Jakab apostol a hangsúlyt a keresztyénségben a Krisztus követés gyakorlati részére helyezi. Különösen a hit és a cselekedetek egymás mellé állításánál látjuk ezt. Az apostol útmutatást ad a mindennapi élet harcaiban. Hiszen ott dől el, ott kerül mérlegre, s válik világossá, milyen is az ember hite. Ugyanis a cselekedetek, a gyümölcsök igazolják származását.

Ki a bölcs és okos, azt az élete mutatja meg. Tehát amikor bölcsességről beszélünk, nem elméleti tudást, nem egy fennkölt állapotot, hanem egy életstílust, életvitelt, gyakorlati magatartást értünk alatta. Az Isten féleleme egyfajta magatartás, mely cselekedeteink meghatározója. Az igazi felülről való bölcsesség Isten ajándéka, amint a hit is. Kérni kell Istentől!

A mindennapi életben derül ki, mennyire tudja a szeretet átformálni a szívemet, életvitelemet, egész lényemet. Az az ember, aki megbékélt Istennel, engedelmes neki, az lesz bölccsé. A felülről való bölcsesség nem kételkedő, nem képmutató, hanem tiszta, tud hinni, tud elfogadni, tud remélni.

Az így megélt élet tud gyümölcsöt teremni.

Pál apostol azzal kezdi a szeretet himnuszát, ha „szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”.

Az Úr Jézus azért szólít meg bennünket most is, beszél a szívünkre, hogy élő hitre hívjon. Az életünk teremje meg azokat a gyümölcsöket, ami után sóvárgunk. Az Úr Jézus különösen most ezekben az időkben arra vár, hogy az életünk gyümölcse látható legyen. Az életünk kívánatos legyen mások számára is, hiszen a keresztyénség Krisztus nevét viseli. A keresztyén szó ugyanis azt jelenti, hogy Krisztus követő.

Urunk arra vár kedves testvéreim, hogy a gyakorlatban is Krisztus követők legyünk, hogy az életvitelünk is a Hozzá tartozásunkat igazolja! Csak így vagyunk a helyünkön igazán. Csak ott akar és tud minket Isten megáldani! 

Szabó Sarolta nagykeszi lelkipásztor