Sok embertől hallom, hogy az „ószövetségi” Isten az a kegyetlen Isten, az a zsarnok, a pusztító  Ezeket azok mondják, akik nem ismerik őt igazán. Lehet, hogy olvasták a Bibliát, de azt is csak, mint történelmi könyvet.

Mózes sem ismerte az Urat. Hallott róla, hogy miket tett a múltban, de nem ismerte őt. Isten viszont megszólította (csipkebokor). És nem csak, hogy megszólította, de küldetést is adott neki. Hiszen, ahogyan a 16. versben olvasható, mennyi sok feladata van: Menj, gyűjtsd és mondd. Isten elhívta Mózest és nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Mózes a Biblia első apostola. Isten többször is mondja Mózesnek, hogy küldelek vagy elküldtelek. Ebből is látszik, hogy Mózes küldött volt, görögül Aposztolosz.

Isten elküldte Mózest, mert számon tartotta az övéit. Az előző fejezetben találjuk ezt az igét: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.”

Ma láttam egy anyukát sétálni a kislányával. A kislány kétéves lehetett. Az anyuka feltette a szájmaszkot magára, a kicsinek meg nem adott. Nem tudom miért volt ez, de rögtön szemet szúrt nekem. Ahogy az is, amikor valaki azt mondja az Istenre, vagyis az „Ószövetség Istenére” – mintha az valaki más lenne –, hogy az kegyetlen Isten. Isten nem kegyetlen! A kegyetlen Isten tán meghallaná a panaszkodásunkat, kötne velünk szövetséget, ránk nézne vagy gondja volna ránk? Aligha…

A mi Istenünk olyan, aki számon tart bennünket. Mózesnek is azt mondta: Számon tartalak benneteket és kiviszlek titeket Egyiptomból. Jézus azt mondja az övéinek: „Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.” Konfirmációkor tanultuk: „És úgy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül.”

Testvéreim, ez mindenre vall, csak nem egy kegyetlen Istenre, hanem inkább egy gondviselő Istenre. Igeolvasás közben eszembe jutott a kedvenc ifjúsági énekem „Mily nagy az Isten szerelme, nem mérhető mértékkel”.

Istennek gondja van ránk, mindegy, hogy milyen helyzetben vagyunk. Gondja van ránk, mert „Úgy szerette ezt a világot” és ma is szól az ige, tehát úgy szereti a világot, úgy szeret minket. Ezt az Istent én meg akarom ismerni, nem csak hallani akarok róla, hanem meg akarom ismerni, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Olvasni akarok róla, hallani akarok róla, énekelni akarok róla.

Legyen áldott az az Isten, akinek a szeretete ma is szól: Számon tartalak benneteket! Ámen!

Tóth Krisztián komáromi segédlelkész