A több mint 1280 lakost számláló, túlnyomórészt katolikusok által lakott településen, a nyolcvan személy számára tervezett, kis várnak is beillő református templom felszentelésére, - amelyen már ott díszelgett a holland testvérek által adományozott  pléhkakas, - nemcsak helybeliek jöttek el, hanem a barsi egyházmegye gyülekezeteiből is, hogy együtt adjanak hálát a csodáért. De az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a messzebbről érkezők is: a budai reformátusok és a hollandiai Ermelo gyülekezet tagjai, akik anyagilag is támogatták a helyiek álmának megvalósítását. Ez utóbbi közösség fiataljai kétkezi munkájukkal is segítették nyaranta az építkezést. A templom ajtajának a megnyitása előtt Fazekas László püspök hálát adott Isten szeretetéért és megtartó kegyelméért, majd a következő szavakkal szentelte fel a templomot: „Mennyei Istenünk, csodáljuk a Te hatalmadat, nagyságodat, megtartó kegyelmedet. Csodáljuk mindazt, amit megcselekszel a mi életünkben. Köszönjük, hogy nem vetsz el minket, sőt, megáldod a mi kezeink munkáját. Áldunk és magasztalunk Téged, hogy így áldottad meg mindazoknak a szorgalmát és igyekezetét, akik segítségre voltak abban, hogy ez a hajlék megépülhessen. Urunk, kérünk, hogy Te vedd birtokba ezt. S akkor, amikor megnyitjuk ennek ajtaját, hadd járja át a mi szívünket az a melegség és szeretet, amely tőled van. Érezzük és lássuk, hogy jó vagy. Boldog az az ember, aki benned bízik. Kérünk szenteld meg e hajlék falait. Ámen.“ Az istentiszteleten Tóth Árpád lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. Kassai Gyula, a Barsi Református Egyházmegye esperese a 135. zsoltár szavaival és imában adott hálát Istennek azért, hogy csodát tett az oroszkai kis református gyülekezettel s néhány év leforgása alatt hajlékot készíthettek. „Imádkozhattak, könyöröghettek és terveket készíthettek, hogy itt imádkozhassanak és együtt ünnepeljenek és magasztaljanak Téged. Hála van a szívünkben“ – mondta többek között az esperes. Fazekas László püspök igehirdetésében a Rom 8, 19 alapján arról beszélt, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Előtte emlékeztetett arra, hogy amikor Izráel népe visszatért a babiloni fogságból, a 126. zsoltár szerint álmodozóknak tartották magukat. A zsoltáros számára ugyanis hihetetlen volt, ami velük megtörtént. „Úgy gondolom, mi is olyanok vagyunk, s ti is testvéreim, mint az álmodozók. Szemléljük Isten csodáit, ő pedig megmutatja erejét is“ – mondta a püspök, majd arról beszélt, hogy nemcsak a gyülekezet hosszú időn át tartó vágya volt a templom megépítése, hanem a lelkipásztor vágya és óhaja is. Tóth Árpádban már évekkel korábban megfogalmazódott, hogy itt szeretne szolgálni, missziót folytatni. Egy olyan helyen, ahol még gyülekezet sem volt. A lelkipásztor azonban ragaszkodott elképzeléséhez, mivel gyermekkorát itt töltötte, s az itteniek között szeretné Isten Igéjét hirdetni. Mert mi is a misszió? – tette fel a kérdést a püspök, majd úgy fogalmazott, sokan úgy gondolják, a misszió az, ha vasárnaponként együtt vagyunk a templomban és hangzik az ige. „De csak ott, ahol templom van. A misszió valójában az, amikor az ember kilép a komfortzónájából. Nem azt teszi, amit megszokott. S ekkor Isten megadja azt a kegyelmet, hogy látunk eredményt is“ – hangsúlyozta a püspök, utalva arra, hogy amikor az ember találkozik Istennel, akkor mindig ki kell lépni a komfortzónából: abból a helyzetből, amelyben vagyunk.„Itt vagyunk ebben a nagyon komoly összefogással épült templomban. A kis gyülekezet, amely Tóth Árpád lelkipásztor szolgálata által létrejött, benne volt Isten tervében. Összefogott a gyülekezet. Jöttek segítségül a holland testvérek. Anyagiakban jött támogatás Magyarország Kormányától és egyetemes egyházunk is adott erre a célra. S felépült ez a templom, ahol Isten igazságát lehet hirdetni“ – mondta Fazekas László, majd úgy fogalmazott: Azért vagyunk ebben a világban, hogy mindenkihez eljuttassuk az evangéliumot. „A templom felépítésével nektek is ezt az utat kell járnotok. Idejönni, az Úr nevét dicsérni, igazságára figyelni, majd menni a bűnben veszteglő világba. Oda, ahol nincs az embereknek még szíve és füle arra, hogy meghallják az igét. De az ige hatására megnyílik a fül és meglágyul a szív. Nagy ez a munkaterület“. A püspök végül arról beszélt, hogy a templom egy olyan stabil pont, amelynek meg kell, hogy legyen a hatása ebben a közösségben is, a községben és a szomszédos községekben. „Láthatóvá kell tenni ebben a világban az Istent, az Istenre mutatást, s az emberi életünkkel megvilágítani Őt, hogy mindenki dicsérhesse Őt és magasztalja“.

