5Móz 19 és Lk 7,36–50 (ÚSZ) „Hiszen nagyon szeretett" (47). Nem valószínű, hogy ennek a nőnek egy egész polcnyi nárduskenete volt odahaza alabástromtartókban. Valószínűleg a legdrágábbat, a legértékesebbet hozta. Nem kalkulált, nem számolgatta a költségeket, amikor Jézus iránti szeretetét akarta kifejezni. Mert az Isten iránti szeretet és hála ilyen, nem méricskél. Nem azt nézi, hogy mások mennyit szoktak adni, vagy mennyi a kötelező, az előre meghatározott. Mindenét adja. Ennek a nőnek a tettét nem képes megérteni más, csak az, aki már tudja, hogy mit köszönhet Jézusnak. Aki tudja, Jézus föláldozta magát érte. Ez az asszony azt tette, ami tőle telt. De, ami tőle telt, azt megtette. Vajon tőlünk mi telik? És ami kitelik, azt megtesszük-e? Az igazság az, hogy vagy Jézusra „pazaroljuk" az életünk, vagy valami másra, ami nem örök. Akkor vállunk igazán Krisztust követő tanítványokká, ha ilyen szent tékozlással tudjuk szeretni őt!

Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy nem tekintetted pazarlásnak életedet, véredet adni értünk, bűnös életünkért. Segíts, hogy mi is úgy tudjunk szeretni Téged, ahogyan ez az asszony. Hogy mi se méricskéljünk, hanem amint tőlünk telik, teljes szívünk imádatával szolgáljunk Téged. Ámen.