Lót, Ábrahám útján - Számvetés az újlóti gyülekezet életéről

2019. augusztus 02., péntek

2014-ben a Kálvinista Szemle áprilisi számában jelent meg interjú Sándor Veronika lelkipásztorral, aki akkor négy éve szolgált az újlóti református gyülekezetben. Meglátogattuk a lelkipásztor asszonyt, úgy is mint folyóiratunk szorgalmas tudósítóját, hogy elbeszélgessünk vele, miként élte meg az elmúlt öt esztendőt a közösségben és szolgálatában.

Tudná egy szóval jellemezni ezt az időszakot?

A megújulás jut először az eszembe. Sok áldásos alkalom mellett ingatlanjaink is folyamatosan szépülnek. Azért is hálás vagyok, mert az elmúlt öt esztendő a község vezetősége és a gyülekezet gyümölcsöző együttműködésről is tanúskodik.

Áldott alkalmakat említ. Melyek ezek?  

Fokozatosan vezettük be az egyes korosztályokat külön-külön megszólító istentiszteleteket. Ez mára már hagyománnyá lett – ami különösen nagy örömmel tölt el. Véleményem szerint ugyanis könnyebb egy-egy alkalmat bevezetni, mint megtartani. Az, hogy az istentiszteletek eredetileg tervezett felosztása megmaradt, azt üzeni, hogy sikerült megtalálni a lelki igényt. Az elmúlt kilenc év alatt így születtek a betegekre és szeretteikre, az ifjúságra és az idősekre figyelő istentiszteletek. Az utóbbi években vezettük be a januári közös ökumenikus istentiszteletet, és márciusban megtartjuk a világimanapot is. Lelki felüdülést hozott az elmúlt időszakban, hogy hosszú idő után jelentették a házi úrvacsora igényét is. Minden ilyen alkalommal megtapasztalható Jézus ígérete, amely szerint ha ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van (Mt 18,20).

Az istentiszteleteken kívül szokott-e a gyülekezet egyéb alkalmakat is szervezni?

Igen. Nagyon kedves számomra, hogy a szomszédos pozbai egyházközséggel és leánygyülekezeteivel együttműködve évről-évről együtt tartjuk meg a tanévzárót, a játékos sportnapot és a gyermeknapot kirándulással. Voltunk már a gödi kalandparkban és a budapesti állatkertben is. De az 1848/’49-es magyar szabadságharcra is együtt, közösen emlékezünk.

A gyülekezetek részére szervezett vetélkedőkbe is be szoktak kapcsolódni? Gondolok itt az énekversenyre vagy a bibliaismereti vetélkedőkre.

2015-ben Újlóton szerveztük az első egyházmegyei énekverseny. Januártól folyamatosan készültünk, hogy a legapróbb részletekre is ügyelve a reformáció havában minden a helyére kerüljön. 33 bátor jelentkező vállalta a részvételt, és több mint százan hallgatták őket.

Az elmúlt ötéves időszakra esett a reformáció 500. évfordulója is. Hogyan emlékeztek?

Komolyan és szívvel készültünk. Hála Istennek, volt mire emlékeznie gyülekezetünknek is. Emléktáblát lepleztünk le, és ültettünk egy cédrusfát.

Amikor a felújítás alatt álló templomban jártunk, említette, hogy az épület 2017-ben volt 135 éves.

Méltó módon emlékeztünk meg a szorgalmas elődökről, akik 1882. márciusában tették le az alapkövet, és még ugyanazon év szeptemberére felépítették, berendezték, végül hálaadó istentiszteleten felszentelték templomunkat. Példaértékkel bír ez az utókor számára! Mélyen elgondolkodtatott ez a szorgalom, és az Isten iránt érzett emésztő szeretet. Most, látva, hogy a felújítás alatt milyen állapotban van templomunk, még inkább erősödik bennem az elődök iránti megbecsülés. Kérdések vetődnek fel bennem: Mit jelent számunkra ma e hajlék? Van-e bennünk vágyakozás, hogy mielőbb elkészüljön, hogy újból a méltó helyen dicsőíthessük Urunkat? Amikor megemlékeztünk a templom 135. évfordulójáról, megálltunk a templomépítő gondnok sírjánál is, hogy lerójuk tiszteletünket. Úgy vélem, nem szabad megfeledkezni azokról, akik áldozatot hoztak, és hoznak ma is Isten gyülekezetéért. Akik tisztségükben híven és igazán járnak, akik a gyarapodást igyekszenek előmozdítani, akik az egyház javát a maguk hasznának elébe helyezik, akik lelkiekben teljes valójukkal jelen vannak az egyházban!

Gondolom, ezzel van összefüggésben, hogy a szószék alá, a talajba időkapszulát helyeztek el. Milyen elgondolásból történt ez az esemény?

Hitből való cselekedeteinkkel, életünkkel értéket hagyhatunk hátra az utókornak. Erre gondolva helyeztük el a Tikvát, az időkapszulát száz évre. Tehát, reménységünk szerint a reformáció 600. évfordulójakor nyitják majd fel. Ajándéktárgyakat, ünnepi tárgyakat, valamint az újlóti gyülekezetre jellemző emléket helyeztünk el benne. Ezen kívül minőségi fényképeket, hanganyagot és videofelvételt is. De a Tikva további eszmei értéket rejt magában. Eltevésekor gondoltunk arra is, hogy nyomatékosítjuk a több generációs áldást (5Móz 7,9). A gyülekezet jelenlegi gondnoka a templomépítő gondnok ükunokája. Az időkapszula kinyitásakor a reformáció 600. évfordulójakor akár jelen lehetnek a gyülekezet jelenlegi gondnokának ükunokái. Amiként 2017-ben megemlékeztünk néhai Kocsi János templomépítő gondnokról, s tettük ezt öt nemzedéknyi hátratekintésével, ugyanúgy szeretnénk ezt az öt nemzedéknyi távolságot meglépni előretekintéssel.