Tóth Árpád lelkipásztor beszédében röviden szólt az építkezés négy évéről, kiemelve annak egy-egy érdekes mozzanatát. Emlékeztetett arra is, hogy a nyolc évvel ezelőtt létrejött gyülekezet négy évvel ezelőtt kezdte el építeni a templomát. Elmondta, hogy a holland testvérek erre kapcsolódva készítettek is egy plakátot, amely szerint egy szlovákiai lelkésznek van egy álma: templomot építene kis gyülekezetének. „Így buzdították adakozásra saját testvéreiket a mi javunkra. Magyarországon pedig akkor kezdték el segíteni a külhoni építkezéseket, amikor mi a megvalósításba fogtunk. Kálnay Tibor építészmérnök pedig kezembe adta a teljes tervdokumentációt, tessék. Kérdeztem tőle, hogy csinálta ezt? Mindez szeretetből? Helyette azt mondta: inkább lendületből. A lendület pedig ki is tartott. Négy év alatt sikerült felépíteni a templomot“ – mondta Tóth Árpád. Majd sorolta, hogy miként is sikerült ez. A községből baráti áron telket vásároltak, majd az év nyarán nekifogtak az építkezésnek. Volt, aki  jött és segített. Mások azt mondták, ha a tiszteletes akarta, akkor építse, csinálja. „De nem maradtam egyedül. Sok jóakaratú ember segísége van  benne a falakban. Sok adomány, sok imádság, sok segítség. Nem tudom, hogy hol miként gyűjtöttek nekünk. Kinek az imádsága szállt felénk. Holland testvérek úgy jöttek, hogy itt ifjúsági táboroztak, s mellesleg nekünk dolgoztak“ – emlékezett vissza a lelkipásztor. A templom építésére három alkalommal is kaptak támogatást Magyarországról az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül: 15 ezer, 10 ezer és 30 ezer eurós tételben. Az egyik holland gyülekezet használt ruhát gyűjtött a számukra, amit az itteni asszonyok börzén árultak. 13 ezer euró bevételük származott ebből. Aztán kemény papírlapból készítettek téglajegyeket. Szépen fogyott ez is. 3600 eurót kaptak érte. Hollandiából a ruhákon kívül pénzbeli adomány is érkezett. A támogatásuk összesen 23 500 eurót tett ki. „Aztán jött a munka, amit nem tudunk pénzben átszámolni. A budai gyülekezet is hozott adományt, ők 2 200 eurót gyűjtöttek a számukra. Az önkormányzat dolgozói is sokat segítettek, sőt a vállalkozók is. Voltak, akiknek csak háromnegyed év után tudtuk kifizetni a számlát, de megvárták türelmesen. Ez is nagy segítség volt nekünk“ – mondta Tóth Árpád hozzátéve: Úgy gyűjtöttünk, hogy közben másokon jót tettünk. Ilyen a református hozzáállás. A templom elkészült, de még nem minden tökéletes, de mi sem vagyunk azok – hangsúlyozta. A község is támogatta a reformátusok igyekezetét. Ott és abban segítettek, amiben tudtak. ezen kívül minden évben háromszáz-ötszáz euró közötti támogatást kaptak.

