Ez 23,1–21 és Lk 18,1–8 (ÓSZ) „Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholíbá" (4). A két név Izráel két fővárosát szimbolizálja. Alapjuk az ohel szó, amely sátrat jelent, a Szent Sátort, az Istennel való közösség helyét. Samária Oholá, ami azt jelenti: saját sátra, Jeruzsálem pedig Oholibá, magyarul: benne van az én sátram. Az Úr mindkét asszonyt magához vette, kiterjesztette fölöttük sátrát, szövetséget kötött velük, szerette őket. Ők azonban hűtlenné váltak. Samária külön „sátorba" is tért: elvált Júdától és a jeruzsálemi templomtól. De az Úr helyett mindketten nagyhatalmak erejében bíztak, akik aztán felemész- tették őket. Azonos kezdet, különböző út, egyforma végkifejlet. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten hűsége örök, mi azonban megbízhatatlanok vagyunk. A jóért gonoszsággal fizetünk, és elbukunk még a célegyenesben is. Állhatatosnak kell maradnunk, mert csak az nyeri el az életnek koronáját, aki mindvégig kitart (Jel 2,10).
Fohász: Urunk, tudjuk, hogy megtántorodnak a legkülönbek is, mi önmagunkban nem bízhatunk, egyedül Tebenned. Kérünk, tarts meg bennünket végig a Te igazságodban és hűségedben! Ámen.