Bátorkeszi bátorság - álomból valóság

2020. május 13., szerda

Húsz évvel ezelőtt indult el a Bátorkeszi Református Egyházközségben a gyermekek és fiatalok között végzett ifjúsági munka. A két évtizedes jubileum kapcsán beszélgetünk az eltelt időszakról Czinke Zsolt és Czinke Tímea lelkipásztorokkal.

A mai világban nagyon sok a gyermekeket és a fiatalokat kísértő tényező. Kevés a közösségteremtő, értékmegőrző hely, alkalom, összejövetel, amely egy jobb és értelmesebb élet lehetőségét kínálja. A falvak többségében régebben leginkább a diszkók, ma talán a szórakozó helyek, vendéglátó egységek jelentik az egyetlen szórakozási, „kultúrális” lehetőséget. Ezért töltött el sokakat örömmel a Bátorkeszi Református Egyházközségben közel húsz éve indult, gyermekek és fiatalok között végzett ifjúsági munka.

A Czinke lelkészházaspár 2000 októberében került Bátorkeszire, akik már a kilencvenes évek óta lelkes munkatársai voltak a Firesznek, többek között az ő nevükhüz kötődnek az éveken át népszerű és nagy létszámú Fireszke gyermektáborok Ógyallán, majd Gímesen. Így szinte magától értetődő volt, hogy ezt a munkát folytatták Bátorkeszin is, ahol 2001 óta számos kisebb-nagyobb rendezvénynek (gyermeknapok, ünnepvárók, kézműves-foglalkozások, előadások, koncertek, táborok, konferenciák, filmvetítések, sportnapok, ifinapok, bibliaismereti versenyek, továbbképzések) adott otthont gyülekezetük.

Hogyan és minek köszönhetően jött létre a Fireszke Gyermek-, Ifjúsági és Konferencia-központ?

2003-ban rendeztük meg a Fiatal Reformátusok Szövetségével karöltve első táborunkat Bátorkeszin, mely már  akkor nagyon jó visszhangra talált, ezért örülünk annak, hogy azóta folyamatosan sikerült ezeket megvalósítanunk. A 2007-es nyári szünidőben már öt tábornak adtunk otthont, melyet az ezt követő években újabb és újabb táborok követtek, így az eltelt évek alatt közel 50 tábornak voltunk házigazdái. Több ezer gyermek és fiatal élvezhette vendégszeretetünket a lelkes és szolgálatkész vezetők társaságában. A 2010-es táboroknak már 180 résztvevője volt, a múlt évi táborainkban is közel 120-an vettek részt, annak ellenére, hogy hála Istennek,  ma már nemcsak Fireszke táborok vannak, mint mondjuk 20, 25 vagy 30 évvel ezelőtt, hanem szinte már a komáromi egyházmegye valamennyi gyülekezete megrendezi a maga napközis táborát.

Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ez volt a kezdet, ami a jelenlegi központ alapjait képezhette. Kikkel és hogyan sikerült ezt megvalósítani?

A gyülekezet és a központ életében meghatározó volt a 2001-2008 közötti időszak. Hét év. Talán nem véletlenül. Jól tudjuk, hogy a hetes egy bibliai jelentőségű szám. Ezen időszak alatt a Bátorkeszin megvalósuló alkalmakkal egy olyan jelképes központ alapja rakódott le, ahol az összejöveteleken, az évközi találkozókon, a nyári táborokban nemcsak a helyi, hanem  a komáromi egyházmegyéből, valamint a több száz kilométerről hozzánk érkező gyermekek és fiatalok is keresztyén nevelésben részesülhettek. Alkalmaink olyan találkozók helyszínei lettek, ahol az isteni útmutatás érvényesült. A szolgálatot vállaló lelkészek, teológusok, hitoktatók, pedagógusok, fiatal munkatársak, vendég előadók és táborvezetők minden alkalommal a Biblia tanítását, az örök üzenetet és az igaz emberi értékeket próbálták továbbplántálni a gyermekek és fiatalok lelkébe. Az eltelt évek alatt olyan csapat tudott együtt dolgozni és szolgálni táborainkban, melynek tagjai minden nyáron úgy tértek és térnek hozzánk „haza”, mint egy nagycsalád tagjai. A táborok megvalósításához jelentősen  hozzájárultak a Bátorkeszi Református Nőszövetség áldozatos, tettrekész és örömmel szolgáló tagjai, akik évek óta töretlen buzgósággal biztosítják a táborok hátterét. Eltelt tehát hét esztendő, mi történt azután? Milyen irányba mozdult el a tervezés, az alapozás, illetve hogyan történt a megvalósítás?

