A szombati ülés Fazekas László püspök köszöntésével, majd Géresi Róbert és Ján Semjan egyetemes egyházi főjegyzők rövid áhítatával kezdődött. A számbavétel, határozatképesség megállapítása és a jegyzőkönyv-hitelesítők megválasztása után a megjelent 42 zsinati képviselő jóváhagyta a javasolt tárgysorozati pontokat, valamint megjegyzések nélkül az előző, 9. ülés jegyzőkönyvét. „Törvényszegés állapota”

Az egyházi tisztségek betöltéséről szóló 1/2018-as törvény módosítását Rákos Loránt zsinati jogtanácsos terjesztette be a Zsinati Jogi Bizottság nevében. Elmondta, hogy a törvényben szereplő „törvényszegés állapota” szókapcsolat értelmezésével kapcsolatban a Zsinati Tanács egy körültekintő és minden lehetséges kérdést átfogó jogértelmezés kidolgozását rendelte el. A Zsinat a legutóbbi, tavaszi ülésen azonban a hosszas vita miatt a jogértelmezés jóváhagyásának a kérdéskörét inkább elnapolta az őszi ülésig azzal, hogy addigra a javaslatot átdolgozza és kiegészítse úgy, hogy a törvény értelmezésével kapcsolatos kérdéseket és aggályokat rendezze. Az átdolgozás törvénymódosítás kezdeményezését eredményezte, amelynek felvezetésében a zsinati tanácsos kifejtette, hogy mit jelent és kiket érint a „törvényszegés állapota”. Elmondta, hogy azon egyházközségekre érvényes, akik 2019. december 31-ig nem rendezik a közalapi tartozásukat, s magával vonja azt is, hogy a választás évében, 2020-ban nem állíthatnak jelöltet és nem is szavazhatnak. Amennyiben valamelyik egyházközség anyagi nehézséggel küzd, akkor van mód a mentesség kérésére külön beadvánnyal. Ennek jóváhagyása esetén szavazhat és jelöltet is állíthat. A beterjesztett módosítás azonban ezúttal is két órás vitát váltott ki, amely során voltak, akik nem értettek egyet ezzel a törvénymódosítással, mások viszont hangsúlyozták, hogy a jogok mellett a kötelességeket is teljesíteni kell, aki pedig nem él ez utóbbival, az nem gyakorolhatja a jogait a választások alkalmával sem. Elhangzott, hogy az egyházmegyei közgyűléseken oda kell hatni, hogy a tartozó egyházközségek időben rendezzék elmaradásukat, aki pedig nem tesz eleget ennek a kötelességének, az számoljon azzal, hogy így kivonja magát az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztújítás folyamatából. Módosító javaslatok is elhangzottak, amelyről a zsinati képviselők is szavaztak ugyan, de a többség nem támogatta azokat, csak a Zsinati Tanács által is jóváhagyott javaslatot, amelyet módosítás nélkül fogadtak el. Ennek alapján az Egyházi tisztségek betöltéséről szóló 1/2018-as törvény 3. §-ának (2) bekezdéssel a következő szövegre módosult: „(2) Az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztújítás során nem gyakorolhatja választójogát - nem is jelölhető tisztségre - az az egyháztag, aki ellen a tisztújítás kezdetekor fegyelmi eljárás van folyamatban, vagy aki jogerős fegyelmi büntetés hatálya alatt van,

(3) illetve annak az egyházközségnek a presbitériuma sem gyakorolhatja választójogát - az egyházmegyei közgyűlésen résztvevő alkotótagja nem jelölhet és ezen egyházközség közösségéből jelölni sem lehet -, amely a tisztújítás évének kezdetekor megállapíthatóan a Közalapnak tartozó egyházközségként van számon tartva az Egyháznak ezen nyilvántartását vezető szervnél. E tekintetben a leányegyházközséget nem köti az anyaegyházközség felelőssége.

A Zsinati Jog Bizottság további javaslatára – a jelenlévők jelentős többségének a támogatásával – a 2. § a 3. § (2) bekezdése egy új (4) bekezdéssel egészült ki. „(4) Az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztújítás során az a személy sem jelölhető tisztségre, aki a megelőző választási ciklusban más, a Közalapnak nem tartozó egyházközség egyháztagjává vált, de azt megelőzően a (3) bekezdés alapján közalapi tartozást keletkeztető egyházközség presbitériumának a tagja volt."

3. § Az új (4) bekezdés után egy új (5) bekezdés került a következő szöveggel:

„(5) A Közalapnak tartozó egyházközség saját, egyházközségi szintű tisztségviselőit megválaszthatja”.Nem májusban, hanem szeptemberben kezdődik a tisztújítás 

A programpont tárgyalása során Rákos Loránt újabb módosító beadványt nyújtott be azzal az indoklással, hogy ha a tisztújítási év májusában tartják meg az egyházközségi tisztújítást, akkor a megválasztott új egyházközségi tisztségviselőknek túl hosszú ideig kellene várni a hivatalba lépésükig. A hosszú időszak – a különféle emberi indulatoknak köszönhetően, mivel egyszerre működik a régi és várakozik az új presbitérium – az egyházigazgatás tekintetében kellő döntések bojkottjának a veszélyével fenyegeti az egyházigazgatás folytonosságát. Módosító indítványával azt szorgalmazta, hogy az újonnan megválasztott presbitérium minél kevesebb időt várakozzon a hivatalba lépéséig.

