A felvidéki reformátusság történelmének legjelentősebb támogatását kapta

2016. február 20., szombat

2016. február 20-án Komáromban, a Tiszti Pavilonban ünnepélyes keretek között írta alá Fazekas László püspök és Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar gyülekezeteinek és közösségeinek megerősítését szolgáló egymilliárd forint támogatást előirányzó szerződést.

Az eseményen megjelent Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország szlovákiai nagykövete, a Zsinati Elnökség magyar tagjai: Fazekas László püspök, Fekete Vince főgondnok, Géresi Róbert püspökhelyettes, Porubán Ferenc főgondnokhelyettes, a hét magyar egyházmegye esperesei és gondnokai, zsinati tanácsosok, Stubendek László, Komárom városának polgármestere és Lévai Attila, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja.

Az ünnepi alkalom a 90. zsoltár 1–2. versének a felolvasásával és a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű 90. zsoltár eléneklésével vette kezdetét. A vendégeket Palcsó Attila hetényi lelkipásztor, külügyi tanácsos köszöntötte, majd Pjotr Iljics Csajkovszkij Álom című zeneművét adta elő Fekete Vince hegedűn, Fekete Éva pedig zongorán kísérte.

Fazekas László püspök nyitóbeszédében örömét fejezte ki, hogy a meghívottak összegyűlhettek az egyház számára különösen is jelentős eseményre és aláírásra kerülhet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar gyülekezeteinek és közösségeinek megerősítését szolgáló egymilliárd forint támogatást előirányzó szerződés. A püspök utalt arra, hogy 2013 novemberében Rimaszombatban Orbán Viktorral való beszélgetés közben került szóba az egyháznak a társadalomban betöltött szerepe, ami fokozottan jelentős a kisebbségben élők számára. „Nekünk is ki kell vennünk a részünket a megmaradásért való küzdelemből. Sokkal többre hívattunk, mint amire gondolunk. Ilyen eszköznek tartjuk a támogatást is, hogy felhasználhassuk erre a célra” – mondta a püspök. Majd a Prédikátor könyve 11,1 versét idézte: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” Az igeszakasszal kapcsolatban kifejtette: "Érdekes ige, amely mégis rámutat arra, mi történik akkor, amikor valaki befektet. Az igemagyarázók azt mondják, hogy ez az ige azokról szól, akik sokszor egész vagyonukat arra szánták, hogy hajókat indítsanak más országok felé annak a reményében, hogy azok áruval megrakodva hazatérnek és búsás hasznot hoznak a befektetőnek.

Beszédében utal arra is, hogy kockázatos dolog ugyan a vízre bízni az ember egész egzisztenciáját, amelyet itt a kenyér szó fejez ki, de nyereséggel lehet visszakapni. Mert minden hajót nem érhet baj, s az nyereséget hoz. Amit másnak adunk, az ugyanúgy befektetés. Olyan, mintha a megbízhatatlan vízre bíznád rá a kenyeredet. Visszakaphatod, amit merészen odaadtál. Aki könyörül, azon könyörülni fognak, aki adni mer, kapni is fog. Tudjuk, hogy egy ilyen támogatás odaítélése is kockázattal jár.  De hisszük, hogy Magyarország Kormánya sok nap múlva megtalálja azt. Mert az őseinktől örökölt templomok és parókiák nagyobb számban újulhatnak meg, a gyülekezetek terhei csökkenhetnek, lehetőségeink bővülhetnek. Sőt, ez a támogatás megsokszorozódhat a református magyarság körében a hitélet, a tenni akarás, az értékeinkhez való erőteljesebb ragaszkodásban. Sőt, ez erősíti egész felvidéki magyarságunkat” – hangsúlyozta Fazekas László püspök.

Balog Zoltán miniszter beszédében utalt arra, hogy az egymilliárd forintos támogatást, lehet soknak vagy kevésnek nevezni, de ebben az összegben nem a forint a lényeg, hanem az az üzenet, hogy összetartozunk akár növekszik a távolság, akár csökken. Nagy tévedés azt gondolni: van autópálya és talán épül majd néhány híd különböző folyókon Szlovákia és Magyarország között és azzal csökken a távolság. A távolság megnövekedhet még akkor is, ha a technika segít nekünk abban, hogy gyorsabban odaérjünk egymáshoz, ha nem dolgozunk meg mindennap azért, hogy ez az összetartozás ne csak egy eszme, hanem valóság legyen a  családjainkban, iskoláinkban, a templomban, a baráti kapcsolatainkban, valamint ha nem tesszük újra és újra nyilvánvalóvá, hogy mit jelent ez az összetartozás.

„Az összetartozás valamikor természetes volt, ma viszont sokan természetellenesnek próbálják beállítani, ezért is fontos – többféle szempontból is – csökkenteni a meglévő távolságokat“ fogalmazott a miniszter. Hozzátette: „Aki nem ragaszkodik valamihez, azt elveszik tőle. Jó tudni ezért, hogy kihez tartozunk és kikért tartozunk felelősségért. Ez fontosabb, mint bármi más. Nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az a távolság, amit nem kilométerben mérünk, az csökkenjen. Legyenek jó határ menti együttműködések, legyen helyünk a gazdaságban, a térségekben, amelyeket 1920 után szétszakítottak és vegetálásra ítéltek”.

Beszédében utalt arra is, hogy lelki, szellemi, kulturális kapcsolat nélkül ezek az összetartozásra irányuló törekvések nem hozzák meg az igazi gyümölcsöt. „A támogatást ne csak épület, infrastruktúra fejlesztésére fordítsuk, hanem olyan dolgokra is, amely közösségépítést, a közösség megerősítését eredményezi. Hála Istennek, van története annak, hogy mi összetartozunk és együttműködünk. De ennek nemcsak története, hanem jelene és jövője is van. Erre törekszünk a magyar kormánnyal nemzetstratégiailag, amelynek lényege, hogy egységes kárpát-medencei térben gondolkodunk.”

Balog Zoltán emlékeztetett az Antal-kormány 1990-ben tett nyilatkozatára, amely meghatározta a magyar külpolitika három pillérét: a határon kívüli magyarsággal való kapcsolat erősítését, a jó szomszédságot és az Európai Unióba való törekvést. Ez a három dolog azonban most új módon kapott hangsúlyt, mondta a miniszter, utalva ezzel a jelenlegi helyzetre. Kifejezte reményét,  hogy amikor a magyar kormány a református keresztyén hitet erősíti ezzel a támogatással ezen a vidéken, akkor egyúttal a magyarságnak az önazonosságát is. „Oda érdemes adni, ahol van erő hozzátenni" –  mondta, majd  hozzátette: nagyon fontos, hogy a támogatás ne lanyhulást eredményezzen, hanem olyan befektetés legyen, amely megsokszorozza önmagát.

Géresi Róbert püspökhelyettes köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak az egymilliárd forintos támogatásért, de jelezte, hogy elsősorban Istennek kell hálát adni, mert egyedül Istené a dicsőség. „Hála az Úrnak, hogy dolgozhatunk, szolgálhatunk az ő dicsőségére. Isten mindig embereket használ fel az akaratának a beteljesítésére. Olyan kormánya van Magyarországnak, amely reményünket és bizodalmunkat erősíti. Nemzetben gondolkodik, megerősíti a közösségeinket és reményt ad.” Majd ígéretet tett arra, hogy az egyház a lehető legjobban fog élni ennek a támogatásnak a felhasználásával: „a hitünknek, az önazonosságunk megerősítésére fogjuk felhasználni” – mondta Géresi Róbert.

Stubendek László Komárom polgármestere Pál apostolt szavait idézve: „a jókedvű adakozót szereti az Isten”, majd meggyőződését fejezte ki, hogy jó helyre kerül a támogatás.

Az ünnepi alkalom a nemzeti Himnusszal zárult. 

-II-

események továbbiak →