Kézzel fogható az összefogás

2020. március 24., kedd

A koronavírus-járvány idejére Ausztria is megszorító intézkedéseket foganatosított. Hogyan tudják megoldani a diaszpórában élő magyarok lelkigondozását? – erről Karvansky Mónika református lelkipásztort, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkipásztorát kérdezzük.

Hónapok óta tervezték és szervezték, hogy 2020. március 15-én a nemzeti ünnepen a bécsi magyarság a Bécs-belvárosi református templomban emlékezik. A megemlékezés műsorában szerepelt volna a galántai Kodály Zoltán Daloskör, szavaltak volna a bécsi magyar iskolák diákjai, ünnepi beszédet mondott volna Molnár Imre történész. Az ünnep idejéhez közeledve hétről hétre, napról napra érkeztek a koronavírus-járvány veszélyének hírei, aminek következtében a nagyszabású ünnepi megemlékezést le kellett mondani.„Ausztria Szövetségi Kormánya 2020. március 16-tól léptette életbe azokat a megszorításokat és rendeleteket, melyek az istentiszteleti alkalmak elmaradását is eredményezték. 2020. március 15-én még lehetőségünk volt egy csendes áhítat és ünnepi megemlékezés alkalmára. 2020-ban a böjti istentiszteleteken a Jelenések könyvéből a hét gyülekezethez írt levél igéi alapján szólt (volna) az igehirdetés a húsvét ünnepére készülő testvérekhez. Március 15-én, a soron következő levél a szmirnai gyülekezetnek íródott, amelyből vigasztalás, bátorítás, kitartásra intés hangzik attól, aki van, aki volt és aki eljövendő: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) A nagyszabású megemlékezés helyett böjti áhítat és csendes megemlékezés alkalmán gyülekezetünk tagjai szavaltak, majd közösen énekeltük a székely és a magyar himnuszt” – közli a lelkipásztor.

Ausztria Szövetségi Kormánya 2020. április 13-ig meghosszabbította a megszorító rendelkezéseket, amelynek értelmében nagypénteken és húsvétkor sem lehet ünnepi istentiszteletet tartani. Ebben a nehéz helyzetben a lelkigondozás és a diakónia az az egyházi szolgálat, melyen keresztül a leginkább bátorítani és segíteni tudják a gyülekezeti tagjaikat. “Az önkéntesen segítséget felajánlókat próbáljuk a gyülekezet idős tagjaival összekapcsolni és számukra a bevásárlást, gyógyszerek beszerzését, ételszállítást elintézni. Az idősebbeket  tudjuk a legkevésbé elektronikus fórumokon elérni, ezért postai úton küldünk számukra írott igehirdetést, imádságos könyvecskéket, névre szóló és bátorító leveleket” – tájékoztat  Karvanszky Mónika, aki elmondja azt is, hogy több megkeresés érkezik hozzájuk az ausztriai szórványmagyarság köréből akár hazajutás ügyében, akár segítségkérés terén, de például a felkérésék között szerepel az érintés nélküli lázmérők eljuttatása egy vajdasági diakóniai intézménybe.

“Ez a rendkívüli nehéz helyzet rendkívüli szolgálatok lehetőségét is rejti magában. Szinte kézzel fogható az összefogás, a fokozott egymásra figyelés, a közös imádságra buzdítás, különösen betegeinkért, gyülekezetünkért, a járvány megszűnéséért. A lelkipásztor és a gyülekezeti tagok egymásnak és mások számára is különös módon lehetnek só és világosság a napról-napra ránk telepedő bizonytalanságban, az aggodalmak és a félelmek között. „Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el.” (2Kor 4,1)” – mondja Karvansky Mónika, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkipásztora.

Iski Ibolya

Fotó: gyülekezeti archívum 

Népszámlálás 2021

események továbbiak →