Ez 24,15–27 és Lk 18,28–34 (ÓSZ) „Megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr" (24)! A templom Isten jelenlétének a biztosítéka volt a nép számára, pusztulása ezért Isten elveszítését jelentette. Úgy gondolták, ez nem következhet be. Isten erős jelet adott nekik: Ezékiel feleségének halálát. Azt üzente: mivel nem tértetek meg, a templom pusztulása bekövetkezik, fájdalmatokkal egyedül maradtok; felejtsétek el a gyász szokásos rituáléját, mert eltávozom tőletek. Ezután Ezékiel elnémult, és Isten sem szólt, míg mindez valósággá nem vált. El sem tudjuk képzelni, milyen lehetett ez, a nép azt hitte végleg elveszítették az Urat. Ő azonban nem a halálnak, hanem az életnek az Istene. A templom pusztulása után érkezik is egy menekült, ez annak a jele, hogy lesz folytatás. Nem a templom szentségére, nem az üres rituálékra, hanem az Istennel való személyes kapcsolatra alapozva. Ezékiás pedig újra megszólal, és az Úr újra beszél általa.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy nem hagysz el bennünket! Segíts, hogy bátor hitvallásunkkal és életünk bizonyságtételével ne tegyük hiábavalóvá hűségedet! Ámen.