A lelkész továbbképző célja, hogy az egyházban szolgáló lelkészi jellegű személyek a találkozás, nosztalgiázás, pihenés, kikapcsolódás mellett elsősorban okuljanak és tanuljanak. Ezért is szervezték meg az illetékesek a 2016-os évben a rendezvényt, hogy új ismeretekkel és tudással gyarapodjanak a lelkészek és amely által már nem lehetnek az  Úr Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.

A továbbképző Fazekas László püspök nyitó áhítatával vette kezdetét, amelyben arról szólt többek között, hogy mindnyájan ember halászokká válhatunk, ha megfelelően, szép renddel és fegyelemmel követjük az Úr Jézus Krisztust és az ő parancsait. „Nem válogatunk, nem ügyeskedünk, hanem azt fogadjuk el, amit  Isten szabott ránk, mivel Teremtőnként mindig tudja, mire van szükségünk, és hogy mi által erősödhetünk a hitben és a Jézus Krisztusba vetett bizalomban” – mondta üzenetében a püspök

Az áhítat után Dr. Kovács Levente „A pénz (a bank) a keresztyén ember életében” címmel tartott előadást. Az elmondottakból kiderült, hogy bár a keresztyén ember életének lényege és alapja nem a pénz, de azt mégsem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem a világnak, de a világban élünk. Ezért pedig a mindennapokban olyan döntéseket is meg kell hoznunk, amelyek fontosak és sokszor elkerülhetetlenek, mivel a föníciaiak óta a fizetőeszköz a pénz. Ha tetszik, ha nem ez tény. Tény viszont az is, hogy Isten akarata által a döntés mindig rajtunk áll hogyan bánunk a pénzzel és fontosabb-e az a számunkra, vagy inkább az emberek, reformátusaink, gyülekezeteink, templomaink, Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és annak Ura, Jézus Krisztus ?

Az első nap végen Gál Tamás színművész és társa előadásában nemcsak megnézhettük, hanem a részeseivé is válhatunk Arany János "Nagyidai cigányok" című művének. A nap imaközösséggel zárult.

A második nap a reggeli órákban a lelki táplálékot Dr. Demes Tibor hardicsai lelkipásztor áhítata adta meg. Arról szólt az Ige alapján, hogy Jézus először a lelket gyógyítja meg. Elsősorban is a lelket, mert annak kell először rendben lennie. Ha a lélek rendben van, akkor a test is rendben lesz. Ha az ember teste és lelke rendben van, akkor meglátja és tudatosítja önmaga hibáit. Csak is ezek után tud igazán őszintén és szeretettel fordulni embertársaihoz és magához Istenhez – hangzott az üzenet a lelkipásztorok felé.

Az áhítat után a szellemi táplálkozás következett. Az első előadást Dr. Karasszon István tartotta meg „Ószövetség a szószéken” címmel. Felsorolta a fő aspektusokat az Ószövetség igehirdetésében, amelyeknek - mivel reformátusok vagyunk - református hangnemben kell, hogy elhangozzék. „Semmiféle teológiai irányzat nem befolyásolhatja Isten Igéjének hirdetését, mert annak tisztának kell maradnia, úgy ahogyan azt az Ószövetségben olvashatjuk.  Ha ezt megtartjuk, csak is akkor lesz: „Predicatio verbum Dei, est verbum Dei” – nyomatékosította Karasszon István.

A nap második előadását Dr. Jiři Mrázek tartotta meg „Újszövetségi eszkatológia (halál-feltámadás-örökélet)” címmel. Mivel maga az eszkatológia kérdése és annak tárgyalása nagyon tág és széles, ezért az előadó két válaszát emelném ki, amelyet egy feltett kérdésre adott meg. „Hogy ha nagyon nagy a hitünk, akkor nincs azzal baj, ha a hitünket alátámasztjuk illusztrációkkal a történelmünkből és a körülöttünk lévő világból”. A másik gondolat pedig: „Ha pedig hitünk van, akkor a megváltást már most is érezhetjük itt a földön, ebben az életben az Istenhez fordulásunk által, de mindez csak mustármagnyi hit, amely csak is Jézus Krisztus második eljövetelekor, az ítélet után válik valóssággá. Jézus Krisztus az ő második eljövetelekor dönt majd látva a mi hitünket, hogy a mustármagból fa lesz-e, vagy kiszakíttatik, mint a konkoly. És majd akkor derül ki, hogy az örök üdvösségre, vagy örök kárhozatra vagyunk-e ítélve? – mondta Dr. Jiři Mrázek, a prágai Protestáns Teológiai Kar docense.

A délután folyamán fakultatív műhelymunkák zajlottak, amelyek által a lelkészek közelebbről megismerkedhettek az egyházban működő missziókkal és központok tevékenységeivel.

A harmadik nap reggeli áhítatát Orémus Zoltán esperes tartotta meg. Igei üzenetében kifejtette, hogy mindnyájan vámszedők vagyunk, bűnösök, akikhez Krisztus odalép és azt mondja, kövess engem és ülj le velem egy asztalhoz.  Az Úr Jézus nem a bűnöst, mint személyt nézi, hanem a személynek a bűnét, amelyből  meg akarja szabadítani az egyént. Szabadítását kegyelemből tette, és így nekünk is minden kegyelemből, hit által adatik, ami csak is akkor válhat igazán valóra, ha a hitünknek vannak igazi és egészséges gyümölcsei – mondta az esperes.

A harmadik nap első előadását Dr. B. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta „Sola Scriptura, a Szentírás haszna” címmel. Az előadó elmondta: ez egy nagyon jó Kálvinista cím, ezért érdemes róla beszélni. Előadásában ki is fejtette, hogy Kálvin volt a történelem egyik legnagyobb Krisztus hívője, aki csak is a Szentírás alapján magyarázta a Szentírást. A Szentíráshoz való ragaszkodása pedig megmaradt a mindennapi dolgok végzésében is, és  ez alapján hozott határozatokat. A mi viszont a legfontosabb a reformátusok számára, hogy csak is a Szentírásból ismerhető meg Isten, Jézus Krisztus, a Szentlélek és a Szentháromság. Utána ismerhetjük meg magunkat is és a mi viszonyunkat, kapcsolatunkat a Szentháromság egy igaz élő Istennel. Természetesen nem elfelejtve azt a tényt, hogy ez a kapcsolat, a szövetség Isten ajándéka, amelyet az Ő igazságossága által, kegyelemből ad nekünk, minden embernek – hangsúlyozta Dr. B. Szabó István püspök.

Ezt követte Dr. Fazakas Sándor „Kálvin szociáletikája” című előadása, amelyből közelebbi képet kaphattunk arról, hogy Kálvin miként vélekedett a mindennapi életről és annak határairól. Elmondta, hogy Kálvin nagyon nagy mértékben foglalkozott a közösség erkölcsével – a szociáletikával. A mérvadó a Szentírás volt számára, ez alapján határozott meg szabályozásokat, korlátozásokat vagy engedményeket. Ezeket - szociáletikai vonatkozásban - három területen határozta meg legmarkánsabban: pénz, hatalom és szexualitás. Előadása végkicsengése azt volt, hogy ha napjainkban is többen és többször élnénének Kálvin szociáletikai meghatározásai alapján, akkor a hitünk gyümölcsei tisztábbak és őszintébbek lennének, amely által még közelebb kerülhetnénk Istenhez, aki minket igazságosság által kegyelmébe fogadott.

A délutáni program ismét műhelymunkával telt, amelyet Petrőczy Éva könyvbemutatója követett. Az esti alkalmat pedig úrvacsorai közösséggel egybekötött istentisztelet zárta, amelyen igét hirdetett Nagy Ákos Róbert, a barsi egyházmegye esperese és Jaroslav Széles, a Kassai Szlovák Református Egyházközség lelkipásztora.

Eme három nap azért volt fantasztikus, mert református emberek, református lelkészek lehettek közösségben és együtt tehettek bizonyságot Istenről. Bár meglehet ezt tenni bárhol és bármikor, de az ilyen összejövetelek, képzések azok, melyen megmutatkozik az ember igazi éne, ezáltal az ő hite és tudása is, amely fontos és szükségeltetik, hogy méltóan legyen méltatlan bár, de hivatalos szolgája az ő Urának, a Jézus Krisztusnak.

Marci Márió