A Pozsonyban élő, Bátorkesziről származó, M.S. mester-díjas Gáspár Péter alkotásánál, a gályarab-hivallóknak emléket állító emlékműnél Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos mondott beszédet. „De Reuyter tengernagy sok diadala között a gályarabok megmentését becsülte a legnagyobbra. Harsányi István rimaszombati lelkész hálálkodott. Hálálkodását az admirális azzal hárította el, hogy mi itt csak Istennek voltunk eszközei, Istennek adjatok hálát” – idézte fel a kiszabadított gályaraboknak mondott üzenetet a miniszteri biztos.

„Isten megpróbált szolgáiért, hűségük példájáért, azok szabadulásáért adunk ma hálát az új emlékmű előtt. 2017-ben, amikor a reformáció kezdetének ötszáz éves évfordulóját ünnepeljük, magától értetődik, hogy az örömteli, hálaadásra okot adó dolgokat, eseményeket emeljük ki. Örülünk az ötszáz év ajándékainak; s az ökumené százada után, a XXI. században pedig természetes módon azt keressük, sőt, hangsúlyozzuk, ami összeköt, s nem a fájdalmas emlékeket, ami elválaszt” – hangsúlyozta a miniszteri biztos. Hozzátette: „Tudatosan nem is szeretnénk sebeket felszakítani. Inkább gyógyítani. A keresztyén emlékezet viszont más természetű, mint a világié. Ott, ahol egy emlékév tud kölcsönös bocsánatkéréssel, bűnbánattal kezdődni, ott van esélye annak, hogy őszintén beszéljünk a múltról, s nem felszaggatva a sebeket, de a sebekből maradt hegeket megismerve, komolyan véve. Így emlékezünk a gyászévtizedre, s a korszak mártírjaira, s köztük a hitükért, hűségükért gályarabságra ítélt prédikátorokra”.

Emlékeztetett arra is, hogy ma vallásszabadság van. Hitünket szabadon megvallhatjuk, felvállalhatjuk, de fontos, hogy emlékezzünk a meghurcolt gályarabokra. Kitartásukból, hűségükből, erőt meríthetünk egy más módon veszélyeztetett világban. Általuk az összetartozásunk és az identitásunk is erősödhet.

Majd felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy nézzenek fel erre az emlékműre, idézzék fel azt, ami Sámuel 2. könyvében így van megírva: „Lenyúlt a magasságból és felvett engem, s a mélységes vizekből kihúzott engem” (2Sám 22,17). Hirdesse ez az emlékmű a hitért még szenvedést is vállaló hűséget és Isten szabadító szeretetét.

Beszéde végén ismét de Reyuter admirális cselekedetére hívta fel a figyelmet. Elmondta, tisztességes ruhát adatott rájuk, s mikor látta, hogy vegyesen vannak köztük reformátusok és evangélikusok, azzal búcsúzott tőlük: „Íme láthatjátok, titeket eltipor a közös ellenség és egyformán gonoszul bánik veletek, ha ti egyetértés helyett versengtek egymással”. 

„A XXI. századi keresztyénség! Emlékezésünkkor, jelállításunkkor halljuk és lássuk meg az idők jeleit és sose feledjük azt a lenyúló, szabadító, mentő, megtartó isteni kezet, amelyet ez az emlékmű is elénk hoz” – zárta beszédét Hafenscher Károly miniszteri biztos, evangélikus lelkipásztor.

A gályarabság nehézségeit felidéző gondolatok után a 3,2 tonnát kitevő macedóniai fehér márványból készült gályarab-emlékművet Hafenscher Károly miniszteri biztos, Fazekas László püspök, Fekete Vince főgondnok és Gáspár Péter szobrászművész leplezte le.

Tompa Mihálynak A gályarab fohásza című versét Nagy Eszter Réka, a Tompa Mihály Református Gimnázium diákja adta elő.

Az emlékműtől pár méterre található, tizennégy hónap alatt felépült Csillagházat Molnár Sándor zsinati főtanácsos mutatta be. Az előzményeket ismertetve elmondta, hogy négy évvel ezelőtt ugyanezen a napon Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke arra biztatta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetését, hogy merjen nagyot álmodni. Akkor ott csak reménykedtek abban, amit most már bátran kijelenthetnek: ez a biztatás olyan tervezési, építési hullámot indított el az egyházban, amelynek hatásai évtizedekig érezhető lesz. Majd a múltbeli nagy építkezésekre való utalás után elmondta, hogy az elmúlt két év ismét egy újabb építkezési hullám elérkezéséről tanúskodott. Rámutatott arra, hogy templomok, parókiák, iskolák sorra újultak meg, új templomok, új közösségi terek épültek. Több mint 20 helyszínen pedig óvodák, bölcsődék nyílnak meg. Hozzátette: „Mindezt Isten kegyelméből és Magyarország Kormányának hathatós segítségével”. 

A Csillagház nem egészen tizennégy hónap alatt épült fel. Az egykori Samarjai-házat felújítva, majd kiegészítve egy új épületrésszel alakult ki a Csillagház épület-komplexuma. A Samarjai-házat, a régi épületet a rimaszombati egyházközség – a Tiszáninnni Református Egyházkerület jelentős anyagi támogatásával – 2005-ben vásárolta meg a helyi önkormányzattól. Ezt követően saját, illetve pályázati forrásokból elkezdődött az épület belső felújítása.

„Álmodtunk arról, hogy majd egyszer befejezzük. Magyarország Kormányának támogatásával ez az álom valóra vált” – hangsúlyozta ismételten Molnár Sándor.

A két épület együttesen több mint 1800 m2 hasznosítható területet tesz ki. A régi épületben található az egyház Tudományos Gyűjteményei intézményének kiállítótermei és irodái. Az alagsorban alakították ki az éttermet  és a konyhát. Az új épületrészben a földszinten kapott helyet a nagy előadó, egy közepes méretű tanácsterem, valamint több irodahelyiség. A további szinteken huszonnégy, többnyire kétágyas szoba várja a vendégeket.  

A főtanácsos beszédét végül azzal zárta: „Magyarország Kormányának köszönhetően a mai nap nemcsak emlékezhetünk a reformáció elmúlt ötszáz évéről, hanem kijelenthetjük, hogy készülünk a reformáció elkövetkező évtizedeire. Hisszük, hogy a Csillagház – a többi megújuló épülettel együtt – megfelelő hátteret biztosít ahhoz, hogy egyházunk továbbra is betöltse küldetését: hirdetni Isten igéjét és az embereket Krisztushoz vezetni. Soli Deo Gloria!” Az épületet Fazekas László püspök, Fekete Vince főgondnok és Molnár Sándor zsinati főtanácsos szalagátvágással adták át rendeltetésének. 

A szalagátvágást követően a Csillagházban tartott szeretetvendégség várta  az ünneplőket. A reformáció 500. évfordulójára rendezett központi megemlékezés a délután négy órakor kezdődő „500 év 50 percben” című előadással zárul, amelyen a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Történeti Tudományok Tanszékének előadói Dr. Lévai Attila dékán, Dr. Somogyi Alfréd dékánhelyettes, tanszékvezető tanár, esperes és Czinke Zsolt, a Calvin János Teológiai Akadémia titkára, doktorandusz hallgató adtak egyháztörténeti áttekintést a reformáció fél évezredes útjáról.

Szöveg: Iski Ibolya
Hang: Iski Ibolya
Fotó: Szarvas László

A támogatás azonosító száma: REB-17-E-0028