Kedves Testvéreim! Az Úri ima első részében Megváltónk megtanít minket Istent Atyánknak szólítani gyermeki reménységgel és odaadással. Megtanít kérni az Ő országának mielőbbi eljövetelét. Az Úri ima általunk másokat is a mennyei Atyához vonz. Nekünk kell úgy élnünk és imádkoznunk, hogy általunk mások is vágyakozzanak megismerni Istent. Ha szívből teljesítjük Atyánk akaratát, és imádkozunk országának eljöveteléért, akkor megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van. Aki életét Krisztusra bízta, az Isten gyermekévé és vált. A keresztyén ember szíve a Szentlélek temploma. Pál apostol ezzel kapcsolatban így bíztatta a Korinthusiakat: „Minden a tiétek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené." (1Kor 3,21.23)

Isten a nehéz időkben is azzal biztat, hogy: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsid 13,5) Dávid király is türelemre inti az istenfélőket, amikor azok a bűnösök szerencséje miatt keseregnek: „Gyermek voltam, meg is öregedtem. De nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált." (Zsolt 37,25) Isten gondviselő szeretetéről meggyőződhetett Illés próféta is, akinek az Úr megparancsolta, hogy a Kerít-patak környékén húzódjon meg a szárazság idején. Illésnek nem kellett félnie mindennapi kenyerét illetően, mert Isten két holló által táplálta, a patak vizéből pedig ihatott. (1Kir 17,5–6) Később Ézsaiás próféta vall Isten gondviselő szeretetéről: „(Az igaz ember) kenyerét megkapja, vize állandóan van." (33,16c) Megváltónk mindenkivel együtt érez, aki szükségben van.

Azt is elmondja Jézus, hogy gondoskodnunk kell a nélkülözőkről. A mindennapi kenyeret tehát felebarátaink számára is kérjük az Atyától, és nemcsak a testi kenyérért könyörgünk, hanem a lelkiért is. Jézus mondja: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek." (Jn 6:51) Megváltónkat pecsétjével igazolta Atyánk. Ezért Őt magunkhoz vehetjük az Ő Igéje és Szentlelke által. A Lélek pedig naponként tesz bizonyságot az Úr Jézus Krisztusról. Naponta könyörgünk Istenhez azért is, hogy az Ige olvasása közben működjön bensőnkben a Lélek hitmegújító ereje. Mennyei Atyánk naponként tanít minket azon dolgokat kérnünk Tőle, amelyekre szükségünk van. Adjunk hálát Atyánknak gondviselő szeretetéért. Igyekezzünk minél több időt tölteni a Vele való meghitt közösségben! Így gyarapodjunk hitünkben s Istenbe vetett bizodalmunkban! Ámen.

Kozár Péter, szürnyegi lelkipásztor