Hálaadó istentisztelet Bősön

2019. augusztus 15., csütörtök

2019. június 29-én, szombaton hálaadó istentiszteletre került sor a Pozsonyi Református Egyházmegyéhez tartozó Bősi Református Egyházközség félig kész templomában. Az ünnepi alkalom során megtudtuk a gyülekezet rövid történetén kívül azt is, hogy mikor és mi módon vették fel a kapcsolatot a magyarországi testvérgyülekezetek tagjaival, akik szintén részt vettek az jeles eseményen. A hálaadó istentisztelet előtt a bősiek, lelkipásztorukkal és családjával közösen, a gyülekezeti teremben fogadták a messzebbről érkezetteket.

A bősi gyülekezet gyarapodásáról

A népszámlálási adatok szerit a bősiek közül mintegy 160-an vallják magukat reformátusnak. Ennek közel húsz százaléka jár rendszeresen az istentiszteleti alkalmakra, de bizakodva tekintenek a jövőbe, mert az alkalmaikat látogató fiatalok száma is egyre gyarapszik. Esküvők, keresztelők jelentik a reményt, hogy lesz utánpótlás. Hegedűs László, a bősi gyülekezet gondnoka elmondta, hogy: „a bősi gyülekezet valójában egy fiatal gyülekezet, ugyanis 1997 novemberében fejlődtünk oda, hogy önálló gyülekezet legyünk. Dunaszerdahelyi fennhatóság alá tartozunk, és bősi leányegyházközségként vagyunk nyilvántartva. A kezdeti időkben – saját helységünk nem lévén – mindig az önkormányzat adott helyet alkalmaink megtartására. Így pl. a kultúrházban, vagy az önkormányzat épületének valamelyik termében, de volt olyan alkalom is, hogy a moziteremben tartottunk istentiszteletet. Talán a CSEMADOK termében voltunk leghosszabb ideig, ugyanis egyik presbiter testvérünk, Nagy Anikó a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke, és teljesen bérmentesen kínálta fel gyülekezeti célokra a helységet. 2014-ig tartottuk ott az alkalmainkat, amikor kialakítottuk ezt, a jelenlegi gyülekezeti termet. Ide valójában az Oros család jóvoltából kerültünk. Ugyanis Orosék vásároltak egy ingatlant, és felajánlották a gyülekezetnek, 20 éven át tartó térítésmentes használatra. Nagyon sok munka áll mögöttünk, mert bár stabil volt az épület, de a gyülekezet céljainak megfelelően át kellett alakítanunk.” Az átépítés egyes mozzanatait megörökítő fényképekből összeállított tabló a gyülekezeti terem folyosóján látható. A rajta lévő fényképeket büszkén ismertette a gondnok, majd bevezetett a terembe. „A gyülekezeti terem befogadóképessége kb. 40 fő, a hátsó részben egy, Hollandiából érkezett szószék látható. A terem 2/3-án található egy szép, régi cserépkályha, melyet az átalakítást végző mesterek meghagytak, és mai is működik. A szószékkel szembeni falon két nagyméretű faliújság közül az egyik az épülő templom látványtervére hívja fel a figyelmet, a másik pedig gyülekezeti alkalmakkal kapcsolatos eseményekre, pl. az egyik fotó a váci testvérgyülekezetnél tett látogatásunk alkalmával készült.” Ezt követően a gondnok körbevezetett a szép nagy, rendezett udvaron: „Az udvaron kialakítottunk egy játszóteret, és itt tartjuk az éves gyermektáborokat is. A rendezvény iránt nagy az érdeklődés, az utóbbi években már túljelentkezés is van. Eleinte húsz fős táborok szoktak lenni, de tavaly kénytelenek voltunk megszabni a felső határt, mi szerint max. ötven gyerekkel tudunk egyszerre foglalkozni. Az idei évre is túljelentkezés van. Ezekre az alkalmakra mindenkit szeretettel várunk, felekezeti megkülönböztetés nélkül.”

A bősiek Vácról és Tótvázsonyból is vártak testvérgyülekezeti tagokat

A gondnoktól megtudtuk, hogy a bősi lelkipásztor, Oros Csaba személyes ismeretségének köszönhető a Váci Református Egyházközséggel létrejött testvérgyülekezeti kapcsolat. 2013-ban kezdődött a levelezés, melyet személyes találkozás végül a testvérgyülekezeti szerződés aláírása követett. A gyülekezeti terem 2014-ben történő felavatásán már ők is jelen voltak.

