Ez 6 és Lk 12,1–12 (ÓSZ) „Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr" (14)! Szinte felfoghatatlan, hogy Isten népe csak akkor tudatosítja, milyen hatalmas az Úr, amikor csapások érik. Egészen addig – abban a hiszemben, hogy életét, jó sorsát sokféleképpen bebiztosította – vígan tömjénez bálványai oltárán. Egészség, pénz, szépség, karrier – mind olyan oltárok, amelyeken ma is áldozunk. Rászánjuk időnket, energiánkat, feláldozzuk családunkat, lelki békénket. Közben pedig megfeledkezünk az egyetlen úrról, akinek valóságos hatalma van: az Úristenről. Pedig végső soron – így vagy úgy – mindannyian meg fogjuk tapasztalni, hogy milyen erős Isten az uraknak Ura. Lássuk meg még ma, hogy az oldalunkon áll, nehogy végül ellenünkben jelentse ki hatalmát.
Fohász: „Én Uram és én Istenem" (Jn 20,28)! Hányszor megtapasztaltam már, milyen hatalmas úr vagy Te. Hálás a szívem, hogy Krisztusban szerető Atyámmá lettél, és kegyelmedből értem, nem pedig ellenem cselekszel. Ámen.