Az évek óta rendszeresen több száz gyermeket és fiatalt befogadó táborokat a parókia alagsorában kialakított gyülekezeti termekben, ill. a községtől bérelt épületben valósítottuk meg, amit az évek alatt a megnövekvő létszám miatt kinőttünk. Ezért döntött úgy 14 évvel ezelőtt, 2006-ban egyházközségünk presbitériuma, hogy a templom és a parókia tőszomszédságában álló, addig kihasználatlan és romokban álló egykori református elemi népiskola épületét felújítja, illetve átalakítja a mai kor követelményeinek megfelelő gyermek- és ifjúsági központtá. Az első köztársaság idején épült két tantermes iskolában a szocialista rendszer idején az egyháztól elkobzott ingatlanban asztalosműhely működött. A rendszerváltást követően, a restitúció által visszakapott, leélt és málladozó épület éveken át üresen állt. A felújításának ötletével partnerre találtunk a Firesz vezetőségében, amely úgy határozott, hogy a nyugat-szlovákiai központját nálunk alakítja ki. A kezdeményezést egy holland segélyszervezet is támogatta. Így többek között ennek köszönhetően indult meg a munka, melyben oroszlánrészt vállaltak gyülekezetünk presbiterei éppúgy, mint a gyülekezetünk tagjai,  fiataljai, egykori konfirmandusaink is. A közadakozás mellett számtalan munkát Isten dicsőségére végeztek el mestereink, volt, hogy harmincan-negyvenen dolgoztak itt naponta. Gyülekezetünk elszántságát az is mutatta, hogy a terv megvalósításához nemcsak pályázati forrásokat vettünk igénybe, hanem kölcsönt is vettünk fel. Akkor még a régi pénznemben fél millió koronát, ami ma közel 17 000,- eurót jelentett -  ami, tudjuk, akkor többet ért.Nem kis áldozatvállalása lehetett ez az egyházközségnek. Hogyan mertek belevágni ebbe a nem szokásos módszerbe?

Hadd mondjam minden mellékzörej és áthallás nélkül, hogy csakis hittel. Tudtuk, hogy munkánk nem lesz hiábavaló a Krisztusban és mindvégig éreztük: az, amit csinálunk, jó, Istennek tetsző.  Volt rajta áldás. Kölcsönt vettünk fel a központ bővítésére, amit 10 éven keresztül törlesztettünk. Közben a templomunkat is teljes egészében felújítottuk, szintén  kölcsönből. Mindeközben egyet tudtunk, láttunk és tapasztaltunk: a gyülekezet nemcsak ingatlanjaiban újult meg, de lelki értelemben is épült, összekovácsolódott. Sokszor olyan emberek jöttek el dolgozni és segíteni, akik azelőtt ritkábban, vagy egyáltalán nem vették ki részüket az egyházi munkából. Közös összefogással tudtunk nagy dolgokat megvalósítani.  A templomkertben és a parókia udvarán kialakítottunk egy játszóteret és egy strandfoci-, illetve strandröplabdapályát, nyáron a medence is a gyermekek rendelkezésére állt. A parókia kertjét befüvesítettük, így sátorozásra és szabadtéri játékok számára alkalmassá tettük. Mindezt együttvéve (templomunk, a parókia, illetve az új gyermek- és ifjúsági központ) olyan bázis lett, amely az egyházi, szakrális funkciókon túlmenően minden korosztály számára nyitott közösségi és kulturális tér lehetőségét is meg tudta teremteni.A felújított épületben mit sikerült kialakítani, milyen rendezvények valósultak meg ezekben az években?

Az egykori két tantermes iskola egyik termében kialakítottunk egy  60 személy befogadására alkalmas közösségi termet, mely lehetőséget biztosított egyházi alkalmaink, vagy éppen az egyházi élettel összeegyeztethető kulturális események (bábelőadások, koncertek) színhelyének is. A helyszín továbbá különböző események, nőszövetségi találkozók, presbiter-konferenciák, bibliaismereti versenyek, lelkésztovábbképzők, konfirmandus- és ifjúsági találkozók, téli és nyári táborok lebonyolítására adott lehetőséget. Ezen kívül az épületben helyet kapott két vendégszoba 14 fő részére, valamint a hozzájuk tartozó szociális helységek, melyek kialakításával a messzebbről hozzánk érkezőknek tudtunk méltó szálláskörülményeket biztosítani. Így az új központban és a parókia alagsorában 30 fő számára biztosíthattunk  egész évben szállást, amit a nyarak folyamán lakósátrakkal bővítettünk ki, s így további 24 személyt szállásolhattunk el. 

