei és Sajószentkirályi Református Egyházközségek helyettes lelkésze. 2014-ben – ugyanezen egyházközségek meghívására – önálló lelkészként iktatták be a Kövecses-Naprágyi Református Társult Anyaegyházközség lelkészi állásába, ahol jelenleg is szolgál lelkészként és kántorként. 2015-től a Gömöri Református Egyházmegye ügyésze, ugyanezen évtől egészen 2018-ig Méhi Község Önkormányzatának képviselője.

Tudományos tevékenységében a református egyházjog szakterületén kutat, azon belül is a jogteológia kérdéskörével foglalkozik. Ennek folyományaképpen 2010-ben a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán megszerezte a teológia doktora (ThDr.) címet. 2014-ben ugyanitt – a doktori iskola abszolválása után – megkapta a filozófia doktora (PhD.) titulust. 2012-ben rendes tagjává választotta a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma az egyházjogi szekcióban.

A 2009-ben újra alakult Magyar Református Egyház két testületének is – az Operatív Testületnek és az Egyházalkotmányi Bizottságnak – a tagja. Etikát és dogmatikát oktatott a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban és az intézmény iskolatanácsának jelenleg is elnöke.

A művészetek körében alkot a költészet terén, idáig két kötete jelent meg: Búslatok (verses kötet) és Hét nap élet (lírai dráma) címmel, jelenleg pedig készülőfélben van a Forgácsok című kötete. A festészet terén említésre méltó alkotásának tekinthető Füleki István naprágyi gályarab-prédikátor portréja, A magyar igék vándorútja (Szenczi Molnár Albert alakjával) című festménye, illetve a Remény hajnala című falfestménye (Bernben). A szobrászat terén néhány plasztikája és domborműve lelhető fel: Krisztus-monogram reprodukciója, Trianon-emlékjel, A gályarabság titulusa.

Az egész életét átfogó szolgálatának hitvallásaként azt tartja, hogy semmilyen tudás, semmilyen rend és semmilyen alkotás nem bír kibontakozott haszonnal, ha végsősoron az Isten saját képmására teremtett teremtményeit nem tudja megihletni az örökkévalóságba beléptető megváltás megismerésére. Csak ha senki és semmi nem tudja tekintetünket elfordítani az örökélő Istenről, akkor maradhatunk meg a legmagasabb fokon is a legalázatosabb és leghitelesebb szolgának, kit az Úr egyedül csak szorgos hűségéért fog kedvesnek találni.