Ennek alapján a zsinati képviselők támogatták azon javaslatát, mely szerint az egyházközségi tisztségekre jelölő és egyben választói közgyűlést a tisztújítás évének szeptember 15-ig kell megtartani, és annak jegyzőkönyvét – a panasztételi idő lejárta után 5 napon belül – továbbítani kell az illetékes esperesi hivatalnak, valamint azt is, hogy az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztségekre jelölő egyházmegyei közgyűlést a tisztújítás évének októberében kell megtartani.

Az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztségek megválasztására összehívott presbiteri gyűléseket az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztségekre jelölő valamennyi egyházmegyei közgyűlés megtartását követően a tisztújítási év novemberének végéig kell megtartani.

Kiss Pál javaslata alapján a 13. § (2) bekezdése után egy új (3) bekezdés került a következő szöveggel: „Egyazon egyházközségben gondnoki tisztségre nem választható olyan személy, aki az egyházközség hivatalban lévő lelkészének szülője, gyermeke, házastársa, testvére, sógora, sógornője, veje vagy menye.

A módosító törvény 2019. december 1-jén lép hatályba.50 ezer euróra módosult a Közalap operatív kerete

A harmadik programpont a Közalapról szóló 1/2019-es törvény módosítását indítványozta. Mivel a témára nem érkezett más módosító javaslat, így a beterjesztett hangzott el.

Somogyi Alfréd javasolta, hogy az egyszerűbb módosítás és az egyház operatív keretének kiegészítése érdekében elegendő a törvény 8. §-a (1) bekezdésének d) pontján változtatni a következő szöveggel: „d) 50 000 euró a Közalap operatív keretéhez íródik”.

Az eredeti javaslat szerint a meglévő törvény 11. §-a egy új (4) bekezdéssel egészült volna ki, mely szerint „rendkívüli és indokolt esetben – amennyiben a segítség egzisztenciális krízist semlegesít – a Zsinat vissza nem térítendő támogatást nyújthat az egyház valamely testületének az alaptőke terhére. Ha az alaptőke kerete a gyors támogatás nyújtását nem teszi lehetővé, az alaptőke más keretből csoportosítható át összeg a rendkívüli cél megjelölésével és annak fedezeti mértékig”. Mivel többen is fenntartásukat fogalmazták meg a kiegészítéssel kapcsolatban, így a jelenlévők jelentős többsége nem is támogatta azt. Hatékonyabb ellenőrzés

Elfogadták azonban Jaroslav Bánóci javaslatát, aki a Közalap működtetésének hatékonyabb ellenőrzését szorgalmazta a következő szövegszerű módosító indítvánnyal, a 18. § (2) bekezdését érintve: „(2) Az ellenőrző testület az egyház hivatalos lapjában minden évben közzéteszi a Közalap gazdálkodásáról szóló összefoglaló jelentését a következő bontásban: az alaptőke gazdálkodása, az építkezési keret gazdálkodása, az egyházépítő keret gazdálkodása, az operatív keret gazdálkodása, a személyi keret gazdálkodása. Az összefoglaló jelentésnek tartalmaznia kell:

a) a Közalap pénzeszközeinek előző év végi egyenlegét;;

b) a Közalap tárgyévi minden bevételét és kiadását;

c) a Közalappal szemben tartozók jegyzékét a tartozás összegével együtt;

d) a Közalapból nyújtott támogatások tételes jegyzékét;

e) a Közalap pénzügyi eszközeinek a jelentés beszámolási időszakának végén aktuális állását.”

Ez a törvény is, hasonlóan, mint az előző, 2019. december 1-jén lép hatályba.

A Zsinat első és második olvasatban is jóváhagyta a Közalapról szóló 1/2019-es törvényt módosító 3/2019-es törvényt. Az állam továbbra is támogatja az egyházakat, de …

A negyedik programpontban Fazekas László püspök vázolta fel az új Közalapi törvény koncepcióját az új egyházfinanszírozásból adódóan. A következő évtől hatályos, a szlovák parlament által támogatott törvény felülírja a hetven évvel ezelőtt elfogadott, máig érvényes, az egyházak működését szabályozó törvényt. Elmondta, hogy még Daniel Krajcer kulturális miniszter idejében kezdődött az államnak az egyházakkal való tárgyalása egy új finanszírozási rendszerről, s a kezdetben felvetődött annak a lehetősége is, hogy az egyházakat teljes mértékben kárpótolják elkobzott vagyonukért, majd ennek alapján anyagi támogatás nélkül működnének. A tárgyalások idejére a kulturális minisztériumban létrejött egy az egyházak képviselőből is álló testület, amely különféle modellel rukkolt elő. Az új választások után a katolikus egyház képviselőinek a révén ismét terítékre került az egyházak finanszírozásának a kérdése, akik egy új törvényjavaslatot is kidolgoztak. Többszöri egyeztetés után terjesztették be végül a közösen is támogatott javaslatukat, amelyet még a kulturális minisztérium illetékesei is módosítottak. A végleges tervezetet a Fico-kormány beterjesztette a parlament elé, amelyet a honatyák támogattak. Az új finanszírozás sarkalatos pontjai

