"Harmadik éve voltunk Vajánban, az első közös, önálló szolgálati helyünkön a segédlelkészi évek után, amikor felkeresett bennünket a szőlőskei gyülekezet gondnoka. Bár meglepetésként ért bennünket a látogatása, ugyanakkor már a keleti régióba való kerülésünkkor tudtunk arról, hogy hamarosan megüresedik itt a lelkészi állás. Feltettük magunknak a kérdést: mi az akarata Istennek velünk, s miként reagáljunk a megkeresésre. Remekül éreztük ugyanis magunkat Vajánban, nagyon jó közösség vett körül bennünket. Ott viszont csak egy lelkészi állás volt kialakítva, mi pedig mindketten lelkipásztorok vagyunk. Szőlőskére pedig célirányosan lelkész házaspárt kerestek, mivel még három leányegyházközség tartozik hozzá. Egy gyülekezetről négyre váltani ugyan nem kis lépés, tele bőven szolgálati lehetőséggel, ugyanakkor volt bennünk egy kis félelem is, hogy miként fogunk tudni helytállni a két kisgyermekünk mellett. Isten kegyelméből úgy néz ki, hogy helyt tudunk állni” – meséli a kezdeteket Hozák Viktor lelkipásztor, akit két évvel ezelőtt választottak meg és iktattak be a szőlőskei egyházközség élére. 

Lelkészbeiktatás Szőlőskén 2018-ban

A lelkészházaspár a megkeresés előtt is már hónapokkal korábban kérte Istentől az igei vezetést, hogy mit is szeretne tőlük, hol szeretné őket látni. Különleges volt számukra ez az időszak, mert kérésük sokáig válasz nélkül maradt. „Hónapokig vártunk, míg végül egy lelkésztovábbképzőn megérkezett az igei vezetés, amely által magam is megerősödtem abban, Isten másutt akar bennünket látni. A feleségem nem tudott eljönni, ő otthon maradt a két kis gyermekünkkel, de amikor hazaértem azzal fogadott, hogy ő is kapott igei vezetést a jövőt illetően. S ekkor már nem voltak kérdéseink”. Viktor elismeri, hogy döntésükben némileg szerepet játszott felesége szülei lakhelyének a közelsége Szőlőskéhez, de az igen válaszukban mégsem ez játszott döntő szerepet, hanem az a meggyőződés, hogy Isten mindkettőjüknek ugyanazt a megerősítő választ adta.Hozák Viktor lelkészszentelése Rimaszombatban 2017-ben

Hozák Viktor Komáromban született, ott is nevelkedett és járt iskolába. A teológiai évek alatt élt benne az a romantikus felfogás, mely szerint „ahová küldesz Uram, oda megyek én”, de amikor megtapasztalta mit jelent a szülők és a barátok távolsága, akkor tudatosult benne, hogy a tanítványságnak ára van. „Természetesen mindannyiunk életében más és más ez az ár, de mégis valamit fel kell tudnunk áldozni ahhoz, hogy Istent tudjuk szolgálni. Bevallom, nem volt ez könnyű, viszont minden nap tanulok valamit az itteni emberektől. Sok dolog még tájidegen számomra, de így legalább jobban rálátok az itteni emberek mentalitására, gondolataira. Az ige tükrében pedig tudom még inkább bemutatni azt, hogy Isten hogyan szeretné őket Igéjén keresztül formálni. Nem azért, mintha a két vidék között különbséget kellene tenni, viszont mások a szokások” – vallja a lelkipásztor. A parókia épülete

A nyugat-szlovákiaiak valami miatt tartanak attól, hogy a keleti országrészre jöjjenek szolgálni, ők mégsem tiltakoztak ez ellen, hanem eleget tettek a küldetésüknek. Humorosan megjegyzi, hogy Komáromból már Léva is kelet, de a távolságnak, vagy a kisebb közösségnek megvannak a maga pozitívuma is. „Itt egy olyan közösség van, amit talán a nyugati régióban kevésbé élünk meg. Kicsit zártabb, mert kisebb települések vannak, viszont ez a közelebbi lét nagyobb odafigyelést is eredményez az emberekben, s ez így van a lelkészi közösségben is. Amikor Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye esperese úgy beszél az egyházmegyénkről, mint egy nagy családról, még ha vannak is emberi gyengeségek, azonban mégis azzal szembesülők, hogy ez valóban egy egymásra odafigyelő közösség”.

Az utca, ahol a parókia áll

A lelkipásztor elmondja, hogy az ember azt a környezetet tudja a legjobban megismerni, ahol él. Mivel ők Szőlőskén, az anyaegyházközség területén élnek, mivel itt van a lelkészlak, leginkább az itteni embereket ismerik a legjobban. Bevallja, hogy nagyon számít azonban az is, hol van a parókia. Összehasonlításként elmondta, hogy míg Vajánban a falu központjában laktak, itt viszont egy oldal utcában, amely kevesebb emberi találkozást eredményez. De ezen a településen vannak mégis a leginkább jelen. Azonban egyféle hiányérzet is van bennük, mert a másik három szolgálati helyükön nem tudnak ilyen intenzíven jelen lenni. „De tapasztaljuk, hogy mind a négy közösség egészen más háttérrel és igényekkel rendelkezik, s ez arra is vezet bennünket, hogy differenciáltan álljunk ehhez a szolgálathoz”. Majd elmondja azt is, hogy a szolgálatának a nehézségét a hitelesség megélésében látja. „Ez a kulcsa a szolgálatunknak, hogy amiről beszélünk a szószéken, az nyilvánvalóan legyen hiteles az életünkben is, még a sokféle bűn és nyomorúság ellenére is, s ez pedig odafigyelést igényel”.

A gyülekezetek vasárnapján 2019-ben

Szőlőskéhez három leányegyházközség tartozik: Bodrogszerdahely, Borsi és Újhely. Egy alkalommal már megszervezték a lelkipásztor elmondása szerint a nagyon nagy áldásokat hordozó gyülekezetek vasárnapját. „Bár négy közösség volt együtt, az Úrban mégis egyek vagyunk, s jó volt megtapasztalni azt is, hogy azért mégsem annyira különbözünk egymástól!” Szőlőskén 196 református él az 500 lélekszámú településen, így a reformátusok meghatározó közösséget alkotnak. A római és a görögkatolikusoknak egy-egy kápolnájuk van, amelyben tartanak rendszeres alkalmakat, mégis a faluban a reformátusok jelentik az igazi közösséget – mondja Hozák Viktor. Az egyházi statisztika alapján a 137 személy fizet egyházfenntartási járulékot, az istentiszteleti alkalmakat rendszeresen negyvenen látogatják.

A bodrogszerdahelyi református templom

A leányegyházközségként számontartott Bodrogszerdahelyen viszont közel hatszázan vallják magukat reformátusnak, s a választói névjegyzékben háromszázan szerepelnek, s mintegy hatvanan járnak templomba. A reformátusok számának a növekedése a településen annak tudható, hogy központi településsé vált, ami vonzotta a betelepülőket, de ez magával hozta a gyülekezeti tagok számának a növekedését is – magyarázza a lelkipásztor. A legkisebb közösségük a kettészelt településen /Sátoraljaújhely/ Újhelyen van, ahol 2003-ban jött létre a gyülekezet még Sallai Tibor lelkipásztor idején. 2009-ben kezdtek templomot építeni, amelyben anyagilag nagy segítséget nyújtott egy onnan elszármazott, Amerikában letelepedett, hitre tért, ma már a pünkösdi közösséghez tartozó egykori gyülekezeti tag.„Sokat jelent egy közösség számára, hogy van egy hely, ahol vasárnaponként összegyűlhetnek. A templom olyan stílusjegyeket hordoz magán, amely kiemelkedővé teszi a belső teret, s ahol jó lenni. Vasárnaponként reggel nyolckor itt kezdjük a szolgálatokat, bár korai az időpont, de a templom kisugárzása, fénye, nagyon sokszor hozzátesz ahhoz, hogy az embernek valóban egy meghitt alkalma legyen” – meséli Hozák Viktor, hozzátéve, hogy a településen százötvenegy református él, s ebből a gyülekezet fenntartásához negyvennégyen járulnak hozzá, a fele pedig rendszeres templomba járó. Borsiban pedig kétszázöten vallották magukat reformátusnak, a választói névjegyzékben hetvennyolcan szerepelnek Vannak, az istentiszteleteket negyvenen látogatják rendszeresen. Az itteniek erősen kötődnek a település híres szülöttéhez, II. Rákóczi Ferenchez, akinek a dédanyja, Lórántffy Zsuzsanna a jelenleg felújítás alatt álló Árpád-kori templom számára harangot adományozott.Református templom Borsiban

„Azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan közösségek, amelyek növekvő tendenciát mutatnak, ilyen Bodrogszerdahely, amely lassan kisvárosi jelleget ölt, ahová sokan beköltöznek, de van olyan gyülekezet, ahol megvan a félelmünk az elszlovákosodás irányába, de a vidékre jellemző az elköltözés is. A kevés munkalehetőség elhúzó erőként hat a nagyvárosok, vagy inkább Nyugat-Európa felé. De mi reménységgel vagyunk, mert ez a négy gyülekezet egymás terhét hordozza. Ahol megcsappanóban van a gyülekezeti tagok száma, azt tudja hordozni a nagyobb közösség. Szőlőskén az elmúlt két év alatt nem tapasztaltunk olyan nagy változást a létszámot illetően, bár innen is sokan mozdultak el korábban” – válaszolja a lélekszám várható alakulásának a kérdésére, de ennek ellenére ez a négy közösség még fel tudja vállalni a parókia fenntartásának a költségét, valamint a saját templomaiknak a rendbetételéhez szükséges önrészt.A lelkészházaspár