Isteni gondviselésnek köszönhető a tótvázsonyiakkal létrejött kapcsolat

„Két évvel ezelőtt egy, a trianoni megemlékezések kapcsán, Alsóőrsön rendeztek egy konferenciát – mesélte a gondnok -  amelyen a soproni és pozsonyi egyházmegye gyülekezetei találkoztak, ugyanis Trianon előtt e két egyházmegye egy egészet alkotott. Nos ezen a konferencián, az előadások után, a két egyházmegye esperese felálláva olvasta saját egyházmegyéje gyülekezeteinek névsorát, azzal a javaslattal, hogy akik gondolják, kapcsolatba léphetnek egymással. Úgy hozta a gondviselés, hogy Bős és Tótvázsony gyülekezetei egymásra találtak, és azóta is tart ez a testvérgyülekezeti viszony. Kölcsönösen látogatjuk egymás rendezvényeit. Elmondhatjuk, hogy jól működő testvérkapcsolat alakult ki a váci és a tótvázsonyi gyülekezetekkel egyaránt.”

A beszélgetést be kellett fejezni, mert megérkezett a valóságban öt gyülekezetből összetevődő tótvázsonyiak csapatát szállító autóbusz, de voltak jó néhányan, akik autóval érkeztek a kivételes alkalomra. A vendégek közül többen is örömüket fejezték ki a hálaadó istentisztelet alkalma kapcsán, mert egymás megismerésére is jó alkalomnak találták a kirándulást. Az öt település gyülekezetei nem találkoznak gyakran, jóformán csak a közös lelkipásztor köti őket össze dr. Tamás Gábor személyében. Amíg a bősiek és tótvázsonyiak a viszontlátás örömével köszöntötték egymást, addig a Vácról érkezett kis csapattal beszélgettünk.

 

A Váci Református Egyházközség küldöttsége csupán nyolc főből állt

Nyári Ferenc – aki két éve gondnoka a Váchoz tartozó, mai Kisvác területén működő ref. gyülekezetnek – elmondta, hogy akkor alakult ki az ún. Kisvác, amikor az ellenreformáció idején a váci püspök kitelepíttette Vácról a reformátusokat a kőkapu fölé, a város falain kívülre. A kitelepített hívek itt építették fel a templomukat, 1785-ben. Amíg nem volt ez a kőépület, közel 60 éven át, a várostól kb. 15-20 km-re lévő gyadai rétekre jártak istentiszteletre, ahol akkoriban egy fatemplom állt. Idővel ez a fatemplom eltűnt, de a reformáció ünnepén ma is megemlékeznek róla, sőt, a kisváci reformátusok 2017-ben a reformáció 500. évfordulóján, emlékkövet állítottak azon a helyen. Ocskay Gábornétól azt is megtudtuk, hogy ebben az évben szeretnének egy találkozót is rendezni a gyadai réten, éspedig a Kárpát-medencei reformátusok, ill. a váci gyülekezet három testvérgyülekezete részére. A váci gyülekezet háromszázötven tagból áll, közülük mintegy százan látogatják rendszeresen az alkalmakat. A beszélgetésből lassan kirajzolódott a kisváci reformátusok segítőkészsége. Kiderült, hogy a bősieken kívül még két testvérgyülekezettel tartják a kapcsolatot. A szlovákiai ipolysági gyülekezettel ápolják talán leghosszabb ideje a barátságot, melyre az ipolysági református templom építése kapcsán került sor. Az erdélyi Kajántó település reformátusaival röviddel a rendszerváltás után vették fel a kapcsolatot. A bősiekkel is a templom építése kapcsán léptek érintkezésbe, ugyanis a váciak részére nagy jelentőséggel bír, hogy napjainkban létezik még templomépítő gyülekezet, akiknek örömmel segíthetnek. Hiszen, ha van egy olyan nemes cél, mint Isten hajlékának építése, akkor nemcsak szívek, de a pénztárcák is megnyílnak. Szarka Győzőné elmondta, hogy nagy örömmel jött, annál is inkább, mert nagy dolognak tartja, hogy az anyaországtól távol elő magyarok bele tudtak fogni egy templom építésébe. Istennek legyen hála, hogy segíthetnek a külhoni magyarságnak. A Vácra nősült, nagyváradi születésű Ocskay Gábor elmondta, hogy nagyon is át tudják érezni kisebbségi sorsot, és éppen ezért szeretnének segíteni, ahol csak tudnak. A váci református gyülekezetből beszélgető társaim voltak: Nyári Ferenc gondnok, Drábik Julianna, dr. Kolostori Jánosné, Ocskay Gábor és felesége, ill. Szarka Győzőné.

