A diplomaosztó ünnepi istentiszteleten Karasszon István, a Református Teológiai Kar Ószövetségi tanszékének professzora Jer 6,16  versét vette igehirdetésének alapjául: Álljatok az utakra és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út. Elmondta, a választott ige, amely nekünk is útmutatónk, valószínűleg Jeremiás fiatalkorából származik, életének abból a szakaszából, amikor úgy gondolta, talán még elfordítható a nagy veszedelem Izráel felől.  Hozzátette, ha tovább olvastuk volna az igeszakaszt, kiderült volna belőle, hogy a fenyegető veszély később valósággá vált, ami a babiloni fogságot jelentette. 

A próféta üzenetével kapcsolatban fogalmazta meg az ige kapcsán azt, hogy egy új, soha nem látott veszély előtt meg kell nézni, Isten milyen utakat rendelt el régen, és azon kell járni, hogy megmeneküljünk. „Nem gondolom, hogy mi most veszedelem előtt állnánk. Ellenkezőleg. Óriási lehetőségek előtt állunk valamennyien, a végzett diákjaink pedig különösképpen. Úgy gondolom, a jelenben komoly változások lesznek, vannak,  s majd egy szép és új világ fog születni, s az a reménységem, hogy a most végzett hallgatóink annak részesei lesznek” – mondta Karasszon István.Majd hozzátette, hogy a maga részéről nem a veszedelemtől való félelemmel, hanem egy boldog várakozással tekint a diákok jövője felé azzal a meggyőződéssel, hogy bármilyen szép lesz az az új világ, a keresztyének, Krisztus követői abban minden bizonnyal kisebbségben lesznek. Rámutatott arra, hogy nem lehet tudni mit hoz a jövő, de a keresztyének sorsa mindig is a kisebbségi lét volt. „Talán még a társadalom sem lesz különösképpen kedvező hozzátok, mégis ebben az összefüggésben kell nektek só és kovász lenni. Az, aki valóban Krisztus követője, az kétezer év óta mindig kisebbségben van, a többség áll mindig a másik oldalon” – mondta igehirdetésében, majd utalt arra, hogy van mire visszatekinteni, van, amit követhetünk, és van olyan út, amelyet láthatunk. Adjatok hálát azért, hogy van kire és mire visszatekinteni.

A keresztyén üzenet azt mondja, hogy Isten egy felettünk álló hatalom, amely szeret bennünket, s ha mi is szeretjük Őt, akkor az ige szerint minden a javunkra van. Nagy reménységgel tekintek a szolgálatotokra, és már előre érzem azon az áldás jó izét. A keresztyén üzenet tartalma a most végzők közössége, az új szolgatársaknak a bizonyságtétele feljogosít arra, hogy biztos ígéretnek vegyék az igét, azt az igét, amely mindannyiunkat reménységgel tölt el:  Jól van hű szolgám, menj a te Uradnak ünnepi lakomájára – mondta többek között igehirdetésében Karasszon István professzor.

Az igehirdetés után köszöntötte Dr. Somogyi Alfréd dékánhelyettes a megjelentek között Fazekas László püspököt, Fekete Vincét, az Egyetemes Egyház főgondnokát,  Dr. Tóth Jánost, a Selye János Egyetem általános és fejlesztési rektorhelyettesét, Kőszeghyné Raczkó Zsuzsannát,  a Somogy-Zalai evangélikus egyházmegye esperesét, Dr. Szénási Szilárdot, a Komáromi Református Egyházmegye esperesét,  és Dr. Lévai Attila dékánt, a tanári kart és a hallgatókat.

A köszöntés után került sor a missziológia, diakóniai és szociális gondoskodás tanulmányi program bakkalaureusi és magiszteri végzősök fogadalomtételére és diplomájuk átvételére. Az idén az előbbi szakon négyen - Kovács  Ildikó,  Simkó Andrea, Tibold Zoltán és Varga Agáta -, az utóbbin pedig  tizenegyen - Csécs Ildikó, Czigle Ildikó, Molnár Zsuzsa, Pogáň Róbert, Ryšavá Zlata, Sándor Tihamér, Škrovan Boglárka, Števár Andrea, Tuloki Attila, Tuloki Anita, Vörös Mária - végeztek. A református teológiai szakon pedig egy hallgató, Tóth Krisztián szerzett mesteri fokozatot.