A lelkészházaspár egymás között osztja meg a szolgálatokat. „Előfordult, hogy én vittem mind a négy istentiszteletet. Az első kettő még könnyen megy, a harmadiknál az igét már általában túlbeszéltem, a legvégén pedig már hangom is fogytán. Jobb, ha felezzük a szolgálatot, ezért egy vetésforgót alakítottunk ki, ez jobban megfelel a számunkra. Sajnos az istentiszteletek után nincs lehetőség beszélgetni a gyülekezeti tagokkal, mert menni kell a következő helyre. Erre a bibliaórák és a családlátogatások megfelelőek, bár négy gyülekezet híveit felkeresni nem kis feladat. Borsiban már szerveztünk egyfajta ismerkedési alkalmat is. Újhely kivételével pedig mindegyik gyülekezetben van bibliaóra, amit bár kisebb létszámban látogatnak a hívek, de itt tudnak a legjobban elmélyülni az igében. A gyermek-istentiszteletek megszervezése, megtartása még tervben vannak. Gyermekeink még felügyeletet igényelnek, így külön nem tudunk velük foglalkozni, de keressük a módját, hogyan tudnánk az istentiszteletbe egy külön részt építeni a számukra” – vizionálja a jövőbeli terveket Hozák Viktor.

Hozákné Magyar Ildikó lelkészszentelése 2019-ben Rimaszombatban 

Hasonló véleményen van a felesége is, aki szívügyének tartja a gyermekekkel való foglalkozást. „Eddig a felmérés fázisában voltunk, most jó lenne valamerre elindulni. Az lenne a legjobb, ha az istentisztelettel párhuzamosan zajlanának a gyermekekkel való foglalkozások. Így látjuk ennek értelmét. A szülők templomba jövet elhozzák a gyermeküket, s mivel tudják, hogy jó kezekben vannak, ránk bízzák őket, mi pedig az ő nyelvükön szólunk nekik Istenről. Ezt viszont nem tudjuk megoldani egyszerre mind a négy gyülekezetben. Egyrészt nincs hozzá terem, ahol megoldható lenne a külön vonulás, másrészt segítőkre van szükségünk ehhez. Leginkább Bodrogszerdahelyen lenne erre igény, ahol általános iskola van és elég gyermek, akik jönnének is. A kisebb falvakban, ahol kevés gyermek születik, ott még kevesebbet hoznának el gyermek-istentiszteletre. Ennek ellenére szeretnénk, ha mindenütt elindulna valamilyen szolgálat a gyermekek felé is. A fejemben már megszületett az ötlet, s körvonalazódott is, csak a kivitelezését kell kitalálnunk. Amennyiben siker koronázza az igyekezetünket, mindenképpen számolunk a segítőkkel is, akik az istentisztelet alatt foglalkoztatnák a gyerekeket. Ez a jövőbeli tervem, hogy a gyermekeket külön alkalmakkal is megszólítsuk” – mondja Ildikó, aki a férjének köszönhetően a hittanoktatásból is kiveszi a részét. Ő inkább a magyar alapiskolákba jár be, a férje a szlovákot vállalta fel, mivel magyarországiként a nyelvet nem ismeri annyira jól, hogy tanítani is tudjon.

Gyermekekkel való foglalkozás

„Ami igazából az enyém, az a nyári napközis gyermektábor. Én szervezem meg, határozom meg a témákat, tehát az egésznek a lebonyolítása rám hárul. Sajnos az idén ezt a korona vírus-járvány miatt nem tudtuk megvalósítani”. Elárulja azt is, hogy Vajánban is jól érezték magukat, bár az az időszak még a gyermekvállalásé volt, s kevésbé tudott bekapcsolódni a szolgálatba. Úgy látja, hogy a négy gyülekezet ezt bőségesen pótolja, tennivaló mindkettőjüknek jut. „Ezért is fontoltuk meg a meghívást, s úgy gondoltuk, ez az Isten akarata. Láttuk ebben azt is, hogy ez talán az igazán jó lépés a számunkra, amin remélhetőleg Isten áldása lesz. Annak ellenére, hogy nekem nincs saját gyülekezetem, mégis mindegyiket a sajátomnak érzem, s ez a szolgálatokban is megmutatkozik. A hivatalos dolgok intézése viszont már a férjem dolga”.