Nem kis anyagi tehervállalása volt ez a gyülekezetnek. Milyen összegeket emésztettek fel ezek a beruházások, és milyen forrásból fedezték ezeket?

2008-2010 között közel 80 ezer euró összköltséggel újította fel gyülekezetünk az egykori református iskola épületét, melyből 35 ezer euró volt a vállalt önrész. Az átadáskor megfogalmazódott bennünk: az álomból valóság lett.Viszont az álom itt nem állt meg, hanem folytatódott. A központban megvalósuló alkalmak száma és a rendezvények nagysága elengedhetetlenné tette a központ bővítését. Hogyan történt ez?

Valóban így van, az évek folyamán azzal kellett szembesülnünk, hogy kinőttük a kis konyhánkat, a "nagy termünket" és kevés lett az ágy. Ezért nemcsak tovább álmodtunk, hanem tovább is terveztünk. Elsősorban egy új konyha, egy nagyobb (100 fő befogadására alkalmas) konferencia- és étterem, valamint újabb vendégszobák építését tűztük ki célul azzal, hogy a tervezett beruházást több fázisban valósítjuk meg. Mivel tervünk összhangban volt a Komáromi Református Egyházmegye missziói, kateketikai terveivel, így az Egyházmegyei Tanács egyhangú jóváhagyásával kiemelt regionális projektként, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház támogatásának köszönhetően  Magyarország Kormányának hathatós segítségével kezdődött el, illetve folytatódott a Fireszke Gyermek- Ifjúsági és Konferencia-központ bővítése.2016-2017-ben először egy új konyhát, a hozzá tartozó raktárakat, szociális helységeket, valamint ezen épületrész tetőrészének beépítésével három vendégszobát alakítottunk ki, mely a már meglévő szálláshelyek mellett további 16 fő befogadására lett alkalmas. Minden szobának lett saját fürdőszobája. Ennek a fázisnak az összköltsége meghaladta a 120 ezer eurót, amelyből a magyar kormány támogatása 103 500 eurót tett ki, a fennmaradót pedig a gyülekezet tette hozzá.

Milyen jelentősége, illetve hozadéka lett ennek a beruházásnak?

Egy olyan modern, az európai normáknak és higiéniai előírásoknak megfelelő központ került kialakításra, mely az alkalmak még jobb környezetben való lebonyolítását biztosítja. Így jelenleg egész év folyamán hét szobában 46 főt tudunk elszállásolni.   

Ezzel azonban még korántsem ért véget a munka, mert jött a következő fázis.

A beruházás harmadik részében egy 100-120 fő befogadására alkalmas multifunkciós nagy terem  - konrencia- és étterem -, valamint egy 60 m2 alapterületű fedett terasz kialakítására került sor.  Majd megtörtént az épület teljes külső hőszigetelése és nemes vakolattal való bevonása is, tehát az épület kívülről teljesen késznek mondható, de még vannak befejezést igénylő munkálatok. Az ebben a fázisban megvalósult beruházás összege  96 ezer eurót tett ki, amelyből az egyházközség 20%-os önrészt tudott felvállalni.Kinek a tervei alapján, illetve kinek a kivitelezésében valósult meg az a beruházás? Mit takar az, hogy befejezéshez érkezett az építkezés? Milyen munkák maradtak még hátra?

Az építési munkálatokat Bakos Tibor építészmérnök tervei alapján Neszi Zsolt építészmérnök vezetésével egy komáromi cég végezte, s ami nagyon lényeges: időre, pontosan, nagy precizitással.  A befejező fázisban a 140 m2 alapterületű nagy terem belső kialakítására, a villany és központi fűtés szerelésére, a talaj és a tető hőszigetelésére, a falak és a talaj burkolására, belső berendezésére, valamint az épülethez vezető járdák kialakítására van szükség, melyek összköltsége 66 ezer eurót tesz ki.

Mikorra várható ennek megvalósulása, milyen források felhasználásával?

Az egyházmegyei tanács már  jóvá is hagyta és egyházmegyénk kiemelt beruházásaként kezeli a központ befejezését. Jelenleg egyházunk vezetésének jóváhagyására várunk, ami ha megtörténik, akkor a munkák azonnal folytatódhatnak, s az ősz folyamára teljesen elkészülhet és átadásra kerülhet a központ, mely a Fireszke alkalmain túl az egyházközség, az egyházmegye, de az egyetemes egyház különböző rendezvényeinek alkalmas és méltó helyszíne lehet.

Ha sikerül elegendő forrást biztosítani a központ teljes befejezésére, vannak-e még újabb tervei az egyházközségnek, mint működtetőnek és fenntartónak?