Hallottátok? Bősön református templom épül!

Rövid ismerkedés után a társaság együtt vonult át a hálaadó istentiszteletre. A kinti hőség ellenére a tető alá került templomfalak között kellemes hűvös fogadta a híveket. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével ifj. Görözdi Miklós, a Pozsonyi Református Egyházmegye főjegyzője,  Fenes Iván Bős város polgármestere, a testvérgyülekezetek gondnokai, és Tamás Gábor tótvázsonyi református lelkipásztor, aki az igei szolgálatot végezte.

Az egybegyűlteket Oros Csaba a bősi gyülekezet lelkipásztor köszöntötte, hálát adva az isteni gondviselésért. Hangsúlyozta, hogy bizonyára nagyon kedves lehet Isten előtt a templomuk építése, mert mindeddig megsegítette őket az Úr, és kiemelt néhány részletet az eddig történtekből: Amikor a gyülekezetben felmerült a templom építésének ötlete, hamarosan megtalálták a célnak megfelelő telket. Amikor a telek tulajdonosa megtudta, hogy templom építésére kerül sor a tőle megvásárolt területen, jelentős összeget engedett a vételárból. Az épület alapkövét 2018 februárjában tették le, és az azóta eltelt, szűk másfél év alatt nemcsak a falak épültek fel, de már tető alá is került Isten hajléka.

Az igei szolgálatot Tamás Gábor végezte. A lelkipásztor 2 Sám 6,12 – 16; 20 – 23 alapján szólt a gyülekezethez. Isten igéjét a tótvázsonyi gyülekezet egyik hölgytagja olvasta fel. A felolvasott részből azt a szakaszt emelte ki, amikor kürtzengés kíséretében vitte Izrael népe Szövetség Ládáját a jeruzsálemi templomba, és a menet élén Dávid örömmámorban táncolt az Úr színe előtt. A nép eleinte csak suttogott az eseményről – mert szinte hihetetlen volt számukra –, és amikor egyre jobban közeledett az időpont, a suttogás üdvrivalgásba csapott át. Az itteniek is sokáig csak suttogták a hírt: „Hallottátok? Bősön református templom épül!” Amikor pedig letették az alapkövet, és az építkezés egyre jobban haladt, az addigi szkeptikusok is kénytelenek voltak hinni a szemüknek. Akik kezdettől fogva bizakodtak, azokat megsegítette az Úr! A hír egyre hangosabban terjedt mindenfelé: BŐSÖN REFORMÁTUS TEMPLOM ÉPÜL! És elérkezett a pillanat, az építkezés egy nagy szakasza befejeződött: tető alá került az új hajlék. Ez alkalomból jöttek össze a helyiek és testvérgyülekezetekből érkezettek, hogy együtt örvendezzenek a nem mindennapi alkalmon. „Ahol Isten otthon van, ott a lelkekben is rend és békesség van! Ott jó élni. Ahol Isten háza áll, ott olyan közösség lesz, ahol imádkozni lehet, ahol el lehet csendesedni ebben a zúgó világban. Bősön már jóval a falak építése előtt kezdődött el a lelki építkezés. Az élet próbatétellel és kudarccal teli. Nagyon sokan vannak, akik csak azt lesik, hogyan lopják el örömünket, ugyanúgy, mint Dávid korában. Éppen ezért nem szabad feladni a harcot, ha elesünk fel kell állni és tovább kell küzdeni a jó cél érdekében!” – fejezte be igehirdetését a tótvázsonyi lelkipásztor.