Az idén június 11-én hárman védték meg rigorózus munkájukat, akik így elnyerték a „teológia doktora” kisdoktori címet: Bátori Judit, aki a lelkészi identitásról, Bikádi László Károly az egyházi bíráskodásról a lelkészek és egyháztagok büntethetőségéről írta értekezését, Estók István pedig a  Kárpátaljai Református Egyház 1919 - 1949 közötti időszak oktatástörténetét és belmisszióját dolgozta fel.

A Református Teológiai Karon nyolc hallgatók védte meg nagydoktori, PhD munkáját és nyerte el a „teológiai tudományok doktora” címet: Balázs Lilla, Karvanszky Mónika, Négyesi Zsolt, Palcsó Attila, Pőcze István, Szénási Lilla, Cs. Nagy János és Oliver Page.

/Balázs Lilla az iszlám fundamentalizmus és terrorizmus  jelenségeit vizsgálta meg keresztyén szempontból – beleértve a vallásoktatást, Karvanszky Mónika az 1956 és 1990 közötti ausztriai magyar református egyházi szolgálatokról irt érkezésében. Négyesi Zsolt Isten és ember találkozásának színtere: Életvégi kérdések egyes problémái teológiai összefüggésében címmel írta meg munkáját, Palcsó Attila a keresztyénség és Európa viszonyát vizsgálta doktori értekezésében. Pőcze István a szenvedés teológiai megközelítését, Szénási Lilla a 21. század katechetikai kihívásait és lehetőségeit vázolta fel munkájában, Cs. Nagy János a kijelentés történetiségének pozitív értékelésének lehetőségeiről irt doktori értekezésében. Oliver Page németül írta meg munkáját: „COACHING IM „KAMPF“ DES LEBENS: ETHISCHE ANWEISUNGEN ZU EINEM SIEGREICHEN LEBEN - Biblische Sportbegriffe und Sportmetaphern im exegetischen und ethischen Kontext” cimmel/.

A doktorok avatása után került sor rektori díj átadására, amelyben  a református teológiai szak végzős hallgatója Tóth Krisztián részesült. A legjobb záródolgozatáért járó elismerést pedig Csécs Ildikó és Varga Ágota kapta meg.

Dr. Tóth János rektorhelyettes a diákoknak intézett beszédében utalt arra, ahhoz, hogy idáig eljussanak és kezükbe vehessék a diplomájukat, megszámlálhatatlanul sok tanulással eltöltött óra, sok évnyi áldozatos munka rejlik. „Bizonyára gyakran érezték úgy, hogy a kihívás emberfeletti, ezt már nem tudják megcsinálni. De ott volt bennük valami, ami új lendületet és plusz erőt adott. Ez nem volt más, mint a hitük. Hittek abban, hogy képesek letenni a vizsgát, hittek abban, hogy teológus, diakónus vagy missziológus válik önökből. Én pedig hiszem, jó teológusok lesznek, készek az egyházi, lelkészi szolgálatra, a diakónusi és szociális munkára”. Rámutatott arra is, hogy magyar lelkipásztorként feladatuk lesz a magyar értékrend és kultúra hirdetése is. „Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik“ – idézte Vass Albert szavait, amelyet azzal egészített ki, hogy a becsületes, magyarsága iránt elkötelezett, kötelességtudó, erkölcsi tartással bíró, lelkiismeretes tiszta szívű ember örök és állandó. „Vállalják fel ezt az értékközvetítő szerepet, hogy saját életük és magatartásuk is legyen példaértékű valamennyi embertársuk számára“ – mondta beszéde végén Dr. Tóth János rektorhelyettes.

Az ünnepi istentiszteleten a 2017/18-as tanévről évzáró jelentést tett Dr. Lévai Attila dékán. Beszéde kiindulópontjául  Lukács 1, 68 versét választotta: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. Elmondta, hogy ez a rész - Zakariás éneke – a napi igeszakasz a Bibliaolvasó Vezérfonal szerint, amelynek minden szava ide illik, akár erre az istentiszteletre is, hiszen minden szava hálaadás. „Az öreg Zakariás pap hálaadó szava, aki megtapasztalhatta, hogy Istennek különleges, csodálatos vezetése van, melynek részese lenni a legnagyobb áldás“ – mondta a dékán.