Mivel a templom felújítás alatt áll, most hol tartják a gyülekezeti alkalmakat?

A gyülekezeti díszteremben. Bár Isten jelenléte nem köthető helyhez, mégis már nagyon várom mikor nyílik meg újra Isten felújított hajlékának ajtaja az ő népe előtt. Addig is imádságban hordozzuk a munkálatokat s magukat a munkásokat.

A templom falán van egy emléktábla, amely a református hősi halottak nevét őrzi. Megtudhatnánk e valami közelebbit erről a tábláról?

A magyar reformátusok hősi halottaink neve van rá felvésve. De a templom mellett is van egy emlékünk, azon a helyen, ahol 1945 márciusában egy ifjú gyülekezeti tag a virágvasárnapi úrvacsoraosztásra várva halálos találatot kapott a váratlan orosz légitámadáskor.

A bevezetőben említette, hogy egyre jobban halad gyülekezetük ingatlanjainak felújítása. Milyen ingatlanokról és felújításokról van szó?

Rengeteget pályázunk, folyamatosan dolgozunk. Isten iránti hálaadás van a szívünkben, s egyben köszönetet mondunk a Magyar Kormánynak, hogy lehetőséget teremt a növekedésre. Az elmúlt pár évben megújultak a parókia nyílászárói, a gyülekezeti konyha, a díszterem, a folyosó, a parókia és a templom fűtésrendszere, a templomkert, térkövet raktunk le, építettünk egy garázst, felújítottuk a halottasház tetőszerkezetét, kicseréltük a templomajtót. Most újulnak a templomfalak, mivel nagyon nedvesedtek.

Úgy tudom, hogy a községben működik egy polgári társulás is, mely kapcsolatban áll a gyülekezettel. Mikor és milyen céllal alapították?

A pénzforrásokat keresve 2016-ban úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy Forrás Lót elnevezésű polgári társulást a jövedelemadó 2%-os felajánlásra. Isten iránti hálával tapasztaljuk, hogy nemzetiségre és felekezetre tekintet nélkül évről évre többen nyitottak a megszólításra. De az elmúlt kilenc évben németországi testvérektől is kaptunk segítséget. Köszönettel gondolunk segítségnyújtásukra, adományaikra.

A magyar ajkú református gyülekezetek körében nagy iramban folyik az óvodaprogram. Újlót bekapcsolódott a programba?

Sajnos ezzel a lehetőséggel gyülekezetünk nem tudott élni. Nyilván nagy öröm lenne bennünk, ha hálaadással büszkélkedhetnénk egy egyházi magyar intézménnyel, de községünk lakossága 90%-ban szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású. A gyermekek a szlovák állami óvodába és iskolába járnak.

Ez a helyzet hogyan érinti a református hitoktatást?

A hitoktatást és a konfirmációra való felkészítést az iskolában tartjuk. Természetesen a gyülekezet nyelvén, magyarul folyik az oktatás, de a tananyagot szlovákul is összefoglaljuk.  Ez mára elkerülhetetlen. Igyekszünk őrizni magyar identitásunkat, anyanyelvünket, ám az is cél, hogy a gyermekek teljesen megértsék az Istenről szóló tanításokat, ezért a szlovák nyelvet is használnunk kell. Így van a kátéoktatással is, bár a konfirmáció magyar nyelven történik. A gyermekek anyanyelven tesznek bizonyságtételt, hitvallást és fogadalomtételt.

A gyermek-istentisztelettel, köznyelven a vasárnapi iskolával mi a helyzet? Ez hogyan működik az újlóti gyülekezetben?

A vasárnapi iskolát az istentiszteletek ideje alatt a tanácsteremben tartjuk. Az óvodáskorú gyermekek is látogatják. Nagyon szeretik ezeket az alkalmakat, vezetői mindig kreatív ötletekkel készülnek. A gyermekek nagyon fogékonyak a tanulásra. Lehetőségeinkhez mérten énekversenyen, szavalóversenyen, rajzversenyen vesznek részt.

Az öt évvel ezelőtti interjúban említette a gyülekezetei Remény énekkart. A kórus aktívan működik ma is?

Igen, gyülekezetünk tagjai máig is meghatottan fogadják a Remény Énekkar fellépéseit. Jelenleg az énekkar nyolc tagból áll, négy női és négy férfihang szólal meg benne. Az éneket szintetizátor aláfestése segíti. Egy-egy ünnepi alkalmon három énekkel szolgálunk. Az életkort tekintve a tagok többsége a 40-es éveikben jár. Hálás vagyok, mert a próbákat igét olvasva, imádságos légkörben tartjuk.

Milyen tervekkel néznek a jövőbe? Miért imádkoznak mostanában?

Sok változáson mentünk keresztül. És megyünk tovább – nekifeszülve futunk, bízva abban, hogy egyenest előre, a cél felé tart utunk. Istentől kérünk áldást, erőt a lelki és a fizikai építkezésben. Nem csupán várakozva, mert tapasztaljuk, hogy „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16).  

Kálvinista Szemle 4-5/2019

események továbbiak →