Tisztában vagyunk azzal, hogy mit sem ér az épület ha nem töltjük meg tartalommal, vagy ha az összejöveteleinknek nincs konkrét céljuk. Ezért alkalmaink elsődleges célja, hogy a hozzánk érkező gyermekek és  ifjak, de akár a felnőttek, pedagógusok, egyetemisták, presbiterek, gyülekezetek tagjai elsősorban szülőföldjükön, magyar környezetben, anyanyelvünkön gazdagodjanak programjaink által. Természetesen tárt karokkal várjuk a határon túli testvéreket is. Hosszú távon szeretnénk bekapcsolódni a magyar kormány által indított és jól működő Határtalanul programba, melynek keretében elsősorban református iskolák csoportjait várjuk, akik tanulmányi kirándulás keretében ismerhetik meg régiónk szépségeit és nevezetességeit. Ahogy már az elmúlt két évben is tettük, továbbra is helyet biztosítunk a Ringató foglalkozásoknak és a Cseperedő programnak. Alkalmaink és rendezvényeink során különböző szervezetekkel és intézményekkel működtünk idáig is együtt, amit ezután is szeretnénk folytatni.

Hossszú távú tervekkel rendelkezik a gyülekezet, amihez célok is társulnak. Melyek ezek?

Gyermek- és ifjúsági központként célunk a fiatalok egymás közötti kapcsolatának, valamint az egyházban való helyük és szerepvállalásuk, magyarságtudatuk fontosságának elmélyítése, ezért elengedhetetlennek tartjuk olyan értékek felmutatását, melyek által a most felnövekvő generáció jobban ragaszkodik majd múltjához, gyökereihez, megérti az őseitől örökölt hagyományok fontosságát. Ezért a programok kialakításában különös hangsúlyt helyezünk a közösséget formáló beszélgetésekre, a hitmélyítő előadásokra, játékokra, vetélkedőkre. Emellett fontosnak tartjuk kultúránk és hagyományaink felelevenítését koncertek vagy akár kézműves-foglalkozások formájában is. Természetesen legfőbb célunk az evangélium hirdetése, ezért minden programunkat a Szentírást alapul véve formáljuk. Tudatosítjuk, hogy a gyermekeknek,  fiataloknak vagy éppen a felnőtteknek mindvégig Isten közelségében kell megtapasztalniuk a közösség adta áldásokat.

Bár a koronavírus-járvány az idei tervezéseket jócskán átírta, s emiatt a központ egy ideig nem tudta betölteni küldetését, s kérdéses még a nyári rendezvények megvalósítása is, ennek ellenére hogyan néznek az eddig elvégzett s a jövőre vonatkozó szolgálatukra?

A bátorkeszi Fireszke Gyermek-, Ifjúsági és Konferencia-központ idáig is a már elmondott értékek és gondolatok alapján működött. Reményeink szerint a következőkben is ezt a szolgálatot fogja betölteni. Hisszük, hogy hosszú távon, évtizedeken keresztül olyan központ lesz, amely minden ideérkező számára védett, de a külvilág felé nyitott szigetként, lelki és szellemi bázisként működik majd. Erre adnak reménységet azok az alkalmak, melyeket már idáig is sikerült megvalósítanunk.

Bár az idei járvány, - mint oly sok intézmény terveit - a miénket is keresztül húzta, de ennek ellenére mi továbbra is töretlenül tervezünk. Szeretnénk bővíteni, s ahogy már idáig is hangsúlyoztuk: tovább építkezni mind fizikai, mind lelki értelemben. Sajnos a tavaszra tervezett Pedagógusok Bibliaismereti Versenye, a konfirmandusok tábora, erdélyi csoport fogadása, KOEN bemutató nap már meghiúsult, illetve időpontja módosult, s lehetséges, hogy  két évtized után először az idei nyári táboraink is elmaradnak, mi azonban továbbra is készülünk.

Ősszel szinte minden hétvégén lesz valamilyen alkalom: akár saját rendezvényként, akár úgy, hogy mások számára biztosítjuk a helyet. Mivel tavasz van, ezért már az udvart is rendbe hoztuk: a fű lenyírva, a díszfák megmetszve, az ablakok és a terasz tele virágokkal. Folytatjuk a parkosítást, hamarosan a játszótér is megújul, s a medence is a helyére kerül. Készülünk. S tesszük ezt Istenbe vetett hittel, jövőbe tekintő reménységgel és imádságos lelkülettel.       

Iski Ibolya

Fotó: gyülekezeti archív

események továbbiak →