Az előadásokra a KOEN program alapján került sor.  Az előadások és a gyermekekkel való foglalkozások fő célja megláttatni a gyerekekkel, hogy ők is járhatnak társaik előtt jó példával és ezzel ösztönözni őket a példaadásra. Az alkolom vezérigéje „...légy példa... a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, ... a hitben, a tisztaságban“ 1 Tim 4,12

Az előadásokra és csoportfoglalkozásokra minden nap délelőtt került sor. A délutáni sziesztát színes programok követték. A sok játék mellett volt kézművesfoglalkozás, tábori olimpia, kincskeresés, táncház, arcfestés, zumba.... Csütörtökön „kirándultunk“ a nagysallói táborhelyről és elmentünk Garamszentgyörgyre megtekinteni a helyi  tájházat, ahol a gyerekek kézműveskedhettek. Majd megnéztünk  Haszonos Gyula bácsi házi állatait is, végül egy szusszanásra megálltunk a falu „DINO“ parkjában is. Sokat láttunk, jól éreztük magunkat. Hosszú idő után csütörtökön végre sor került a „kinti“ tábortűz megrakására is. A tábortűz körül ülve énekeltük a tábori énekeinket, megtekintettük a csoportok előadásait majd sütöttük a szafaládét.

Esténként az illedelmes viselkedés szabályait próbáltuk megtanulni nemcsak előadás által, hanem a Vuk mese megtekintésével  és Écsi Gyöngyi mesemondásával is, aki bevonva a gyermekeket a mesébe, tanította őket a rendre, az engedelmességre, a kézcsókra, a köszönésre.... Meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb szülő a tőle telhető  legjobbat és  legtöbbet nyújtja gyermekének, „kincseket a földön“,  melyek az életben majd  jól jönnek. Ezt kipótlandó a hét folyamán tálentumaink szerint igyekeztünk a gyermekeknek mennyei  kincset nyújtani „ahol (és amit)  sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok nem ássák ki, és nem lopják el.“  Mt 6

Tábori énekünk is e kincs megtalálására hívta fel a táborozók figyelmét „ ...  Jöjj, úgy, ahogy vagy az Úr elé! Jöjj! Egyszer minden nyelv megvallja, hogy Ő az Úr, és mindenki térdet hajt! De a legnagyobb kincs mégis azokra vár, kik most Őt választják!“

Ezúton kívánok köszönetet mondani a szülőknek, akik ránk merték bízni féltőn szeretett gyermekeiket, a gyermekeknek, akik mertek ránk hagyatkozni, a Nagysallói gyülekezetnek, akik helyet biztosítottak a tábor számára, felügyeltek a rendre, a szakácsnéniknek, akiknek köszönhetően a legtöbbször „úgy jól laktunk, hogy alíg bírtunk mozogni“, az egészségügyi nővérnek Eszti néninek, a reánk való odafigyeléséért, a segítőknek, akik szabad idejüket nem sajnálva aktívan részt vettek a táborban, a lelkészeknek, akik elfoglaltságaik mellett is részt vettek a tábor szervezésében és lebonyolításában. Garamszentgyörgyi vendéglátóinknak, és vendégeinknek, akik  időt szántak ránk a rohanó világban.  Köszönet mindenkinek aki tálentumainak megfelelően aktívan kivette részét  Isten országának építésében! Köszönet a megértő társaknak, gyermekeknek, szülőknek s mindenkinek, aki akár csak egy imádság által is szívén viselte a tábor, azaz a reánk bízott gyermekek hitügyét! Köszönet tehát az emberé, a hála és a dicsőség az Örökkévaló Istené!

Cs.M.

Fotó: Szatmáry Zsuzsa fotóalbuma