Gyermekkoromban gyakran hallottam azt a hétköznapi „bölcsességet”, amely így hangzik: Segíts magadon, Isten is megsegít! Isten neve miatt úgy tűnhet, hogy ez a gondolat egyenesen a Bibliából van kiemelve, vagy legalábbis összhangban van a Szentírás tanításával. Sajnos ennek pont az ellenkezője igaz. Mert ha Isten csak azokat segítené meg, akik maguk is megpróbálnak valamit lendíteni a saját helyzetükön, akkor igen szomorú helyzetben lennénk. Mi több, ha képesek volnánk önmagunk megsegítésére, akkor valójában nem is lenne szükségünk az Úrra. Így a megváltásra sem lennénk rászorulva, hiszen önmagunkat segítenénk az örök üdvösség felé.

Sokan azt vallják: Segíts magadon, Isten is megsegít! A Szentírás ellenben ezt tanítja: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk" (Róm 5,8).

Isten szabadító ereje már akkor testet öltött, amikor mi még a világon sem voltunk. Az Úr hatalmát ezért sohasem az igyekezetben, a rohanásban lehet felfedezni, hanem a lelki csöndességben. Akkor, ha a rohanó világban megállunk egy pillanatra és átérezzük azt a kegyelmet, ami naponként körbe vesz. Szépen írja Dávid: „Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsolt 37,5).

Az alábbi verset egy rákbeteg kislány írta:

LASSÚ TÁNC

Figyeltél-e valaha körhintán ringó gyermeket,

Hallgattál-e valaha koppanó esőcseppeket?

Követted-e lepkeszárnyak csapongását,

nézted-e a nap alkonyba borulását?

Lassíts a táncon,

Túl gyors ütemre lépsz.

Az idő röpül,

A muzsika elenyész.

Mindennapi hajszád felszínessége fáraszt?

Ha megkérded, „hogy vagy?”,

nem hallod a választ?

S ha este álmatlan fekszel ágyadon,

fejedben teendők légiója zsong?

Lassíts a táncon,

Túl gyors ütemre lépsz.

Az idő röpül,

A muzsika elenyész.

Mondtad-e, „majd holnap”,

ha kérlelt gyermeked,

S a rohanásban láttad-e a szemébe gyűlő könnyeket?

S ha elvesztesz egy ismerőst,

ha jó barátod elfeled,

tán nem volt időd megkérdezni,

„mondd hát, mi van veled?”

Lassíts a táncon,

túl gyors ütemre lépsz.

Az idő röpül,

a muzsika elenyész.

Ha lóhalálában rohansz, hogy eljuss valahova,

örömöd fele kárba vész, mire elérsz oda.

És hogyha hajszolt és aggódással teli a napod,

a benne rejlő ajándékot bontatlan eldobod.

Az élet nem verseny,

ne rohanj fejjel a falnak;

élvezd ki a muzsikát,

mielőtt vége a dalnak!

A Szentírás nem görcsös, sokszor hiábavaló emberi igyekezetre szólít fel, hanem Isten kegyelmének, szabadító erejének, áldásainak észrevételére, s az ebből áradó belső békesség megtapasztalására.

Abaházi Zsolt, a Simonyi-Feledi Társult Egyházközség lelkipásztora