Bibliát olvasó keresztyénként nagyon jól tudjuk, hogy szavaink sokat árulkodnak rólunk, de az emberek viselkedésünkből, tetteinkből még inkább ki tudják olvasni, milyen lelkület-lélek van bennünk. Persze, szavak és tettek mögé el lehet bújni, de az emberek kiérzik, amikor őszinték, vagy épp képmutatók vagyunk. Akárhogy is van, nem mindegy, „milyen képet vágunk”, mivel fűszerezzüka körülöttünk élő emberek életét.

Teremtőnktől kaptunk egy csodálatos gyógyszert, amivel mások életét is felvidámíthatjuk, szebbé tehetjük napjukat, reménységet sugallhatunk. Ez a gyógyszer ott van mindannyiunk arcán, csak már egyre kevesebben mutatjuk. Ez nem más, mint a: mosoly. El sem tudjuk képzelni, hogy egy őszinte, szeretetteljes, örömteli, kedves mosoly mennyire fel tudja üdíteni a gondterhelt, életunt, megfásult, szomorkodó, bánatos, vagy épp aggodalmaskodó lelket. Ha figyeljük a hétköznapi „arcokat”, egyre kevesebb a vidám tekintetű ember. Mi lehet az oka? A harminc évvel ezelőtti „felszabadulás” nem hozta el a várva várt boldogságot? Bizony, nem. Mert boldogságunk, igazi örömünk és belső békességünk forrása nem evilági eredetű, és nem kapható boltokban.

Mennyei Atyánk azért küldte el Fiát, Jézus Krisztust e világba, hogy bűneinkből megszabadulva átéljük és élvezzük az igazi szabadság ízét, s hogy lelkünknek Ő legyen igazi tápláléka és gyógyszere. Ingyen van, elérhető, csak el kell fogadni! Ne legyünk olyanok, mint a poszméh, amely, mikor beleesik egy pohárba, ott pusztul el csak azért, mert a szabadulás útját állandóan lefelé, vagy vízszintesen keresi. Így az emberek is, akik csupán földi, evilági síkon keresik fő boldogulásukat-boldogságukat, de sosem találják, ez halálukat, majd örök kárhozatukat okozza. Egyedüli lehetőség a „szabadulásra”, úgy a poszméh és az ember számára, „felülről” való, azaz a felfelé tekintés, az arra vezető út. Perspektívánkból nézve: feltekintve a Golgota keresztjére.    

Fenti Igénk alapján elmondhatjuk: nemcsak a mi gyógyulásunkra van kihatással vidám szívünk, hanem másokéra is.  Ha már birtokoljuk, ne tartogassuk, hanem osszuk szét ezt a „csoda-gyógyszert” Urunk dicsőségére, embertársaink javára!

A mi Urunk áldása és kegyelme legyen mivelünk! Ámen!

Beňadik Adrián abarai lelkipásztor