„Ma, amikor útra bocsájtunk benneteket ebből az intézményből, s áldást kérünk rátok, akkor egy kicsit bennetek ugyanezt látjuk viszont: Istennek a vezetést a Ti életetekben, melyet óhatatlanul pár év erejéig egybekapcsolt a mi életeinkkel, hogy ily módon, hatással egymásra, növekedhessünk mindannyian. Mert nem csak Ti növekedtetek a tudásban, ismeretben és reménység szerint a hitben, valamint erősödhettetek az elhívás-tudatotokban, hanem valamilyen módon is épültünk általatok. Nem csak azért fáj egy kicsit számunkra is ez az elválás, mert feltehetően majd megint kevesebben leszünk egy kicsit, hanem azért is, mert jó volt kicsit általatok nekünk is töltődni“ – hangsúlyozta Lévai Attila, hozzátéve: Valami véget ér, amelynek végén a mi keresztyén hit-gyakorlatunk szerint nem csak búcsút, hanem áldást is mondunk. Mint Zakariás énekének idézett versei is, mely áldás-formulával kezdődik: Áldott az Isten.“ Majd kifejtette, hogy áldott az Isten ezért a mai napért, azokért az emberekért, akik ma elbúcsúznak tőlünk diplomájuk átvételével /bár mi reméljük, hogy csak ideiglenesen s más képzési programjainkban majd visszatérnek/, s áldott az Isten azokért is, akik maradnak, s akik tovább kívánják majd jövőre is folytatni ezt az Utat.Majd rátért az elmúlt tanév értékelésére. Elmondta, hogy 77 diákjuk volt, ebből 18 a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás szak első fokozatán, míg a második, mesterfokozatú képzésből 17 diák vette ki a részét. Az öt éves református teológiai szakon 26 diákot jegyeztek, ebből heten nappali, kilencen pedig levelező tagozatos képzésben részesültek. Rámutatott arra, hogy minden szakon csökkent a diákok létszáma, növekedés csak a református teológiai szak levelezői tagozatán volt.

A dékán részletesen ismertette milyen események és rendezvények valósultak meg a kar szervezésében, milyen programokba kapcsolódott be a Református Teológiai Kar az elmúlt tanév folyamán. Beszédét azzal zárta, hogy egyre kevesebben vannak, s egyre nehezebben tudják bebiztosítani az oktatást. „Vannak nehézségeink, kétségeink, félelmeink, de mindezek fölött van reménységünk és szeretetre való törekvésünk, amelyről megvalljuk: mindent elfedez. Ezért nem csüggedünk. Ma bezárjuk és megköszönjük ennek az évnek az áldásait, s elkérjük a jövendő esztendőét. Azét, amelyben, mint eddig is, úgy ezután is, már most ott van az örök áldás, amely a mienk is, s amely mindennél többet jelent: meglátogatta és megváltotta az ő népét” – mondta reményteljes bizakodással Dr. Lévai Attila dékán.

A végzősök nevében Varga Ágota, Tóth Krisztián és Szénási Lilla mondott köszönetet a tanárok munkájáért. Az ünnepségen az Új Remény Alapítvány jóvoltából a bakkalaureusi és magiszteri szakon végzettek könyvadományt vehettek át.

Az idén harmadik alkalommal került sor a 2015-ben alapított Jakab István-díj átadására, amelyet a néhai Dr. Jakab István docens, nyelvész a kar egykori oktatója emlékére alapított özvegye. A díjra a Sárospataki Református Teológiai Akadémia és a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara hallgatói pályázhattak egy-egy prédikációval. A pályázatokat elbíráló testület a beérkezett munkák közül az első helyre sorolta a Komáromban tanuló Gáspár Dániel,a harmadik helyre pedig  Tóth Krisztián igehirdetését. Az előbbi 250 eurós, az utóbbi 100 eurót pénzjutalmat vehetett át munkájának eredményeként. A második helyezést ért el a Sárospatakon tanuló Kádár Tamás pályamunkája, akinek később adják át a 150 eurós pénzjutalmat.

Az ünnepi istentisztelet a Himnusszal és a Vezess Jézusunk című énekkel zárult.

Az idén is sor került egy rövid megemlékezésre a Calvin János Teológiai Akadémia egykori épülete előtt, a jelenlegi református parókia udvarán. Bevezető beszédet mondott Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor, az akadémia egykori diákjaként felidézte az egykori teológia szellemiségét és megemlékezett az egykori tanárokról és itt végzett diákokról, akiket Isten már magához szólított.

Visszaemlékező, ünnepi beszédet mondott, az akadémia egykori diákja  Dr. Czinke Tímea bátorkeszi beosztott lelkész, majd az emléktáblánál koszorút helyezett el Fazekas László püspök és Dr. Molnár János volt dékán, Dr. Lévai Attila és Dr. Somogyi Alfréd, valamint  Czinke Zsolt és Dr. Czinke Timea lelkipásztorok. A megemlékezés a Szózat eléneklésével fejeződött be.

Reformata, Iski Ibolya