Az igehirdetést követően ifj. Görözdi Miklós, a Pozsonyi Református Egyházmegye főjegyzője meghatódva emlékezett vissza a kezdetekre, amikor édesapja – a szomszéd településen, Patason szolgáló id. Görözdi Miklós – 25-30 évvel ezelőtt összegyűjtve a bősi reformátusokat, megalapította a bősi gyülekezetet. Először a gyülekezeti teremért kellett megküzdeni., És amikor azzal állt elő a bősi lelkipásztor, hogy templomot szeretnének építeni – bizony sokan kételkedtek a megvalósíthatóságban. Az ötlet szinte álomnak tűnt! „Az építkezés elindult, és idáig eljutott. Ez bizonyítja, hogy Isten az ügy mellé állt, és soha nem fogja elhagyni a gyülekezetet! Ezért a bősi gyülekezet ne adja fel hitét, higgyen benne, hogy felépülhet a templom, és legközelebb úgy találkozzunk, hogy a felszentelésre jövünk!”- fejezte be beszédét az egyházmegyei főjegyző. A köszöntő szavak után a bősi gyülekezet csapata két énekkel szolgált, Nyári Ferenc kisváci gondnok köszöntötte a híveket. A testvérgyülekezetek átadták adományaikat, és a bősi polgármester köszöntő szavai után a Balaton-felvidéki gyülekezetek képviselője Reményik Sándor Templom és iskola című versét szavalta el.

Oros Csaba a bősiek lelkipásztora hálát adott Istennek, majd az egység fontosságára hívta fel a gyülekezet figyelmét, mi szerint: „Manapság nehéz egységre jutni, és ma, hogy itt van hét gyülekezet, az egyházmegye képviselete, és város első embere – ennél több nem lehet. Egység a vezetőséggel, katolikus testvérekkel, ezért csak hála és köszönet jár a Mindenhatónak!”

A gyülekezet 90 éves tagjának köszöntése után közös fényképezésre került sor az épülő templom előtt. Majd az önkormányzat ebédre hívta a vendégeket.  és a délután hajókirándulással fejeződött be.

„Mi mindig ötben gondolkodunk”

A tótvázsonyi és a hozzájuk tartozó gyülekezetek gondnokaival is beszélgettünk, megtudtuk, hogy mindegyik gyülekezet kis lélekszámú, de hívő emberek közössége. Tamás Gábor lelkipásztort is megkérdeztük az öt gyülekezetben eltöltött szolgálatról, és terveiről.

Barnagi gyülekezet gondnoka elmondta, hogy településükön kis létszámú református gyülekezet működik, mindössze 15-20 fő jár templomba. A településen sváb katolikusok élnek többségben. A fiatalok közül sokan elköltöztek a munkalehetőség után. A barnagiak közül sokan eljöttek 2018 februárjában is az alapkőletételre. Büszkeséggel jelentette ki a gondnok, hogy akkor az öt településből tizenöten voltak jelen, és a mostani alkalomra ötvenen érkeztek! Nagyvázsonyi gyülekezet gondnoka Szombati József elmondta, hogy a településen 57 fő fizeti az egyházfenntartói járulékot, de valóságban ettől kicsit nagyobb a gyülekezet, ugyanis a vannak fiatalok is, akik még nem járulékkötelesek, de templomba eljárnak, ill. a vegyes házasságban élők is látogatják az alkalmakat, és ha segítségre van szükség, rájuk mindig lehet számítani. Bár a gyülekezet lassan öregszik, de hála Istennek van most 3 olyan család, ahol két, három és öt gyermeket nevelnek.  Idén volt egy konfirmandusa az egyházközségnek. A közép, vagy főiskolai tanulmányait végző korosztály az utazások miatt inkább az ünnepi istentiszteleteket látogatja.

Höbe Lajos, a Pécselyi Református Egyházközség gondnoka kérdésünkre elmondta, hogy a valamikori tiszta református településen ma már katolikus hívek élnek többségben, és a református gyülekezet mindössze tagot számlál. A gyülekezet elidősödik, és bár jó a tömegközlekedés, a fiatalok elvándorolnak, ugyanis Pécselytől csupán 8-8 km-re fekvő Tihany és Balatonfüred jobb megélhetési lehetőséget kínál.