Fazekas László püspök az elfogadott törvény néhány sarkalatos pontjára mutatott rá a zsinati képviselőknek. Elmondta, hogy a törvény bizonyos mértékig szabadabb kezet ad az állami dotációk felhasználásával kapcsolatban. Pozitívumként értékelte, hogy nem valósult meg az államtól való teljes elszakadásnak az elképzelése, mivel az illetékesek úgy értékelték, szükség van az egyházak szolgálatára, s így az állam továbbra is támogatja anyagilag az egyházakat. Megemlítette, hogy minden államilag elismert egyháznak jóváhagytak egy pénzügyi keretet. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház esetében ez évi 2  653 763 eurót jelent. „Az összeg az évek során nem változik, vagyis nem csökkenhet, de növelhető” – hangsúlyozta Fazekas László, majd rámutatott arra, hogy ez miként érhető el. Az elfogadott törvény értelmében, amennyiben jól megy Szlovákia gazdasága, nincs infláció, növekszik az átlagkereset, akkor a megadott keretösszeget az állam még kiegészíti. A támogatási keret növelhető abban az esetben is, ha növekszik az egyháztagok létszáma. Itt felhívta a figyelmet arra, nem mindegy, hogy a 2021-ben esedékes népszámláláskor hányan vallják majd magukat reformátusnak. „ Amennyiben az adott egyházhoz tartozók létszáma tíz százalék alá csökken, akkor ilyen arányban csökken ez a támogatási rész is. Ha növekszik a korábbi népszámlálási adathoz viszonyítva, akkor növekszik a pénzügyi keret is” – mondta a püspök. Pozitívumként emelte ki, hogy a pénzcsomagot eddig csak a lelkészek fizetésére és a hivatalok fenntartására lehetett fordítani, most pedig szabadabban lehet majd gazdálkodni. A keretösszegből, amennyiben jut rá, akkor a diakóniát, a kulturális rendezvények megszervezését és az egyházi iskolákat is támogathatja az egyház. Problémaként említette meg azonban azt, hogy január elsején a minimálbér 520 euróról 580 euróra emelkedik. A fizetéseket viszont az új törvény szerint a minisztérium már nem szabályozza előírással, táblázatokkal. Ha a kiindulási alap a minimálbér, akkor ehhez kell majd alakítani a fizetések nagyságát, illetve az egyház vezetésének ki kell majd erre vonatkozólag dolgoznia egy tervezetet. Elmondta, igyekeznek tartani a jelenlegi fizetési szintet, s amennyiben a pénzügyi keret ezt lehetővé teszi, akkor növelni is fogják. Felvetette azt is, hogy ha a lelkészek végzettségének megfelelő, törvényesen előirt minimálbért nem tudják biztosítani, akkor szóba jöhet a munkaszerződések felülírása. Tájékoztatott arról is, hogy megalakult a Zsinati Tanács kezdeményezésére egy bizottság, amely megpróbálja elemezni az egyház működését az új támogatási rendszer függvényében és kidolgozni a lelkészek bérezésének rendszerét. Felvetette, hogy az egyház rendelkezésére álló pénzcsomag három részből tevődne össze: az állami dotációból, a Közalapba befizetett összegekből, a személyi keret megnyitásából, és a gyülekezetek hozzájárulásából.

Géresi Róbert egyetemes lelkészi főjegyző ezzel kapcsolatban elmondta, egyelőre még egyeztetés alatt áll, hogy a jövőben miként valósulna meg a lelkészek bérezése. Annyit elárult: a bizottság egyféle modellt próbál végiggondolni, miként tudnák ezeket a forrásokat eljuttatni a lelkészekhez, hogy az valóságos támogatás legyen,  másrészt viszont milyen kritériumrendszer szerint valósuljon meg. Kifejtette, alaposan végig kell gondolni ezeket a kérdéseket.  A témával kapcsolatban többen is kifejtették meglátásukat. Mivel a cél az volt, hogy az egyház vezetése a jövőre vonatkozó koncepciót vázoljon fel és továbbgondolásra javasolja az új helyzetet, így határozat nem született.

A zsinati ülés végén Fazekas László püspök megköszönte a részvételt, majd Jaroslav Széles kassai lelkipásztor és Nagy Ákos Róbert esperes imádságával zárult a tanácskozás.

A következő zsinati ülésre a következő év tavaszán kerül sor.

Szöveg: Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László