Ruth 1 és Róma 1,1–17
 (ÓSZ) „Hiszen az ÚR keze ért el engem" (13). Az élet olykor halmozottan hozza a bajt, és legtöbbször még csak nem is tudjuk, miért van annyi dráma rövid időn belül. Ez a történet is így kezdődik. Halál halál hátán. Ezek az emberek tényleg az éhhalál szélére jutottak. Aztán ették az emigráció keserű kegyelemkenyerét, végül pedig eltemették a családfőt két felnőtt, házas fiával együtt. Csakhamar kiderül, hogy a halál elől menekülő család mégis a halál markában köt ki. De a történések valódi okai homályban maradnak. Marad a keserűség, a fájdalom és Naomi kijelentése: „Megkeserítette sorsomat a Mindenható (...) Megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható." Magyarázat nincs, csak a puszta tények. És az a szemernyi, aprócska, törékeny bizalomcsíra Isten felé. Ennyi van.

Fohász: Istenem! Szégyenkezve elnémulok, ha arra gondolok, hogy jólétemben milyen semmiségek tudják tönkretenni a napomat: mások rossz szava, apró szeretetlensége. Közben várom a magyarázatot, hogy miért nyúlsz ilyen mélyre az életemben. Pedig az igazi csapások nem is itt kezdődnek. Hadd ne tudjam, Uram, hogy hol... Ámen.