Az egyetemes egyház központi reformációi emléknapjának nyitó istentisztelete Rákos Loránt zsinati tanácsos köszöntésével vette kezdetét református templomban. Az alkalmon, amelyen közel kilencszázan vettek részt, megjelent az előző nap ülésező Generális Konvent Elnöksége – vagyis a Magyar Református Egyház püspökei és főgondnokai –, jelen volt továbbá Latorcai Csaba, a magyar Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára, Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos, Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja, Milan Krivda evangélikus püspök, a Cseh Testvérek Evangélikus Egyháza részéről Daniel Ženatý zsinati esperes és Vladimír Zikmund zsinati gondnok és Gáspár Péter szobrászművész.

Nehogy kimaradjak belőle

Az istentiszteleten igehirdetéssel szolgált Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Igemagyarázatát azzal kezdte, hogy bárhová megyünk a Kárpát-medencében, mindenhol azzal az érzéssel találkozunk, hogy  ismerős helyen vagyunk: „Mintha itt már jártam volna ott. Legyen az Szepsiszentgyörgy vagy Rimaszombat, Veszprém vagy Debrecen, vagy éppen Újvidék, mindenütt ez az érzés tölt el bennünket. Hová menjünk bárhová itt a Kárpát-medencében, hogy ne ismernénk rá önmagunkra, sorsunkra, történetünkre és mindenekfelett összetartozásunkra, az Istentől adódó megáldottságokra, a testvéri közösség ajándékára és szükségességére. Ráadásul ebben az esztendőben a reformáció 500. évfordulóját ünnepeljük és a magyar kormány jóvoltából szinte az egész világot váratlanul felülmúló módon, itt a Kárpát-medencében a magyar protestánsok egészen kitüntető módon emlékezhettek erre”. 

Személyes vallomásában elmondta, hogy ebben az esztendőben azon gondolkodott, hogyan is lesz ez az ötszázadik évforduló, majd hozzátette: „Fantasztikus dolgok történtek, olyasmik kerültek elő, hangzottak el, hogy az volt az érzésem, ez így nagyon jó. Mégis végig azon töprengtem, hogy személyesen nem fogok-e ebből kimaradni?” Hozzátette: „Lesz egy nagy közös élmény, amelyből sokáig meg lehet élni, de lesz-e ebből személyes élmény. A tét ugyanis az, hogy Krisztus evangéliuma elérkezik-e, betöltetik-e az apostoli küldetést, hogy mennyetek el a világra és hirdessétek az evangéliumot.”

Majd kihangsúlyozta: „Nem az a kérdés, hogy a magunk körében ezt a drága értéket megőrizzük-e, hanem az, hogy engedelmesen odaadjuk-e magunkat az Úr Jézus Krisztusnak, hogy az üdvözítés evangéliuma eljusson sokakhoz: itthon, Szlovákiában, a Kárpát-medencében, az egész világon.”

Szószéki igehirdetésének a végén arra kérte a mennyei Atyát, hogy ragyogtassa ránk Krisztust, mert csak őbenne és általa tudjuk egymást szeretni. Csak általa, csakis őáltala nyílik meg számunkra a jövendő. „Krisztust ragyogtasd ránk mennyei Atyánk, hogy mindig minden körülmények között lelkünknek megvallói, hűséges követői, az eljövendő élet boldog várományosai, mennyei polgárok és igaz hazát keresők lehessünk” – zárta gondolatait Bogárdi Szabó István püspök.

Lelkészszentelés

Az ünnepi gondolatok után került sor annak az öt lelkésznek  – Mátyás Éva, Takács Klaudia, Lőrincz Gábor, Molnár Viktor  és Haris Szilárd – a lelkészi szolgálatra való felszentelésére, akik a tavalyi és az idei év szeptemberében sikeresen letették II. lelkészképesítő vizsgájukat, lezárva ezzel a felkészülési folyamatot. A fogadalmat Géresi Róbert püspökhelyettes vette ki tőlük. Fekete Vince főgondnok kibocsátó beszédében pedig azt kívánta számukra, hogy a Mindenható őrállóiként tanulmányozzák továbbra is szorgalmasan a Szentírást, tanítsák a népet alkalmas és alkalmatlan időben Isten igéje szerint, tisztán és hűen hirdessék Krisztus evangéliumát. Szolgálják Isten egyházának építését a sárkamentumok – úgy, mint az úrvacsora és a keresztség – kiszolgáltatásával, beszédeikkel, mindennenű munkásságukkal, és  jó példával járjanak elöl egész életükben. A felszentelt lelkészeket Fazekas László püspök és négy egyházmegye esperese áldotta meg egy-egy igével.

Pálóczi Czinke István-díj átadása

Az egyház életét előbbre vivő és Istent szolgáló életutak elismeréseként az idén második alkalommal adták át a zsinat által 2013-ban alapított Pálóczi Czinke István-díjat, amelynek odaítéléséről tavasszal döntöttek a zsinati képviselők. Az elsőt az akkor 91 éves Csémy Lajos professzor kapta meg, most pedig ketten is részesültek ebben az elismerésben: a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház élén tizenkét éven, 1996 és 2008 között álló, Erdélyi Géza nyugalmazott püspök, aki az idén áprilisban töltötte be 80. életévét és Harm Jan Boiten holland nyugalmazott református lelkipásztor.

Fekete Vince főgondnok Erdélyi Géza életét és munkásságát bemutató méltatásában elmondta: „Halk és szelíd hang”, de rendületlen elkötelezettség és kikezdhetetlen hűség az, amivel jellemezhetnénk azt az életpályát, amit dr. Erdélyi Géza emeritus püspök, lelkipásztor, teológiai tanár adott és ad elénk példaként Isten és hazánk szolgálatában. Hosszú és erdemények súlyától feszülő az a sor, amin végig kellene haladnunk annak érdekében, hogy életét egészként lássuk magunk előtt és ezzel elismerésünket méltó alapra helyezhessük. Ugyanakkor olyan életút áll előttünk, amely – ahogyan egészében, úgy részeiben is – tanúsággal szolgálhat mindannyiunk számára.”

A másik kitüntetettet, Harm Jan Boiten lelkipásztort Isten iránti hűséggel és  rettenthetetlen élettel jellemezte, mivel az elmúlt rendszerben, még a 80-as évek előtt Isten igéjét, Bibliákat juttatott át a szigorú határokon keresztül Hollandiából az egyház számára. „Istennek hála, az alkalmatlan időkbeni helytállás alkalmas időkbeni találkozásokká nőtt fel, hiszen Harm Jan Boiten először a Stichting Jagtspoel Fonds segélyszervezet jóvoltából napjainkig is visszajárt közénk munkatársaival együtt teológiai előadásokkal gazdagítani; sőt az elméleti ismeretek mellett anyagi támogatásokkal is gyarapította egyházunkat és gyülekezeteinket” – mondta Harm Jan Boiten lelkipásztor munkásságával kapcsolatban Fekete Vince főgondnok.

A kitüntetés egy oklevélből, egy Pálóczi Czinke István arcképét és az egyház címerét ábrázoló ezüst emlékéremből és 1000 € díjázásból áll. A díj átvétele után mindkét kitüntetett köszönetét fejezte ki a kapott elismerésért.

Köszönetnyilvánítás a nyugdíjas lelkészeknek

Az ünnepi istentiszteleten Fazekas László püspök köszönetét fejezte ki az elmúlt évben, illetve az idén nyugalomba vonult lelkipásztoroknak, és egy emlék-oklevelet adott át Kis Pálnak, a barsi egyházmegye volt esperesének, nagysallói lelkipásztornak, Kis Pálné Tóth Ilona faradi és Nátek Sándor volt érsekújvári lelkipásztornak. Szabóné Hires Erzsébet és Kuczy Lajos lelkipásztoroknak, mivel személyesen nem tudtak jelen lenni, egy későbbi időpontban köszönik meg szolgálatukat.

Orbán Viktor köszöntő levele

Orbán Viktor miniszterelnök levelét Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára olvasta fel. „500 évvel ezelőtt elődeink még nem sejthették, hogy hitéletük megújításával megváltoztatják a világot. Ma már tudjuk, hogy az anyanyelvű Biblia-fordításokon, prédikációkon és énekeken túl nekik köszönhetjük az önálló és öntudatos gyülekezetek megalapítását is, amelyek az évszázadok során nemcsak a hitnek, hanem a nemzeti érzésnek is a bástyái lettek”.

„Örömmel tölt el, hogy a reformáció áldásaiért érzett hálán túl összeköt bennünket a közös múlt, a közös hitvalló hősökre való emlékezés és a közös jövő gondolata is. Minden magyar nevében szeretném megköszönni Önöknek, hogy a jubileum alkalmával nemcsak szobrot és épületet avatnak, hanem lelkészt is szentelnek. Isten óvja a felvidéki magyarokat!” – idézte Orbán Viktor üzenetét.

Generális Konvent Elnöksége is köszöntött

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Generális Konvent nevében köszöntötte a közösséget. „Mi magunktól is azt kérdezzük, hogy mi haszna van vagy volt annak, hogy ebben az esztendőben ilyen sokszor találkoztunk, és együtt voltunk. Egyetlenegy szóval szeretném kifejezni: az, hogy megláthattuk és megtapasztalhattuk az önerőt”. Hozzátette: „fontos ez, hiszen a kárpát-medencei, de a világ magyarsága, reformátussága is kifejezhette és megmutathatta, hogy mennyi az önereje. Rendkívül sok gazdagságban volt és lesz részünk. Mindezek mellett azonban tudjuk és valljuk a Szentírás alapján nagy fejedelmünkkel együtt, hogy nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, hanem egyedül a könyörülő Istené”.

Az istentisztelet a nemzeti imádság eléneklésével és Fazekas László püspök áldásával zárult.

Szöveg: Iski Ibolya
Hang: Mikos Tamás
Fotó: Szarvas László

A jobb oldalon található galériában több fényképet is láthatnak az ünnepi istentiszteletről, a gályarab-emlékmű leleplezéséről, valamint a Csillagház átadásáról.