A megemlékezés a 105. zsoltár első versének éneklésével kezdődött, majd Lévai Attila, a Calvin János Teológiai Akadémia igazgatója, aki egyben a Selye János Egyetem Református Teológia Karának a dékánja is köszöntötte az egybegyűlteket, Fazekas László püspököt, az akadémia  egykori vezetőségi  tagjait, tanárokat, alkalmazottakat, diáktársakat, illetve a meghívott vendégeket.

Lévai Attila elmondta, hogy az épület falán lévő, a CJTA emlékét megörökítő márványtáblát 2006-ban leplezték le abból az alkalomból, hogy az intézményben egykor végzett lelkipásztorok átvehették mesteri képzésükről szóló oklevelüket, melyre a Református Teológiai Karon letett különbözeti vizsga jogosította fel őket. Attól az évtől kezdve minden tanév végén, a diplomaosztás után, a templomból kijövet Isten iránti hálával helyezik el a kegyelet koszorúját az egykori intézmény falán lévő emléktáblánál. Ez az aktus mindig Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor irányításával zajlott. Ő ugyanis a Teológiai Akadémiát a kezdetektől fogva a mai napig szívügyének tekinti. Ünnepi beszéde végén Lévai Attila és az  egybegyűltek néma főhajtással emlékeztek a volt diáktársakra (ifj. Ibos Dezsőre, A. Kis Bélára, Batta Istvánra) és a tanárokra,  (Takács Zoltán főgondnokra, Mikó Jenő néhai püspökre, Bihari Mihályra, C. A. Tukkerre, Herczeg Pálra, Nagy Lajosra, Cseri Gyulára, Jakab Istvánra, Uwe Martin Schmidtre, Búcsi Lajosra, Bolyki Jánosra, Pásztor Jánosra) akik már nincsenek az élők sorában. Az emlékezés néma percei után Czinke Zsolt lelkipásztor, a Calvin János Teológiai Akadémia volt hallgatója, jelenlegi alkalmazottja, könyvtárosa szólt a jelenlévőkhöz. Hangsúlyozta, hogy arról, ami 25 évvel ezelőtt ezen a helyen történt, beszélni kell Isten igéjének tükrében történő visszaemlékezések formájában. Alázattal, és ha szükséges, akkor bűnbánattal is, de mindenképpen büszkeséggel. Ami akkor elindult, nemcsak a Felvidékre, a hallgatók többségének szülőföldjére, hanem a Kárpát-medencére egyaránt nagy hatással volt! Hiszen napjainkban a Calvin János Teológiai Akadémián végzett lelkipásztorok az egész Kárpát-medencében hirdetik Isten igéjét! Bizonyságot tett arról, hogy az a tény, hogy ő egykor „céjétéás” volt, nemcsak a múltat jelenti számára, hanem a jelenben is az élete része. 1994-ben Komáromot választotta a nagyhírű sárospataki teológia helyett, és az intézmény legelső hallgatója lett. „Néhai Mikó püspök úr szokta mondogatni, hogy a losonci teológia mintájára az első „Céjétésás” növendékek is aranygyapjasok lettek. 1925-ben a felvidéki magyar reformátusság bástyája lett a Losonci Teológiai Szeminárium. A rendszerváltás után a Calvin János Teológiai Akadémia mintegy jogutódként kívánta betölteni ezt a szerepet.  Sokszor elhangzott a kérdés, hogy az akadémiának van-e létjogosultsága és a végzősei megállják-e helyüket? E kérdés megválaszolására azonban nem a jelenkor az illetékes. Erről majd a jövő nemzedékek írjanak tanulmányokat. De azt a tényt nem lehet elvitatni, és ezért Istennek hála, hogy a Teológiai Akadémia egykori tanárai és diákjai napjainkban a felvidéki magyar reformátusság vezetői. Ezt szó szerint kell érteni. Gyülekezeteink lelkipásztorai, egyházmegyéink esperesei, egyházmegyéink tanácsbírái, tanácstagjai, a zsinat képviselői, magyar egyetemünk oktatói, dékánja, dékánhelyettese doktorok, tudós emberek” – mondta Czinke Zsolt. Emlékeztetett arra, hogy az akadémia berkein belül nemcsak tudásra tettek szert az egykori hallgatók, hanem életre szóló barátságok szövődtek, és sokan találták meg ott életük párját is. „Az akadémia egy nagy család volt. Büszkeséggel töltsön el mindenkit, aki ennek a tagja, mert minden hallgatónak, tanárnak és alkalmazottnak örökre emlékezetes marad az ott eltöltött időszak. A volt hallgatók közül hárman - Czinke Zsolt, Lévai Attila, Somogyi Alfréd – két karikagyűrűt viselnek. Az egyik hitvestársuk iránti hűség jelképe, a másik a Teológiai Akadémiához való elkötelezettség jelképe. Ennek a gyűrűnek a felirata: CJTA  1994-99, ARANYGYAPJAS. Viszont akinek még nincs ott az ujján ez a gyűrű, annak is ugyanúgy ott van a szívében az alma mater iránti elkötelezettség és hűség” – mondta Czinke Zsolt, aki végezetül köszönetet mondott az Úrnak az egykori tanárokért és diáktársakért. Az ünnepi beszédek után az akadémia egykori épületének falán lévő, 2006-ban elhelyezett emléktábla megkoszorúzása következett. A kegyelet koszorúját a volt oktatók nevében Molnár János docens, az akadémia egykori igazgatója, a volt alkalmazottak nevében Öllős Erzsébet és végül az egykori hallgatók nevében Lévai Attila dékán, az akadémia jelenlegi igazgatója és Czinke Zsolt helyezte el. Az ünnepi emlékezés első fele a 90. zsoltár első versének éneklésével fejeződött be. Az alkalom a Református Teológiai Kar épületében folytatódott. Az áhítatra és visszaemlékezésre kijelölt tanterem falát az elmúlt 25 év eseményeinek fotóiból készített tablókat örömmel nézegették a volt hallgatók.

Lévai Attila örömmel és a megkülönböztetett figyelemmel köszöntötte Fritsche Istvánt, aki 1994-től 1997-ig tanított az akadémián és Hollandiából érkezett e jeles alkalomra. Ezt követően Fodor Ferenc tartott áhítatot 1 Sám 7,12 alapján.Elmondta, hogy világszerte találni kőből állított emléktáblákat, emlékoszlopokat, ahogy azt Sámuel is tette az elhangzott igében. Most, hogy az elmúlt 25 évre emlékezünk, fontos szerepet kap az idő. Ravasz Lászlót idézve a kerek évfordulók alkalmat adnak arra, hogy Isten igéjét hirdessük.

Jelen estben is ez történt. Az igeszakasz két fontos részére hívta fel a tanár úr a figyelmet, az időre és a segítségre. Az elmúlt idő tartalmazza a segítséget: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” Az elhangzott ige lényege a küzdelemben nyújtott segítség, hogy amikor szükség volt a segítségre, akkor Valaki fölemelte a harcolók ügyét. Az elmúlt 25 évre mindenki más-más emlékkel tekint vissza, ám ahol most vagyunk, az még nem a vég! Menni kell, újabb magaslatok, újabb mélységek felé” – mondta többek között Fodor Ferenc.Az áhítat után Lévai Attila dékán, mint a CJTA jelenlegi igazgatója köszönetet mondott az alkalomért, és a SJE RTK működését elősegítő intézményekért, valamint ismertette a CJTA által nyújtott támogatásokat is. Amióta a CJTA lelkészképző intézményként betagolódásával létrejött a SJE RTK, azóta több alkalommal állt helyt néhány komplex és részleges akkreditációban.

Mielőtt átengedte volna a szót az elmúlt 25 évre való visszatekintéseknek, emlékezéseknek, megköszönte mindazok fáradságos munkáját, akik részt vettek az évfordulóval kapcsolatos szervezői munkákban és teremben elhelyezett tablók megalkotásában.

Szénási Lilla a jelenből tekintett vissza az elmúlt időszakra: a CJTA a SJE RTK és a SzRKE kapcsolatára. A jelenlévők megtudták, hogy a CJTA igazgatói tanácsát az egyház zsinata választotta meg 2015 márciusában. Az akkor megválasztott tanácstagok azóta is betöltik tisztségüket. Ezután az akadémia feladatait ismertette, melyek közül első helyen áll a tudomány művelése, azon belül is a teológusképzés, valamint a felnőttek és hitoktatók képzése, a református identitás erősítése, a hazai és európai uniós valláspolitikai helyzetek nyomon követése, elemzése és az Egyetemes Egyház Zsinatával vagy Zsinati Tanácsával való szoros együttműködés. „A CJTA számos konferenciát, szimpóziumot szervezett. Tankönyvek, konferenciakötetek kiadásával is foglalkozik, eddig 38 monográfiát, tankönyvet és konferenciakötetet jelentetett meg. Szakmai folyóirata, a Teológiai Fórum 2007-től, évente két alkalommal jelenik meg. A CJTA könyvtárában lévő több ezer kötet segíti a teológia hallgatóit a tanulásban. Abban csak reménykedni és bizakodni lehet, hogy a SJE RTK és a CJTA együttműködése továbbra is gyümölcsöző lesz” – mondta Szénási Lilla. Molnár János, a CJTA egykori igazgatója visszaemlékezésében elmondta, hogy amikor 1994-ben elfogadta Peres Imre akkori igazgatója és Takács Zoltán főgondnok meghívását, mindenki furcsa szemmel nézett rá Prágában, ahol teológiai tanárként dolgozott. 1996-tól a CJTA dékánjává választották meg. Elmondta, nagy nehézségekkel kellett megküzdeni, hogy a mintegy 150 fős diákságot fönn tudják tartani. Emlékeztetett arra is, hogy Selye János Egyetem megalakulása előtt a CJTA vezetősége már korábban próbálkozott az akkreditációval, sajnos sikertelenül. Végül 2003-ban Bauer Győző parlamenti képviselő kezdte el szorgalmazni a szlovákiai magyar egyetem létesítését, és sikerült is megállapodni annak megalapításban. Felhívta a figyelmet arra, hogy az akkreditációs bizottság a teológiai kart akkreditálta elsőként. Visszaemlékezésében a dékán felidézte a sokszor elmondott intelemét, mellyel a végzős évfolyamok hallgatóit bocsátotta útra bocsátani: „A gyülekezetet csak szeretni szabad, csak értük kell élni, de sosem szabad belőlük élni” – mondta Lévai Attila, aki végezetül hálát adott Istennek a CJTA létrejöttéért és azért, hogy oroszlánrésze volt a SJE megalakulásában. Beszédében Egyetemes Egyházunk püspöke, Fazekas László is örömét fejezte ki, hogy jelen lehet a CJTA megalakulásának 25. évfordulóján. Majd nyomatékosan hangot adott annak, hogy a CJTA egyházunk intézménye és nagy szerepet tölt be annak életében sokszor annak ellenére is, hogy kevés szó esik róla egyházi körökben, vagy egyházmegyéken belül. Azt mindenképpen fontos kihangsúlyozni, hogy egyházunk tudományos műhelye kell, hogy legyen, és ezt a feladatot a mostani vezetőségnek kell megoldania. A püspök külön örült annak, hogy Magyarország Kormánya támogatásával az egyház is jobban tudja támogatni a CJTA-t, mert ezáltal zökkenőmentesebbé válik az intézmény fenntartása és az élete. Immár 25 éve működik, publikációkat ad ki, és az egyházunknak elismert, regisztrált intézménye. Jó lenne, ha ez az intézmény a jövőben továbbra is kifejtené azt a tevékenységet, ami egyházon belül a tudomány terjesztésére szolgál, s még több publikációt jelentetne meg, még több konferenciát szervezne, és többen bekapcsolódnának a tervezett alkalmakba - mondta a püspök. Megtudtuk azt is, hogy az egyház tervei közt szerepel tudományos műhelyek, különböző szakirányú műhelyek létrehozása is. Fazekas László beszédét követően az egykori alkalmazottak és hallgatók osztották meg a jelenlévőkkel az akadémián szerzett tapasztalataikat, első éveihez fűződő személyes élményeiket. Az emlékek felidézése után emléklapok és ajándékok átadása következett, és egy közös fénykép örökítette meg a negyedszázados évfordulót. A meghirdetett állófogadás végén pedig egy, a Vizsolyi Bibliát formázó torta és egyéb csemegék fogyasztása mellett késő estig tartottak a személyes beszélgetések.

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva