Az Országos Református Pedagógustalálkozó a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központ közreműködésével valósult meg. 

Az ORREPETA-n újból üdvözölhettük körünkben Fazekas László püspököt, akinek szolgálatával kezdődött meg a pedagógustalálkozó. Az idei konferencia is a megszokott három témakörben kínálta előadásait: teológia, pedagógia és pszichológia.

A két teológiai előadást – Az egyház és világ, Pál és Luther – Géresi Róbert és Ficzere Tamás tartotta. Az első témakörben a püspökhelyettes az egyház közéletben, politikában, és világban elfoglalt helyét boncolgatta. A keresztyén ember élete nem a földi hatalmasságok kezében van, azonban nincs kivéve a világ rendjéből. A reformáció 500 kapcsán előkerült az is, hogy reformátor elődeink miképp vélekedtek a világi hatalomhoz való viszonyulásról. A reformáció nem dolgozott ki külön államtant, inkább felsőbbségről beszél, amit törvényes rendnek ismer el, viszont az önkény megfékezése nemcsak joga, hanem kötelessége is a keresztyéneknek. Mai korunkban sokat hallott megállapítás az, hogy az egyházat az államtól külön kell választani. Ha egy ilyen felállásba belemegy az egyház, akkor lemond az egész társadalom megszólításának jogáról. Az egyház önként nem vonulhat ki a társadalom megszervezéséből – hangsúlyozta Géresi Róbert. Erőteljes példaként állhat előttünk az oktatásügy, ahol bizony helye van az egyháznak, s szükséges is, hogy így legyen.

A másik előadás Luther és Pál reformátori munkájának megismeréséhez adott segítséget, elsősorban egy új kutatási irányvonal szemszögéből. Pedagógusként nagyon érdekesnek találom, hogy a teológiába lehetőségem van ilyen formában is belepillantani. Tehát nem egy laikusoknak szánt bibliamagyarázat formájában, hanem ennél komolyabb és mélyebb perspektíván keresztül. Az, hogy maga a teológia tudománya nem fekete és fehér, több irányvonal, vélemény egy-egy adott téma körében itt éppúgy fennáll, mint bármelyik más tudományág területén. Ez az új irány a Pál-kutatásban (New Perspektive on Paul) a 60-as, 70-es években indult meg az angolszász teológusok körében, s erősítette fel Pál apostol szociális megítélését, a nyitását más népek felé. Az előadás végeztével felmerült bennem az a kérdés, vajon erre az új irányvonalra hatással volt-e a 20. század végének és a mai század elejének jelen lévő nyugat-európai gondolkodása, mely a más földrészekről beáramló új népek felé nyitást támogatja?

A péntek délutáni utolsó előadás, mely elsősorban szakmai műhely volt, egy kötetlenebb formában arról szólt, hogyan beszéljünk a gyerekekkel. Milyen formában találhatjuk meg a kommunikációnkban az utat különböző korcsoportú gyerekekhez úgy, hogy eredményes is legyen. Pedagógusként az ember nagyon gyorsan hozzászokik a felszólító mondatok használatához (megjegyzem szülőként is!). Tóthné Magasföldi Rózsa kommunikációs szakember több variációs lehetőséget is megmutatott, sőt rövid szituációs játékokkal meg is erősítette azokat. Számunkra ezután nem marad más, mint kipróbálni, és a megfelelőt/ megfelelőket bátran használni.

A következő nap délelőttjét a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely trénerei töltötték közöttünk. Itt mi voltunk a gyerekek, akik különböző élménypedagógiai módszerek segítségével próbálták megoldani a feladatokat, s mindezt bibliai alapon. A feladatok különböző kompetenciák fejlesztésére szolgáltak, s a gyakorlatok egy-egy bibliai történetre épültek, vagy a feladatok megoldása után jöhetett a brainstroming, vajon melyik szentírási elbeszélés jut róla az eszünkbe. A feladatok ismertetése mindig csak egyszer hangzott el. Utána már a csoportra volt bízva, hogyan kell megoldani, mit kell tenni. Sokszor hallott mondat egy tanórán: „Egyszer elmondtam, többször nem fogom! Miért nem figyeltek?”stb. Hát, mi is megtapasztaltuk, hogy nekünk se megy ez zökkenőmentesen. Mentségünkre szolgáljon, hogy összetett feladatokat kaptunk, legalább 7-8 feltételnek kellett megfelelni.

Isten iránti hálával gondolok vissza az elmúlt hétvégi alkalomra, s remélem, 2018 őszén ismét találkozunk, de ezúttal Mályiban.

Édes Enikő

Társszervező: