Egy különleges kegyelmi ajándékot kapott falusi pap élete és szolgálata - Nehézy Károly (1892–1964)

2019. december 04., szerda

„Nefelejcs-szemű, göncihordó formájú kis ember volt ez a Nehézy, a legeredetibb evangélista, akivel találkoztam. Nagy múltja volt Felvidéken. Sorba zárták be a kocsmákat, amerre járt, s a közösségeikben az emberek nemcsak a szívüket, de a zsebüket is megnyitották egymás számára” – írja Nehézyről Zsindelyné Tüdős Klára, a magyar református nőszövetségi munka egyik legjelentősebb alakja. Zsindelyné jellemzése nem túlzás: a múlt században Nehézy Károlytól nehéz lett volna eredetibb evangelizátort találni szerte a Kárpát-medencében. Különleges áldásnak tekinthető, hogy missziói munkásságának első, hangsúlyosabb részével a felvidéki reformátusság lelki életét gazdagította.

Nehézy Károly Miskolcon született 1892. július 19-én. A szülővárosában végzett alsóbb fokú tanulmányait követően a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára jelentkezett lelkésznek. Itt néhány diáktársa hatására vallásossága elmélyült, csatlakozott a magyarországi kegyesség legfontosabb egyesületéhez, a Bethánia Egylethez, és maga is az itt megismert kegyes vallásosság követéjévé vált.Tanulmányait végül Pápán fejezte be. Néhány év segédlelkészi szolgálat után 1918-ban Marcelházára került lelkésznek. Az itt végzett munkájának eredményeképpen a 20-as évek végére az ekkor már Csehszlovákiához tartozó község helyi református hívei között lelki ébredés bontakozott ki. Ebből született meg 1928 áprilisában a marcelházi árvaház, mely egyben a Felvidék legjelentősebb református ébredési mozgalmának, a kiskoszmályi mozgalomnak a kezdetét is jelentette.A marcelházi árvaház felállítását, majd főként annak 1931-ben a kiskoszmályi kastélyba való költözését követően Nehézy szellemi vezetése alatt álló szűk körű ébredés egyre inkább tömegmozgalmi jelleget öltött. Kezdetben leginkább a Léva környéki falvakat, később a Vág és a Garam közti terület református gyülekezeteit és Komáromot is elérte az ébredési hullám. Nehézy időközben távozott Marcelházáról, és a kisújfalusi gyülekezet lelkésze lett. Szembesülve a magyar falvak szociális problémáival a mozgalom tevékenységében az árvagondozás került az előtérbe. Idővel a kiskoszmályi árvaház mellett Léván (1934), Komáromban (1938), majd Pozsonyban (1939) is fiókárvaházak létesültek. A mozgalom vezetői a szlovákiai reformátusok hiányzó belmissziói intézményrendszerének a teljes kiépítésére törekedtek. Ennek szellemében diakonisszaképzőt és iratterjesztést is működtettek. Evangelizáló tevékenységük a teljes egyházi élet megújulását célozta. A Kiskoszmályon megtartott népes konferenciák – legtöbbször épp Nehézy szerepléseinek köszönhetően – kitörölhetetlen lelki nyomot hagytak számos résztvevőben. A mozgalom sajátos karakterét főként vidékies, népies jellege, az árvagondozás iránti fokozott elkötelezettsége és dolgozóinak az őskeresztényekre jellemző vagyonközössége adta.A mozgalom lendületét némelyest megtörte az első bécsi döntést követő határváltozás, majd a második világháború. Az igazi katasztrófa azonban csak a háború végével következett be. Az újra Csehszlovákiához került területeken a mozgalmat feloszlatták, vagyonát pedig elkobozták. Nehézy Károly és a kiskoszmályi mozgalom önkénteseinek nagyobb része az anyaországba távozott. Kis közösségük együtt maradt, így kerültek Őrszentmiklósra, melynek szeretetotthonként működő kastélyában hamarosan egy missziói központot hoztak létre. Ez azonban nem működhetett sokáig. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után pár évvel betiltották az egyházi missziót, ezzel a mozgalom is kényszerű véget ért.Nehézyt 1947-ben Őrszentmiklóson megválasztották lelkésznek, aki a nehéz viszonyok ellenére is lelkiismeretesen, evangéliumi lélekkel látta el a gyülekezet lelkigondozását. 1959-ben vonult nyugdíjba, negyvenöt évi szolgálat után. Öt évvel később, 1964. október 17-én távozott az élők sorából. Emlékét azonban a Felvidéken és az Őrszentmiklós és Vácbottyán 1970-es egyesítésével létrejött Őrbottyányon a mai napig kegyelettel ápolják.

Galo Vilmos, PhD. történész, Duna Menti Múzeum, Komárno

Kálvinista Szemle 11/2019

események továbbiak →