Ez a kőfal maradt meg a régi parókiából

Átsétálunk az 1839-ben, a Bodrog partján álló református templomhoz. Tovább már nincs semmi, csak a folyó. Ez az utca vége. Szemben vele épült fel egykor a gyülekezet első parókiája nyolcvanas éveke második felében az árvízvédelem kisajátította a partszakaszt, s több épület is lebontásra került, s a parókia is áldozatul esett. Az előző lelkipásztor így saját házat emelt magának, de a gyülekezeti tagok szükségét érezték annak, hogy épület vásárlással és felújítással, vagy egy új megépítésével pótolják ezt a hiányt. A gyülekezet végül 2009-ben megvásárolta az árvízvédelem tulajdonában lévő egykori gátőr házat, amely a felújítás során nyerte el a végső formáját – magyarázza a lelkipásztor, közben hazaérkezik a szemközti házban lakó, Estók László, aki 23 évvel ezelőtt vállalta el a gyülekezet gondnokának a tisztségét.

Estók László gondnok

Együtt megyünk megnézni a templomot, s közben elmondja, hogy már a nagyapja és az apja is gondnok volt szülőfalujában, Nagybáriban, s mikor ide nősült, néhai apósa után őt választották meg gondnoknak. „Addig vállalom ezt a tisztséget, amíg jónak látják vagy amíg erőmből futja. Úgy vagyok ezzel, hogy nálam a templom és a gyülekezet sorsa élvez elsőbbséget, még a sajátomnál is”. Ezért is szorgalmazták, hogy időben, még a lelkipásztoruk nyugdíjba vonulása előtt a négy gyülekezet beszolgálására lelkész házaspárt nézzenek ki maguknak. Olyat szerettek volna, akik vállalják egyébként a magyar ajkú gyülekezetekben a szlovák nyelvű szolgálatokat is, ha külön kérik temetés vagy esküvő alkalmával. Reménykedtek abban is, hogy a fiatalokkal is jobban tudnak majd foglalkozni. „Igyekszünk felhívni a figyelmüket a családoknak is, hogy gyermekükkel együtt jöjjenek az alkalmakra. Szólítgatunk, hívogatunk olyanokat is, akik nem vesznek részt rendszeresen a gyülekezet életében. Nem tudjuk mit hoz a jövő” – összegzi mondanivalóját a gondnok.

A szőlőskei református templom

A templom belsőleg teljesen rendben van, de a külső vakolata már válik. „Belekerültünk az Egyetemes Egyház ingatlanfelújítási programjába, az egyházmegyei keretből 13 ezer eurót kapunk erre a célra. A munkálatok augusztus folyamán kezdődnek el. De Borsiban is zajlanak majd munkálatok, amelyek ugyan részben már elkezdődtek, de mivel műemléktemplomról van szó, így előtte kutatásokat kell végezni, ezért lassú ütemben halad felújítása. Állagmegőrzési célból igyekszünk meggátolni a vizesedést, eltávolítják a régi vakolatot, majd száradás után új felületet kap és egy szellőző árkot is kialakulnak. Újhelyen a templom fennállásának tizedik évfordulóján frissítették a külső és a belső festését, a bodrogszerdahelyi templommal nincs gond, csak minimális karbantartást igényel - ismerteti a templomok állapotát Hozák Viktor lelkipásztor.

"A lelkipásztori hivatás szépsége abban van, amikor egy emberi életet a szolgálatunk évei alatt látunk változni. Látjuk, hogy az Isten hogyan szólítgat valakit, hogyan beszél a szívére. Talán ez a legszebb dolog. Hirdetni az Igét, szólni róla, közben pedig a Lélek munkálkodik. Mi ezért csak hálásak lehetünk, s egyedül Istené a dicsőség”. Ildikó ezért is választotta ezt a hivatást, bár ez az élete során sodorta magával. Debrecenben a református gimnáziumban végzett, s természetes volt számára, hogy a teológián folytatja a tanulmányait. „Ezt az életet ismertem. Közel voltak hozzám olyan lelki emberek, akiknek ugyanez volt a hivatása, a példaképeim lettek. Ezért számomra nem volt annyira kérdés, hogy hogyan tovább és mi lesz a hivatásom”.

A lelkészházaspár tele van tervekkel. Bár a hívek lélekszámának a csökkenését ugyan nem tudják megállítani, de szolgálatuk által sokat tehetnek a lelkek megmentéséért, hogy gyümölcsöző életet éljenek.

Sámuel elhivatásáról szól Hozák Viktor lelkipásztor igehirdetése 2020. augusztus 9-én, a 7.05-kor a Pátria rádió Világosság egyházi műsorban. 

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Szarvas László és archív