Porubán Ferenc 1967. április 6-án született református keresztyén családban Tornagörgőn, ahol azóta is él. Alapiskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a szádalmási alapiskolában folytatta. A rozsnyói magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1985-ben. Építészmérnöki diplomát a Kassai Műszaki Főiskola Építészeti Karán szerzett 1989-ben.

Előbb beruházási és építési munkakörben, utána föld- és egyéb ingatlanrendezési szakterületen dolgozott a tornagörgői szövetkezetben. Később a Rozsnyói Járási Hivatal építésügyi osztályát, majd a Kassai Kerületi Önkormányzati Hivatal beruházási osztályát vezette. Jelenleg a Rozsnyói Városi Hivatal építésügyi, környezetvédelmi és közlekedési osztályán dolgozik, amely egyben közös községi hivatal is.

Építészmérnökként szeret tervezgetni, lehetőségeket megvizsgálni és mérlegelni. Szakmájából véve a hasonlatot, az épület fontos része a jó alap, de szükség van minden építőelemre. Vallja, hogy folyamatosan javítani, újítani, karban kell tartani az egész épületet. Hitünkkel is így van ez. Hiszi, hogy Jézus a fundamentum, de mindenkinek megvan a saját feladata, és a hozzá való tartozást egymást buzdítva meg kell erősíteni minden egyes napon.

Gyermekkorában állandó résztvevője volt a vasárnapi iskolának. Ámulattal hallgatta a bibliai történeteket, amelyek hatására konfirmációs oktatásra jelentkezett, majd hitvallást tett a hitéről. A múlt század 90-es éveinek második felében Kassán a Katechetikai Szeminárium hallgatója lett.

1991-ben részt vett Zánkán a II. Református Ifjúsági Világtalálkozón. Ez az alkalom nagy hatással volt az életére, amelynek köszönhetően a fiatalkori kalandozásai, útkeresései után ismét bekapcsolódott a tornagörgői gyülekezet életébe, melynek egy időben gondnoka, a mai napig presbitere.

2002-ben a Zsinat világi tagjává, 2009-ben az Egyetemes Egyház magyar főgondnokhelyettesévé választották. A 2015-ben kezdődő választási ciklusban szintén ezt a tisztséget töltötte be.

Hitvestársával, Fülöp Angéla iskei lelkipásztorral – aki jelenleg a zsarnói és a tornai gyülekezetek lelkipásztora – még Kassán, a Katechetikai Szemináriumban ismerkedett meg. 2012. július 7-én kötöttek házasságot. Aktívan bekapcsolódik a hitvestársa által gondozott gyülekezetek életébe. A tornai gyülekezetben templomépítés zajlik, míg a zsarnóiban a hívek hosszú idő után a parókiát készülnek befejezni. Felelősségnek, de egyben örömnek is tartja, hogy ezeknek a folyamatoknak a részese lehet.

Munkájával mindig is próbálta előre mozdítani a közösség fejlődését. A társadalmi szervezeteink munkájából is igyekszik kivenni a részét. Ahol lehet és tud, ott segít. Az életében a jeremiási ige érvényesül: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR” (Jer 29,11). Az elvilágiasodás, a jelenlegi járványügyi helyzet miatti korlátozások, bezárt templomok és az alkalmaink megtartásának tiltása, rettegés a betegségtől, a holnaptól nem Isten akarata. Az év minden egyes napjára jut egy „Ne félj!” ige. Éppen ezért tartja fontosnak az apostoli szót, amit vezérigéjéül is választott: „Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon...” (Zsid 3,13). Arra kéri az Urat, hogy erősítse és tartsa meg Egyházunkat, adjon erőt, alázatot a feladatok elvégzéséhez, hogy egymást építve, buzdítva cselekedjünk az ő dicsőségére.

reformata.sk