Zsolt 58 és Mt 21,33–46
 (ÚSZ) „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő" (42). Milyen jó és szép terv volt, hogy a munkások dolgoznak a szőlőben, és megadják a gazdának a neki járó termést. De nem, az kevés, többet akarnak. Megszerzik a szőlőt, és kisemmizik a gazdát. A szolgáival elbánnak egykettőre, s amikor megjelenik a Fiú, az örökös, már csak egy utolsó mozdulat marad: „Öljük meg." Jézust nem egyszerűen lenézték és nem szerették. A keresztre feszítéshez ennyi kevés lett volna. Jézust nagypéntekre mélységesen gyűlölték és megvetették. Tömeg skandálta, hogy: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt" (Lk 23,21)! És úgy lett. Megfeszítették és meghalt. Meghalt, de feltámadott, és új korszak vette kezdetét. Egy új időszámitás, melyben ő lett a sarokkő. A kőszikla, amely összefog mindent.
Fohász: Uram, volt, hogy én is megvetettem Jézus Krisztust. Semmibe vettem. Kegyelmed azonban mindent megváltozatott. Köszönöm, hogy ma már Jézus Krisztus lehet életem és hitem sarokköve! Ő az én Megváltóm! Ámen.