A most kialakult helyzetben, amikor életvitelünkben drasztikus változásokra került sor, mindannyian feltesszük a kérdést magunknak: Mi most a teendő?

A körülöttünk zajló események, az óvintézkedések, a vírus elleni védekezés közepette nem lehetünk tétlenek. Munkálkodnunk kell lelki és fizikai téren egyaránt.

Örvendetes az, hogy nagyon sok gyülekezetben elindult az istentiszteletek online-közvetítése, megjelennek igemagyarázatok a Facebook-on és a honlapokon. Egyházunk honlapján (www.reformata.sk) megtalálhatók azok a linkek, amelyeken istentiszteletek, igemagyarázatok hallhatók és láthatók. Ugyanitt minden héten szerdán és vasárnap egy-egy lelkipásztor-testvérünk igei megszólalása található. Tervbe van véve istentisztelet közvetítése a Pátria-Rádióban, de a DunaTV úgyszintén sugároz istentiszteleteket. Értesítsük erről gyülekezeteink tagjait. Mi is folyamatosan megkeressük lelkipásztorainkat azzal a kéréssel, hogy tolmácsoljanak igei üzenetet és bíztatást gyülekezeteink felé. 

Buzdítok mindenkit arra, hogy igyekezzünk tartani a kapcsolatot egymással: a lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek a gyülekezet/gyülekezetek tagjaival, de a gyülekezeti tagok is egymással a telefont és a virtuális hálózati rendszert kihasználva. Fizikai értelemben igyekezzünk segíteni azokon – főként a magukra maradt, idős testvérekre gondolok – akik ilyen helyzetben egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán hagyhatják el otthonaikat. Legyünk bátrak hitünkben és nyújtsunk feléjük segítő kezet bevásárlás, gyógyszerkiváltás, egyéb halaszthatatlan ügyek intézése terén.

Egyházunk Zsinati Tanácsa elektronikus ülése alkalmával határozatban rögzítette azokat a fontos szabályozásokat, amelyek ebben a válságos időszakban lehetővé teszik a helyzetnek megfelelő lépéseket és egyházi életünk igazgatását. Ezt a határozatot minden lelkészi hivatal megkapta, de olvasható egyházunk honlapján is.

Amit viszont nem spórolhatunk meg magunknak, sőt, felettébb szükséges: tartsunk önvizsgálatot, bűnbánatot, és kérjük Isten kegyelmét és segedelmét életünkre és embertársaink életére.

Nem történik semmi véletlenül, hanem Istennek mindennel célja van! Most megállított minket és lehetőséget ad életünk átgondolására. Tegyük meg azt a lépést, hogy igéjére figyelve megvizsgáljuk magunkat: Kedves-e Isten előtt az életfolytatásom? Képes vagyok-e megállni őszintén előtte naponként, vagy a mindennapi futásomban csak perceket adok neki a nap 24 órájából? Az Isten rendeléseit és törvényeit meghatározónak fogadom-e el életemre és szeretteim életére nézve, vagy a világ fiaival együtt semmit sem jelent számomra? Kész vagyok-e ezeken változtatni és az Isten Igéjét életünk vezérfonalának tekinteni?

Ezt a kapott, nyugalmasabb időt használjuk ki arra is, hogy otthon, együtt szeretteinkkel beszéljünk meg sok mindent, amire eddig nem volt idő. Elevenítsük fel életünk rendkívüli eseményeit. Foglalkozzunk többet gyermekeinkkel! Végezzünk el olyan otthoni feladatokat, amelyeket eddig halogattunk.

Mindezek mellett legyen feltétlen bizodalmunk afelől, hogy Isten hű az ígéreteihez, s nem hagyott magunkra most sem minket, hanem ígéri: „… én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20). Hisszük, hogy megoldást fog adni ebben a helyzetben is. Legyen bennünk élő ez a bizalom, erősítsük meg kezeinket és lábainkat, mert hű az, aki az ígéretet tette.                 

„Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.” (Zsolt 130,5)

Isten áldjon és őrizzen meg Mindnyájunkat!

                                                                  Fazekas László

                                                                        püspök