Az új tisztújítási törvénytervezet elkészítéséhez három indok szolgált alapul – mondta bevezetőjében Rákos Loránt, zsinati tanácsos, a tervezet beterjesztője. Rámutatott arra, hogy a jelenleg hatályos 3/2007-es törvénynek, amely szabályozza az Egyetemes Egyház tisztújítási rendjét, egyrészt szükséges az egyszerűsítése, mivel az elmúlt választási eljárások során  elég sok problémát okozott a törvény betartatása és az értelmezése is; másrészt a törvénynek az időbeli és matematikai redukciója is indokolja a változtatást. Magyarázatként elmondta, hogy a jelenlegi  törvényben komoly pontszámítási rendszer van, ami az egyházközségek szavazatait illeti, valamint a választási időszak hosszúsága is gondot okoz, ami két éves futamidőt jelent.

Rámutatott arra, hogy az első évben új presbitériumokat választanak az egyházközségek, a  második évben pedig a felsőbb egyházi testületek – egyházmegyei és egyetemes egyházi – tisztségviselőinek a megválasztására kerül sor, amellyel a választási folyamat le is zárul. A harmadik motivációként említette meg a jogszabályban alkalmazott fogalmak egyértelművé tételét. Megemlítette, hogy a választási bizottság nagyon sokat küszködött azzal, hogy bizonyos fogalmakat, mondatokat hogyan értelmezzen. Például, mikortól kell számítani az új ciklusnak az időkeretét és mikor zárul. „Eddig ez okozott a legnagyobb gondot” – hangsúlyozta Rákos Loránt –, majd rámutatott arra, hogy ez a három indok indította az egyház vezetését arra, hogy ebben a választási ciklusban készüljön egy új tisztújítási rend.

A zsinati képviselők elé beterjesztett törvénytervezet 11 ponton módosítja részben vagy teljes egészében a jelenleg hatályos választási folyamatot. Az első az alapelvek körében található. Tavaly a debreceni Egyetemes Zsinatra az egyházjogi szakma elkészített egy úgynevezett jogegységi alapelvi ajánlást, amelyet a Kárpát-medencei református egyházak el is fogadtak abból az indíttatásból, hogy minden református egyház egységesen értelmezze a református egyházjogi alapelveket, intézményeket – magyarázta Rákos Loránt –, majd hangsúlyozta, ez ugyan ajánlás, nem kötelező érvényű, minden részegyház jogalkotásának a megfontolására van bízva, hogy igénybe veszi-e, az új  törvénytervezet viszont felhasználta ezt a dokumentumot.

A másik módosítás, hogy két év helyett egy év keretébe illeszti be a háromszintű – egyházközségi, egyházmegyei és egyetemes egyházszintű – tisztújítási folyamatot. „Pontosan átszámolva az időkereteket, hogy minden beleférjen, beleértve a jogorvoslati folyamatokat is” – hangsúlyozta a zsinati tanácsos.

Míg korábban az új presbitériumok választották meg az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztségviselőket, az új törvény szerint a régi presbitériumok, mint hat éve kipróbált emberek választják meg az új egyházvezetői kart. Rákos elmondta, hogy egy új presbitérium nem biztos, hogy teljes megfontoltsággal tudná megválasztani a felsőbb egyházi tisztségviselőket.  A tisztségre jelölhető személyektől a törvény szigorúbb feltételek teljesítését várja el azzal, hogy a lelki oldalra helyezi a hangsúlyt. Ezek közé tartozik a rendszeres úrvacsorával való élés. Ennek megítélését a törvény viszont az illetékes egyházközség közgyűlésére bízza, aminek értelmében a helybeliek döntsék el, hogy mit tartanak rendszeresnek. Eltűnik a bonyolult matematikai számításokat igénylő pontozásos rendszer és a szavazati értékszámolás azáltal, hogy az „egy presbitérium egy szavazat” elvét vezeti be, tehát nincsenek súlyozva a szavazati értékek a gyülekezet nagyságához mérten. A törvény beépíti a 2017. évi debreceni Egyetemes Zsinaton elfogadott közös alapelvi és jogegységi ajánlás iránymutatásait. Az áttekinthetőség érdekében részletesebben van fejezetelve a törvényszöveg. Ez a törvényszövegben való keresést próbálja segíteni, egyszerűsíteni.

Újdonságként szerepel, hogy maximalizálva van a nevesített tisztségviselők újraválaszthatósága. Eddig az egyházmegyei és egyetemes egyházi szintű tisztségviselők esetében a hetvenedik életévükig korlátlanul betölthették a tisztséget a megválasztott jelöltek. A törvénytervezet szerint viszont csak két választási ciklust tölthetnek be egymás után a tisztségviselők. Amennyiben még nem érték el a 70. életévüket, akkor egy ciklus kihagyása után újból jelöltetheti magát ugyanarra az adott tisztségre. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha más tisztségre pályázna.

A törvénytelen állapotban lévő egyházközségek választójogi korlátja is beépítésre került a törvénybe, hogy amíg nem rendeződnek a dolgok, addig nem élhetnek a tisztújítás során a szavazati jogukkal –  tájékoztatta a képviselőket a változásokról Rákos Loránt zsinati tanácsos.

A tisztséghiányos egyházmegyék sorsa is érintve van benne. A korábbi és a jelenlegi ciklusban is voltak olyan problémák, hogy az egyházmegye szervezete nem tudott felállni, mert nem volt  személy, aki vállalta volna a tisztséget. Vagy olyan is előfordult, hogy megválasztották az adott tisztségre, de amikor gyakorolnia kellett volna a hatáskörét, passzív maradt – mondta a zsinati jogtanácsos –, majd hozzátette, a törvény értelmezi az eddig félretett rendelkezéseket is azzal, hogy pontosabban fogalmaz. Ha kell, akkor részletesebben, hogy egyértelműbben lehessen megérteni a törvény adott rendelkezéseit.

Újdonságként szerepel, hogy a törvény módosítja a korábbi tisztségek megnevezéseit, csatlakozva ezzel az egységes református, történelmi magyar nyelvhasználathoz. A püspökhelyettes kifejezést egyetemes lelkészi főjegyzőre, a főgondnokhelyettest egyetemes világi főjegyzőre, az espereshelyettest egyházmegyei lelkészi főjegyzőre és az egyházmegyei gondnokhelyettest egyházmegyei világi főjegyzőre.

A tervezet rendelkezik arról is, hogy az előző tisztújítás során megválasztott presbitériumok megbízatása 2020. december 31-ig tart, vagyis kivételesen ebben a választási ciklusban egy évvel meghosszabbodik. Ezekkel az ismertetésekkel bocsátotta a zsinati plénum elé megvitatásra a törvénytervezetet Rákos Loránt zsinati tanácsos.

A programponthoz Rácz Elemér, zsinati képviselő nyújtott be írásos javaslatot azzal kapcsolatosan, hogy azon tisztségviselők esetében, akik eddig már két választási időszakban töltöttek be tisztséget, érvényesíteni kellene a kétszeri újraválaszthatóság maximalizálását, vagy legalább esetükben már a jelenleg folyó hat éves időszakot be kellene számítani, véleménye szerint így lenne igazságos; a zsinati képviselők azonban nem szavazták meg az indítványt, vagyis a törvény a hatályba lépésétől úgy tekint minden már eddig is tisztséget viselő jelöltre, mintha először jelölnék őket az adott tisztségre.

A beterjesztett törvénytervezetet – a hozzászólások után és kisebb módosításokkal – a zsinati képviselők elfogadták. A törvény 2019. január 1-én lép hatályba.

A programpontok között szerepelt a gazdasági beszámoló, amely a 2017-es év zárszámadását és a 2018-as év költségvetését tartalmazta. A programpont tárgyalása, amelyhez többen is hozzászóltak, több órát is igénybe vett. A zsinati képviselők végül tudomásul vették a beterjesztett dokumentumokat.

Az ülésen szó volt a Közalapról szóló törvényről is, de a tervezett módosításra nem került sor. Határozat született viszont arról, hogy az egyház jövőbeli operatív kiadásainak finanszírozása érdekében legközelebb ismét terítékre kerül a törvény módosítása.

A zsinati képviselők jóváhagyták azt is, hogy a Magyar Református Egyház megalakulásának a 10. évfordulója alkalmából a 2019. május 17-én és 18-án a Debrecenben megtartandó ünnepi közös zsinaton a Zsinati Tanács magyar tagjai vegyenek részt.

A következő zsinati ülésre várhatóan a 2019-es év tavaszán kerül sor.

Szöveg: Iski Ibolya

Kép: Szarvas László