Balatonszőllősi Református Egyházközség mintegy 30 főből áll, és a rendszeres alkalmakat mindössze 7-10 hívő látogatja. Mivel kicsi gyülekezet, presbitériuma nincs, tudtuk meg a pénztárosuktól, Hogliné Szücs Zsófiától. Ezen kívül azt elmondta, hogy bár munkalehetőség van, de iskola nincs. A legközelebbi teleülés Balatonfüred, így a gyermekek oda járnak iskolába, hitoktatásra, és ott is konfirmálnak.

Szabó Szabolcs, bár Veszprémben lakik, immár két éve tölti be a tótvázsonyi és balatonszőllősi gyülekezetek gondnoki tisztségét. A balatonszőllősi gyülekezetről már kifaggattuk a pénztárost, ezért a gondnoktól tótvázsonyi gyülekezet iránt érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a gyülekezet 87 főből áll. Gondnokká választásakor sok megoldásra váró problémával szembesült, melyet tapasztalatlansága miatt nem tudott egyedül megoldani. A gondnoki konferenciákon való részvétel és a gyülekezetektől kapott jelentős segítséggel legyőzték az akadályokat. Azt is megtudtuk, hogy a tótvázsonyiak is éppúgy különállók, mint az előző négy gyülekezet, viszont, ha bármilyen gond merül fel, azt közösen oldják meg. Szabó Szabolcs azt is elárulta nekünk, hogy tótvázsonyi gyülekezet növekvő tendenciát mutat. Ez az eredmény sokban függ a lelkipásztortól is. PL. az alatt a szűk egy év alatt, mióta dr. Tamás Gábor pásztorolja az öt gyülekezetet, sok pozitív változást tapasztaltak a hívek. Jó hír az is, hogy erre az évre tizennyolc keresztelőt jelentettek be, természetesen az öt gyülekezetből, ugyanis „mindig ötben gondolkodnak”.  Nem mindennapi eseménynek számított az az ünnepi istentisztelet, mely keretén belül keresztelőt, konfirmációt, tanévzárót tartottak és az Apák Napját is megünnepelték. Erre az alkalomra megtelt a templom, kb. kétszázan gyűltek össze. Az öt gyülekezet lelkipásztora Tamás Gábort – aki bejárt negyvennégy országot, és 20 éven át Amerikában szolgált – 2018. október 1-től kapta megbízását, hogy az öt gyülekezetben pásztorolja a híveket. Ezen kívül renoválás, gyülekezeti ház építése tartozik feladatai közé. Az öt gyülekezetben ez hét projektet jelent, és három iskola, két óvoda is van, ahol hitoktatást is biztosítani kell. Ez embert és lelkészt próbáló időszak. Amint az igehirdetésben is elhangzott, a negatív dolgok nagyon kimerítik az embert. Viszont ennek ellenkezője is érvényes, mi szerint a családi háttér, a jól végzett munka – a presbitériummal való eredményes, harmonikus együttműködés – fel is tölti az embert. A nagyvázsonyi gondnok fogalmazta meg helyesen, hogy mióta e pozitív hozzáállás, ez a fajta lelkület vált elfogadottá az öt gyülekezetben, azóta felfelé ívelő pályára kerültek. Ez a hitoktatás és gyülekezeti alkalmak látogatottsága terén mutatkozik leginkább. A lelkipásztor nem hisz azokban a szolgálatokban, ahol csak a vasárnapi istentisztelet van. A hétközi alkalmak – bibliaóra, asszonykör, énekkar – is szükségesek, hogy a hívek is, és a lelkipásztor is fel tudjanak készülni lélekben a vasárnapi istentiszteletre. A közös presbiteri gyűlésen – ahol mind az öt gyülekezet képviseltette magát – felvetődött a „hogyan tovább”, hiszen a dr. Tamás Gábor helyettes lelkészi megbízása 2019. november 30-ig szól… Az alig egy éves szolgálata nagyon sok pozitív változást hozott az öt település lelki életébe. Mindnyájan bizakodnak abban, hogy a jó Isten megsegíti őket, és továbbra egymás oldalán építhetik a gyülekezeteket, és a Bősi Református Egyházközség templomának szentelésére is együtt jöhetnek.

Amint az istentiszteleten is, és a nap folyamán többször is elhangzott: Az Isten iránti hála, az egység az összefogás – az ebben rejlő erő viszi előre Isten népét, aki elmondhatja magáról:  Mindeddig megsegített minket az Úr!

Fritz Beke Éva

események továbbiak →