Az őszi egyházmegyei továbbképző a zempléni, az ungi, az abaúj-tornai és a gömöri egyházmegye lelkipásztorai számára 2017. november 20. és 22. között Mályiban, a pozsonyi, komáromi és barsi egyházmegye lelkipásztorai számára 2017. november 22. és 24. között valósult meg Nagybörzsönyben.

Mindkét helyszínen a nyitó áhítatot Fazekas László püspök tartotta meg Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írott levele 4. részének  2–6 versei alapján. Igei üzenetében kiemelte, hogy  rendkívüli időket élünk. Olyan történelmi korszakban vagyunk, amely nagyon komolyan meghatározza az előttünk álló időszakot, éveket, de akár évtizedeket is. Utalt a kihívásokra is, amelyek egyrészt a fizikai és lelki építkezések adta lehetőségekből fakad, másrészt pedig azokból a kérdéskörökből, amelyekre sokan választ várnak.

„Lassan afelé terelődünk, hogy nem marad más, mint Isten igéjével válaszolni azokra a komoly kérdésekre, amelyek személyes életünkben, de akár a társadalmi vagy a világi életben is felmerülnek. Mintha keserves vajúdásba kezdett volna, úgy kavarog előttünk sok minden” – mondta a püspök.

„Pál apostol a Kolossébeliekhez irt  levelében egy olyan életet, illetve olyan életutat ad elénk, amely a Krisztusban való meghalásban és a Krisztussal való feltámadásban gyökerezik.

A reformáció 500. évében többször megfogalmazódtak olyan kérdések, minthogy kinek mit jelent az 500. évforduló, mit jelentett akkor és mit jelent most a reformáció, volt-e vagy van-e most reformáció.” Feltette a kérdést: „Milyen választ adhatunk erre? Csak azt, amit a Szentírás ad, hogy mindig van reformáció, hogyha meghalunk és feltámadunk Krisztussal és új életben kezdünk el járni. A reformátorok maguk is egy új életet kezdtek el élni, mindenki felé sugározták és hirdették ezt az új életet, nemcsak életükkel, hanem azokkal az írásokkal is, amelyeket közreadtak” – mondta a püspök.

A levél üzenetével kapcsolatban elmondta: „Az új életben járásnak vannak jelei. Pál apostol nagyon komoly intelmeket ad. Öldököljük meg tagjainkban mindazt, ami bűn: a tisztátalanságot, paráznaságot, szenvedélyt, gonosz kívánságot, kapzsiságot, mindazt, ami bálványimádás.” Utalt arra is, hogy „Pál apostol új társadalmi rendet állít elénk, amelyből leszűrhetjük, hogy a keresztyén életvitel példaadás is. A galáciabeliekhez írott levél mutat rá erre (Gal 2,20): „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem”. Ez egy olyan komoly kihívás és példaadás kell, hogy legyen, ami szerint életünknek Krisztusra kellene mutatnia, hogy a mi életünk alapján leolvashassák, megláthassák az emberek, ki is az a Jézus Krisztus. Ezért olyan komoly ez a kihívás és felhívás” – figyelmeztetett a püspök.

„Sokszor nem merjük elmondani a gyülekezetben azt, amit fontos lenne, hanem hagyjuk elaltatni. Nem merjük elmondani a valóságot, mert valaki megsértődik. Ez a szolgálatunkból való felelősség kell, hogy legyen, de nagyon sokszor a bátorság hiányzik belőlünk”. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagy baj van az erkölccsel, az élet értelmezésével és az értékekkel. „Süllyedünk, akármennyire is érezzük, hogy jobbak a körülményeink, mint amilyenek voltak, mert van egy lejtő, amelyen elindult Európa. A hamisítatlan ige az életre juttat el bennünket, még akkor is, ha sokszor fáj” – mondta Fazekas László püspök.

Áhítata után az egyház finanszírozásába kaptak betekintést a lelkipásztorok. Fazekas László püspök előadásában röviden ismertette azokat a törvényeket, rendeleteket, amelyek a lelkipásztorok fizetését, az egyházak támogatását és jogállását szabályozta. Az első ilyen az 1949-ben hozott törvény volt, amikortól az állam maga vállalta fel a lelkipásztorok javadalmazását. Elmondta, hogy a lelkipásztorok fizetése csak a rendszerváltozás után növekedett meg jelentősen, 1997-ben, amikor a száz százalékos béremelésnek köszönhetően középiskolai tanári keresetnek megfelelő fizetést kaptak. De mivel az elmúlt húsz évben nem növekedett arányosan sem a lelkipásztorok bére, sem pedig az egyetemes egyház számára biztosított pénzcsomag, ezért most jóval az átlagkereset alatt van a lelkipásztorok fizetése. Tájékoztatott arról is, hogy folyamatban van az egyházak és az állam között kötendő, új támogatási rendszerről szóló megállapodás kidolgozása is, amely az elképzelések szerint 2019-ben lépne hatályba, de a részletek csak később derülnek ki, illetve az is, hogy az egyetemes egyház milyen pénzkerettel és feltételekkel gazdálkodhat majd a jövőben. Hozzátette, elképzelhető, hogy a jövőben az egyházközségeknek is ki kell venniük a részüket a lelkipásztorok jövedelmezéséből.

A továbbképzőre – felajánlása nyomán – ismét meghívást kapott Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke is, akivel Géresi Róbert püspökhelyettes beszélgetett az egyház és a világ, a közéleti szereplők és az egyház kapcsolatáról, illetve a felvidéki magyarság jelenlegi lelki és anyagi kondíciójáról. A pódiumbeszélgetés keretében először a legutóbbi megyei választásokat értékelte az eredmények függvényében, majd szólt a magyar állam által támogatott óvodaprogramról is, amelybe bekapcsolódott az egyetemes egyház is az érdeklődő egyházközségek által. Elhangzott az is, hogy ebbe a programba a kiválasztott önkormányzatok is bekapcsolódhatnak és támogatást kérhetnek a fejlesztésekre, felújításokra. De szó volt a Baross Gábor Terv 5 milliárd forintos gazdaságélénkítő csomagjáról is.

Témaként szerepelt az Emberi Erőforrások Minisztériumán és a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül a 2016-os és a 2017-es évben érkezett támogatások és annak hozadékának ismertetése. Molnár Sándor zsinati főtanácsos az előzményekkel kapcsolatban elmondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2013. november 17-én Rimaszombatba tett látogatásakor biztatta az egyház vezetését, hogy merjenek nagyot álmodni. Ennek alapján 2014 februárjában elkészítettek egy stratégiai tervet az egyházközségek megerősítésére, a stabil bevételi források biztosítására, a lelkészi életpályamodellre, az iskolák támogatására és fejlesztésére. A Magyar Kormány az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül juttatta el az 1 milliárd forintos támogatást, amely felhasználásának meghatározása némileg módosult az eredeti elképzelésekhez képest, és amelyet Balog Zoltán miniszter jelentett be 2015. december 6-án Somorján. Elmondta, újdonságként hatott, hogy a kapott pénzcsomagból a 2016-os év folyamán nemcsak három nagy projekt, hanem 100 kisebb költségvetésű beruházás is megvalósulhatott.  A program lezárásaként megtartott egyházmegyei hálaadó istentiszteleteken résztvevő minisztériumi képviselettől is pozitív visszajelzések érkeztek, megerősítvén ezzel a kormányzatot a jó döntésükről. Ezt követően a 2017-es évben már 1,75 milliárd forint támogatás érkezett az egyház számára a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül, amelyből 160 beruházás valósulhat meg.

Géresi Róbert püspökhelyettes ismertette a Magyar Kormány által támogatott Kárpát-medencei óvodaépítési és fejlesztési programot, amellyel először a városi gyülekezeteket szólították meg, de voltak olyan falusi egyházközségek is, melyek szintén éltek ezzel a lehetőséggel. Elmondta, hogy kezdeményezésükre a kormányzat a bölcsődék indítását is beemelte ebbe a programba, amelynek köszönhetően a következő évben nemcsak református óvodák, hanem bölcsődék is nyílhatnak. A program egyrészt a helyi önkormányzatoktól az intézmény egyházközségi tulajdonba való átvételével, vagy pedig új intézmény alapításával saját építésű vagy pedig vásárolt ingatlanban valósul meg. Szólt a Zsinati Tanács által 2016-ban alapított Kulturális és Közművelődési Központról is, amelynek célja forrásokat szerezni oktatási, kulturális, sajtó- és média feladatok támogatására.

Egyházmegyei tapasztalataikat osztották meg az esperesek az Emberi Erőforrások Minisztériuma által biztosított támogatások felhasználásáról, illetve beszámoltak arról, hogy milyen projektek valósultak meg általa, de érintették az idei évben a Bethlen Gábor Alapkezelőtől érkezett pénzcsomagok nagyságát és felhasználását is egyházmegyékre lebontva, kiemelve néhány nagyobb beruházást.

A továbbképző utolsó napjának délelőttjén lehetőség nyílt arra, hogy az előző napokon elhangzottakkal kapcsolatban a lelkészek elmondhassák véleményüket, vagy megfogalmazzák válaszukat a jövőkép és „a hogyan tovább” kérdéskörökben.

Szöveg: Iski Ibolya
Fotó: Szarvas László