Az istentiszteleten az Érted együttes szolgált

Emlékeztetett arra is, hogy eddig az istentiszteleteiket az evangélikusoknál tartották meg, akik kényelmes, fűtött, tiszta helyet biztosítottak a számukra. Sőt, segítettek a gyülekezet születésénél is. „Most már sajátunkban ünnepelhetjük hétköznapjainkat, nagy ünnepeinket. A reformáció alkalmából viszont most már mi látjuk őket vendégül“ – mondta Tóth Árpád, aki kiemelte: „Ha az Úr nem építi a házat, az egyházat, akár a kő épületet, hiába fáradoznak az építők. Pedig fáradoznak. S amit az eredmény mutatja: nem is hiába. A kőművesünk azt mondta, olyat épít, ami majd megmarad utána. De gondolkodott még helyettünk is. Úgy végezte a munkáját, mintha a sajátját építette volna, sőt, még jobban, mert az Úr Istennek épített házat. Több segítője is volt, de ő kitartott végig hűségesen“ - mondta beszéde végén a lelkipásztor.

A Stichting Hulp Oost Europa képviselője magyarul olvasta fel a gyülekezethez intézett sorait, gratulálva abban az elkészült templomért. Elmondta, hogy öt évvel ezelőtt már volt némi elképzelésük arról, hogy milyen lesz majd a templom, ha elkészül. „Akkor még csak tervezte a munkát a gyülekezet, de mára már elkészült ez a csodás hajlék. Ez azt jelenti, hogy az Úr meghallgatta az imádságot“. Majd felidézte, hogy amikor meghallották, hogy az oroszkaiak templomot építenek, akkor már a telket is megvásárolták erre a célra. Építkezési engedélyük még nem volt, de gyűjtési akciókat szerveztek, hogy megvalósíthatják elképzelésüket. „2016-ban már jó úton haladtak. Ez annak is volt köszönhető, hogy külföldről is érkezett segítség. A Kelet-Európai Segítség keretében akkor jött létre a kapcsolat az ermeloi és az oroszkai gyülekezettel. De jött másféle segítség is. Az egyik iskola diákjai is kivették a részüket a templom felépítésében“. Stichting Hulp Oost Europa képviselője egy Bibliát ajándékozott a lelkipásztornak arra való utalásul, hogy mindenkinek szüksége van az Úr Igéjére, még az egyháznak is. Az ermeloi gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy az elmúlt négy évben végigkövették a templom építését, s a gyülekezetük egyik tagja, Kars Pastoor folyamatosan járt Oroszkára segíteni. Mivel nem tudott eljönni az ünnepségre, így az ő beszédét olvasta fel. „Áldás számunkra, hogy hollandokként többször is csatlakozhattunk egy-egy hétre és segíthettünk az építkezésben. De leginkább azért vagyunk hálásak, hogy megismerhettünk titeket és a vendégeitek lehettünk. Köszönjük mindazt, amit tőletek tanulhattunk: a jószívűséget és a vendégszeretetet. Reméljük a jövőben is megmarad és tovább építhetjük ezt a kapcsolatot“ – fogalmazódott meg a levélben. A helyi evangélikus gyülekezet nevében Ján Čermák lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, aki elmondta, hogy örülnek a reformátusok templomának, annak ellenére, hogy az imaházuk most már üresebb lesz. Csenki Zsuzsa, a Budai Református Egyházközség diakóniai gondnok-presbitere is köszöntötte a megjelenteket. „Megremegett a szívem, amikor kétszer is elhangzott ebben az új templomban az az ige, hogy jó az Úr. S valóban az. Erről tudunk mi is bizonyságot tenni. Hisszük azt, hogy az ide szövődő szeretetszálaink is ezt erősítik meg: Jó az Úr, mert jó Őhozzá tartoznunk. Oroszkán is erről kell szólni, s már erről is szól a gyülekezet élete. Nekünk az életünkkel kell bebizonyítanunk a környezetünkben élőknek, hogy jó az Úr. Jó hozzá tartozni, együtt lenni vele és ő menedékünk is“ – mondta Csenki Zsuzsa. Felidézte, hogy amikor meghallották, hogy templomot építenek az oroszkaiak, akkor érezték, nekik itt dolguk lesz. Végül megköszönte, hogy megismerhették a gyülekezetet és most már ide is testvéri kapcsolatok szövik őket. Az istentisztelet a 90. zsoltár és a Nemzeti Ima eléneklésével fejeződött be.

A templom tornyán lévő pléhkakas a holland reformátusok adománya A templom belseje

Az emeleti rész alacsony komfortozatú szálláshelyiségként szolgál majd

Kép és szöveg: Iski Ibolya